Lapok Pápa Történetéből, 2001
2001 / 3-4. szám - Huszár János: Bevezető Dr. Tóth Endre ipartörténeti tanulmányához
plébánia-templom gyönyörű Maulbertsch freskóira! Vagy a mezőgazdasági élet múltjára, - nem volna-e érdemes figyelemmel kísérni azt a fejlődést, mely a század elején olyan képet mutatott, hogy a városhoz tartozó s megművelhető 10.171 kát. hold terület 1022 birtokos között oszlott meg - tehát átlag egy-egy birtokra kb. 9 kát. hold esett, - valójában, azonban a birtok-eloszlás képe az, hogy 1 holdon alul volt 440, - 100 holdig 571, - 1500 holdig 10, 1500-on felül csak 1! De mindezeket most elhagyva fordítsuk figyelmünket az ipari élet fejlődésére. Ezzel kapcsolatban a legelső feltehető kérdésünk az, hogy vajon mikor is kezdődik Pápán az ipari élet? - Erre feleletünk az, hogy előbb volt Pápán ipar - mint: város! Mert az ide letelepült iparosok alkottak itt várost. T. i. az itt letelepített királyi udvarnokok nagyobb része iparűző volt, - s a várjobbágyok között is ott voltak az iparosok. További kérdésünk az lehet, hogy vajon egymástól független iparosok éltek-e itt, vagy volt-e közöttük valami társulat, céh? - Feleletünk: A legősibb s legprimitívebb népeknél rendesen egy-egy család foglalkozik pl. fegyver, vagy valamely szükségleti cikk készítésével. S a család, - amely beházasodás révén is ilyen nagy létszámú, már tulajdonképpen egy darab kollektív élet - egy-egy kisipartársulat, amely megvédi iparának érdekeit, - megőrzi annak titkait - jobban mint valami szabadalmi védettség! De bár mindez biztosan így volt is, - természetes, hogy a város növekedésével egyre tágult az iparosok köre is s akkor már maguk az iparosok is, - de a város vagy a földesúr is szükségét látták annak, hogy az egy foglalkozást űző iparosok valamilyen szervezetben éljenek, s e szervezetnek meglegyenek a maga szabályai is. - A pápai iparosok közül legrégebbről a szabóknak a szabályzata maradt meg, amelyet 1510-ben Szapolyai János földesúr adott a szabó iparosoknak. - De teljesen bizonyos, hogy ennél jóval korábban is voltak itt már szabályzatszerűen élő iparosok. Most már az ilyen szabályokkal ellátott iparos társaságot céheknek nevezték. - Ezek a céhek bizonyos zárt testületet alkottak azzal a céllal, hogy a saját mesterségüket zavartalanul gyakorolhassák, - az egyfajta ipart űzők kialakítsanak bizonyos testületi szellemet. Ügyeljenek arra, hogy jó és jó minőségű cikket készítsenek. Azt megfelelő áron forgalomba is hozzák, - gondoskodjanak úgy az iparnak, mint az iparosoknak a védelméről, védekezzenek a kontárok ellen stb. - Ezen túlmenőleg pedig mint városalkotó elem részt vegyenek a város igazgatásában, mint annak bírája, tanácsosai, - gondoskodjanak a köz- biztonságról, amely nélkül iparűzés lehetetlen- alkossanak tehát mindenütt fegyveres polgárőrséget - s gondoskodjanak a városnak tűzi veszedelem idején való oltalmazásáról, tehát ők a tűzoltók is! Minden egyes iparág külön tömörül ilyen céhekbe s mindenik iparág külön rendelkezik a maga speciális szükségeinek megfelelő céhszabályokról. De ezen felül egy-egy város területén élő céhek részére van általános céhszabály is, mely az összes iparosokat, valamennyi céhet kötelezi - s ez általános szabályokat bele szokták illeszteni az egyes céhek külön szabályzataiba. Ilyen általános kötelező szabályok pl. hogy a céheknek fel kell ügyelni az igaz mértékre.- A céhekben a rendet fenn kell tartani. Ott igazságot kell szolgáltatni. A céh ügyeit gyűléseken kell elintézni (tehát sohasem valakinek önhatalmúlag!) A város területén csak céhbeli iparosok dolgozhatnak. - Egynél több mesterséget senki nem űzhet stb. Ezek mellett aztán minden céhnek megvannak a maga külön szabályai. De nagyon bajos volna, ha most minden pápai céh szabályait külön meg akarnánk vizsgálni, - mégha a már említett okok nem gátolnának is, hogy hozzájuk férhessünk. - Mert miről is volna szó? A 16. sz.-ban Pápán külön szabályzattal ellátott céheknek ismerjük: a szabókét, szűcsökét, mészárosokét, tímárokét és innen a Fertőre járó halászokét, - tehát ez időből 5 külön céh szabályt kellene átvizsgálnunk. - De aztán a 17. században ezekhez jönnek: a vargák, borbélyok, gombkötők, takácsok, csizmadiák, csapók, szűrszabók, kovácsok, lakatosok, pajzsgyártók, kop- jagyártók, nyereggyártók, szíjgyártók, csiszárok vagy kardcsinálók, bognárok, asztalosok, 295
