Lapok Pápa Történetéből, 2001
2001 / 2. szám - Ágotha Tivadar: Három állomás
nem tudom, kik voltak a hősök, akik ilyen helyzetben színt mertek vallani. Simonra azért emlékszem. mert jól ismertem, és mert evangélikus volt. 1956 után Svájcba került, de még akkor is — joggal — büszke volt kiállására. A táviratot persze feladták. Utána a diákok közül többen is gratuláltak, hogy fel mertem szólalni. Olyanok is voltak, akik leszóllak, hogy nem kellett volna reagálnom, mert csak saját jövőmet hozom nehéz helyzetbe, a léit) egeit úgysem tudok változtatni. Rácz Jenőék sajnálták, hogy az összejövetelről nem maradtam el. Ugyanakkor örültek is, hog\ mertem tiltakozni. Néhány nappal később pedig Domjánék mutatták a Pápai Néplapot.:- Tivadar, még az. újság is írt magukról. A város helyi lapjában valóban megjelent egy cikk „Nem hátrálunk meg" címmel. Rácz Jenő állítólag azt mondta volna az őt támadó diakoknak, hogy nem hátrálunk meg. Mágiáit már nem tudom mivel vádolták. Az én hibám meg az volt. hogy hadapródiskolás voltam a Horthy korszakban. A leghülyébb tételre még emlékszem: „Agothák. Maglaiak, Ráczok. a reakció gyenge erői". A megbélyegzőnek szánt cikket Pap Károly osztálytitkár a második évfolyamból írta alá. Lehet, hogy két 'p'-vel írta a nevét, lehet, hogy más keresztneve volt, tény, hogy az egy fogalom 'osztálytitkár' kifejezést külön írta. Ezért többek jelenlétében ki is pelle n gé rezte m. Érdekes módon a diákmisék a Szent Anna templomban még léteztek. Pedig akkor már szó sem volt ellenőrzésről. A diákmise után, a templom előtt csoportok képződtek. Egyik tömörülésnél észrevettem Pap Károlyt. Odasiettem és gúnyosan köszöntöttem: — Gratulálok kiváló cikkedhez — mondtam - nagyon szép volt a leírásod. De legközelebb, ha ismét írsz egy kimagasló ismertetést, az osz- tálytitkár szót írd egybe. A megszólított srác — nálam egy fejjel legalább magasabb — meglepődve nézett rám. Magatartásom nem tetszett neki, de hirtelenjében nem tudta, hogyan reagáljon. Hallgatott. Ezúttal sem az igazgató, sem a tanárok nem rohantak meg és nem is fenyegettek, hogy majd így vagy úgy lesz. Persze ők már tudták, hogy mit fognak velem csinálni, de egyelőre békén hagytak. Arra már nem emlékszem, hogy május 1-jén jelen voltam e a tüntetésen. Ennek a Mindszenty ítéletét helytelenítő felszólalásom után már igen kevés jelentősége volt. Mikor június. folyamán a bizonyítványokat osztották. Biczók Ferenc mint mindig, most is mosolyogva közölte velem, hogy a tanári kar rólam mit határozott: — Agotha a maga tanulmányi eredményei ugyan kétségtelenül jók, de ennek ellenére az iskolából eltanácsoljuk. A dolog nem ért váratlanul. Ha valami bosz- szantott, az csak Biczók Ferenc mosolygós képe volt. Ok bizonyára azt gondolták, hogy ez a legjobb megoldás. Agotha meg úgy döntött, hogy az eltanácsolási határozatot tanácsnak tartja. Szeptemberben visszatértem a pápai Állami Tanítóképzőbe. 4. Pápán a játszmát elvesztettem Mikor 1949 szeptemberében Pápára visszatértem, senki nem kérdezte meg tőlem, hogy mit keresek itt. Egy kicsit talán csodálkoztak, hogy az eltanácsolással nem tartottam számot. Arra is gondolhattak, hogy most majd jó Fiú leszek és az utasításokat mindenben követni fogom. Tölgyes Lászlóval egyszer az utcán találkoztam. Egy rövid beszélgetésre megállított. Nem dicsért ugyan meg, de megértettem, hogy magatartásomat nem tudja elítélni. Végül mégis így szólt hozzám: — Ágotha, idén aztán vigyázzon a csőrére. — Persze, hogy vigyázok — válaszoltam. Feltételeim ugyan jók voltak, csak a körülmények nehézkesnek bizonyultak. Ebben a tanévben a világ aztán a feje tetején állt. Nemcsak a kötelező hitoktatás szűnt meg. de ezt rendszeresen támadták, becsmérelték és az elemi jogokat is megkérdőjelezték. A hittant, mint tantárgyat az órarendből kivették. Csak a kötelező tárgyak után lehetett tartani. Szorgalmazták az ún. lemorzsolódást. Az igazgatóknak időnként jelenteni kellett azon tanulók számát, akik a hitoktatást tovább nem kívánták folytatni. De az igazgatók olyan utasítást is kaptak, hogy a hittanra való beiratkozásokat nehezítsék meg. Ezúttal az egyházi vezetők sem vártak a sült galambra. Kérdőíveket nyomattak, hogy a szülők tisztába lehessenek jogaikkal. így legalább ebben a tanévben a hittan-lemorzsolódás még nem volt túl nagy. Dr. Szalay Miklós személyében új hittanárt kaptunk. Mária-kongregációról már szó sem 289
