Lapok Pápa Történetéből, 2001

2001 / 2. szám - Ágotha Tivadar: Három állomás

szont a bácsi és a néni a legaranyosabb emberek közé tartoztak. Miska bácsi jogász volt és már nyugdíjából élt. Múltjáról rengeteget mesélt. Kláris néni meg a háztartást vezette. Miska bácsi még szeretett volna dolgozni. Ezért dr. Csertő Antalnak írt, hogy közvetítsen Enessey Sándor télé, aki a pápai húsgyár igazgatója volt és Csertőnek lekötelezett diákja volt. Szegény Csertő Antal nem tudta, hogyan reagáljon, hogyan mondja meg a jóságos, de már túl öreg Miska bácsinak, hogy rá már nincs szükség.

A sorkosztosság ugyan bizonyos alkalmazkodási problémákkal párosult, de ilyen rövid időn belül soha nem kaptam ennyire kiváló betekintést egy magyar kisváros társadalmi ösz- szetételébe.

Ebben az időben volt. mikor Hörcsöki atya magához szólított. Látta, hogy a legnagyobb hidegben is csak egy olyan cserkészköpeny szerű könnyű köntöst viselek.

— Tivadar — kérdezte — neked nincs téli- kabátod?

— Nincs — válaszoltam.

— Nézd nekem kettő is van. Az egyiket odaadom kölcsönbe.

— Oh nagyon köszönöm — ámultam csodálkozva.

A kabátnak persze örültem. Nem értette, hogyan lehet ilyesmit kölcsön adni. Ha már adnak valamit, miért nem adják véglegesen? Ezt hangosan senkinek nem mertem elmondani, mert még hálátlannak tartottak volna.

Két évvel később aztán Budapesten az erzsébetvárosi plébánia főkáplánja vett nekem egy használt, de kiváló télikabátot Pesten 500 Ft-ért. Ekkor ez igen nagy összeg volt. Ennek a kabátnak nagy hasznát vettem és még az ávón is jó szolgálatot tett.

Mikor 1948-49-ben a harmadik évet elkezdtük. dr. Csertő Antalt már csak ritkán láttuk. Pesten sokáig kezelték. Végiilis — átmenetileg

Veszprémbe került, ahol valami általános iskolában tanított.

Ebben az évben elméletileg minden úgy ment mint régebben, de éreztük, hogy csak az alkalomra várnak, mikor számolnak fel bennünket. A hitoktatás kötelező volt. így a Mária- kongregáció is rendszeresen gyűlésezett. Ennek az egyesületnek jelvénye is volt. Viszont aki ilyen jelvényt viselt, már gyanúsnak számított.

Csertő atya Mágiái Ferit akarta prefektusnak. Valóban kiváló fiatalember volt. Talán a

harcias szellem volt az egyetlen, ami Feriből hiányzott. Az akkori 5. osztályban többen is voltak, akik a prefektusi tisztségre alkalmasak voltak. így Rácz Jenő, Koncz Lajos, Dominkó József és még mások. Szabad választások elkerülésével, de nyilvános megjelölés nélkül. Csertő valahogy úgy mesterkedett, hogy a prefektus Mágiái lett. Rácz Jenő ezért neheztelt is (a választások nélküli jelölésért), de soha nem lázadt fel. Tudtuk, hogy most nem szabad kicsinyesen viselkedni.

Mikor Csertő Antal már nem volt elérhető, először Bajtay atya volt a prézes. később pedig László Keresztély. László atya is bencés volt. A gimnáziumban németet tanított. Az államosítás után ő lett hittanárunk és egyúttal a Mária- kongregáció vezetője. A bencés gimnáziumban mint német tanár, szigorúságáról volt híres. Mikor hozzánk került, erről az oldaláról semmit nem mutatott. Jóságos papi embert és megértő vezetőt nyertünk vele.

A tanárok kaphattak valami felsőbb utasítást, mert a protestáns növendékektől többen is kérdezték, hogy nem találják e zavarónak, ha az ima előtt a kereszt megjelölését hangosan is mondjuk. Az osztály 45 tanulójából akkor 12-en voltak protestánsok. Nem emlékszem, hogy valaki is sértőnek vagy támadónak tartotta volna a keresztvetést. A támadást így kezdték.

Megint máskor meg divatos mondatok felírását erősítették a táblára vagy falra. Egyszer valakik Adytól a következő idézetet használták:

„Verje meg, verje meg, ha van verő Isten, aki csak egy kicsit ósdit akar itten!"

Éppen osztályfőnöki óra következett. Felszólaltam:

— Osztályfőnök úr, az egyesek által kifüggesztett szöveg, még ha Adytól is jön, istenkáromló.

— Miért lenne az? — nézett rám Biczók Ferenc.

— Mert az Isten létét kétségbe vonja.

— Szó sincs róla — próbálkozott most az osztályfőnök magyarázkodni — Ady azt kérdezi, hogy van e büntető Isten.

— Persze, hogy van. Ezt hívő emberek nem vonhatják kétségbe. Ezért ezt a szöveget le kell venni.

A szöveg aztán a tábláról igen gyorsan eltűnt. Újabb felhajtással hosszú ideig nem is kísérleteztek, mert tudták, hogy az osztály nagy része mögöttem áll.

287