Lapok Pápa Történetéből, 2001
2001 / 5-6. szám - In memoriam Tamás József - Élet- és korrajz
5-6. SZÁM LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL PANNICULUS SER.C. NO. 114-115. 2001. In memoriam Tamás József Élet- és korrajz Egyének, társadalmi csoportok élet- és korrajzát csak a környezetük egyidejű bemutatásával lehet hitelesen leírni. Ezért a következőkben Tamás József életútját - amely 1877-től 1955-ig tartott - szeretném városunk akkori miliőjébe helyezni, mert az csak egymás összefüggéseiben ad hü tükörképet erről a korról és szereplőiről. Ez az életút három szintet foglalt magában: családi-, cipészipari-, és közéleti szerepkört. Mint a család legfiatalabb és élő tagja vállalkoztam édesapám pályafutásának megírására, ami tudom, hogy már nem lehet teljes, mert az emlékezet rostáin a lyukak bizony egyre nagyobbak lesznek, és ezekben a lyukakon időbeli és tárgyi tévedések is átcsúszhatnak. Mindazonáltal úgy érzem, érdemes volt hozzáfognom az íráshoz, mert több mint száz évvel ezelőtti emlékeket sikerült leporolnom. Ez azért volt lehetséges, mert a régi családokban nemritkán negyven év feletti szülőknél - így nálunk is - gyakori volt a gyermekáldás. így kis gyermekkoromban a szabadságharc táján született nagyapámról is meséltek szüleim, aki csapó volt. Mai fogalmaink szerint olyan kalapos, aki a posztót maga nemezelte, és abból formálta a kalapokat. A gyapjú mosása, festése, nemezelése és formálása sok vizet kívánt. Ezeket a nem könnyű műveleteket hol a Tízes-, hol a Külü-malomban végezte. Édesapám elmondása szerint jeles mesterember lehetett, mert még az Alföldről is jöttek hozzá kalapokért. Úgy látszik, a meózás már akkor sem volt ismeretlen, mert csak akkor vették meg a kalapot, ha a behorpasztott felső részbe öntött víz reggelig nem csöpögött át a kalapon. Akkoriban még biztos nem volt pályaválasztási tanácsadó, lehet, hogy „Te büdös kölök, ha nem tanulsz, akkor elmész suszterinasnak” alapon került apám a világot jelentő háromlábú suszterszékbe. Ebből az időből egy tárgyi emlékem maradt: egy, az inaskorában készített ún. cúgos cipőmodell. Bizony már ez is több mint száz éves. A gumibetét már rég elporladt benne. Ezt követően már csak azt tudom, hogy - a kor szokásainak megfelelően - segédéveit vándorlással, jórészt a Délvidéken, Zentán töltötte. Jó mesterei lehettek, mert ő is jó szakember lett, és mindig szeretettel beszélt a vándorévekről, és az ott tanultakról. Önállósulásának pontos időpontját sem tudom, de 1906-ban történt házassága idején már meg volt az üzlete a bencésekkel szemben, az egykori Tuczai-cukrászda mellett. Ez az üzlet egyébként a korabeli pápai levelezőlapokon is látható. A korrajzhoz tartozik, hogy ezt az időszakot jelölték „boldog békeidők”-ként. Ezek az évek jelentették családunk számára is a konjunktúra idejét. A műhelyben az inasok mellett 15 segéd dolgozott és nem csak rendelésre, hanem raktárra is készültek cipők. Gyermekkoromban az ebből az időből származó hegyes orrú, divatjamúlt, eladatlan cipők még ott sorakoztak a Deák F. utcai üzletünk polcain. Mint sok-sok ezer családnál az első világháború nálunk is véget vetett a gondtalan életnek. A megtakarított több tízezer koronát hadikölcsönbe fektették, ami a háborúval együtt elveszett. Magyarul mondva tönkrementünk. A húszas évek az újrakezdést jelentették. Az anyaghiány, az 1926-ig tartó pénzromlás, a fizetőképes kereslet csökkenése lassú vegetálásra késztette a cipészipart is. Az 1926-os év két jelentős eseményt hozott: a pengő, és én is megszülettünk. Az utóbbinak talán azért örültek szüleim, mert addig már három kiskorú gyermeküket eltemették, és talán bennem látták a szakma folytatóját. A kor ismét csalódást okozott nekik. A háborúnál is nagyobb pusztítást okozott a gyáripar. Megjelentek az ún. gyári cipők. Először a cseh Bata, később a magyar cipőgyárak is ontották az olcsó gyári cipőket, sokszor a kisipari cipők árainak a feléért. A 15 fős segédlétszám 3-4-re fogyott, és egyre nagyobb szerepet kapott a cipők javítása. A mai fiatalok már el sem tudják képzelni, hogy egy pár cipő a teljes pusztulásig hányszor meg lett talpalva, sarkalva, foltozva varrva sőt „borítva”. Ez utóbbi azt jelentette, hogy a cipő első részét újra elkészítették bőrből, új rámát és talpat kapott. Divatba jött a gumisarok (Palma és Gulliver), ami köny- nyen cserélhető volt, és nem kopogott, mint a ba301
