Lapok Pápa Történetéből, 2001

2001 / 2. szám - Ágotha Tivadar: Három állomás

— Semmi különös. De annak vitele mégis nyomatékosabb, mint egy egyszerű megjelenés. \ táblán 1848-1849 állt. Semmi más. Ma sem értem, ki és miért hozták a 48-as Habsburg ellenes szabadságharcot május 1-jével kapcso­latba. — Miért mondja, hogy május 1 -je a kommu­nizmus ünnepe? Tudja egyáltalán, hogy ez az ünnep honnan jön és mit akarnak vele elérni? — kérdezte az igazgató.- Amerikából — válaszoltam —jobb mun­kaviszonyokat követeltek és tüntettek.- Tehát május nem is a kommunisták ünne­pe - - erösködött Csoknyai.- Eredetileg nem — próbáltam magyaráz­kodni — de Magyarországon a kommunisták ezt a napot mégis kisajátították maguknak. Még sok kérdést tettek fel, de éreztem, hogy egyáltalán nem neheztelnek rám. Talán még meg is dicsértek volna, de ezt mégsem tehették. Megkértek, hogy a továbbiakban jobban ügyel­jek arra. hogy mit mondok és csinálok. Bünteté­sül magaviseletből most is kettest kaptam és nem kerülhettem számításba, hogy osztályve­zetőnek válasszanak. Pedig ezekben a napokban — főleg az osz­tályomban — nagyon népszerű lettem. A veze­tők választásánál 45 diákból 39-en rám szavaz­tak. Ezzel az intézet tanárikara nem értett egyet. Ez engem egyáltalán nem zavart. Ami tetszett, hogy legtöbben megértették, most már komo­lyan megy a felhajtás. Tölgyes László ettől kezdve nemcsak a ne­vemet ismerte, de megkülönböztetett tisztelettel kezelt. Egyrészt tetszett neki, hogy a kőszegi katonaiskolából jöttem, másrészt, hogy még v ele szemben is meggyőződésemért ki mertem állni. Tornából a legjobb osztályzatot kaptam, pedig csak közepes tehetségű sportoló voltam. Ezt egyesek nem is helyeselték. Az igazi okot persze kevesen ismerték. A kommunisták zsiványsága (ha még burkolt formában is) most már egyre jobban érezhető volt. A legnagyobb gazemberek nem a mi isko­lánkban voltak, de embereik a kezdeményezést mindenütt megragadták. Ki volt a diákszövetség kommunista fővezé­re. nem tudom. Nevére már nem is emlékszem. A református kollégium diákja volt. vagy a ben­césekhez járt. nem tudnám megmondani. Min­den iskolába betért és vezetőséget meg diákokat az ún. ..demokratikus" irányba akarta fordítani. A demokrácia hangoztatásával tele voltak, de gyakorlatilag a kommunizmust képviselték. Ez a főcsahos a bencés gimnáziumban, az ottani tornatanárnak Mayernak. aki nem értett vele egyet kerek perec a szemébe mondta: — Magát pedig kinyírom. Nálunk a főcsahos valamivel műveltebb for­mában igyekezett hangulatot kelteni. A diáksere­get összecsődítették, és kiváló előadást kaptunk egy bizonyos Bocsor Istvánról. Erről az emberről soha senki nem hallott. Most a főcsahostól meg­tudtuk. hogy az 1848-49-es szabadságharc idején milyen hősiesen viselkedett. Mivel akkor és utóbb sem emlékeztek meg vitéz elődünkről, ezt most fogják bepótolni. Pápa város ifjúsága Boesor István emlékéért fog tüntetni. 1948 május vége lehetett, mikor Bocsor Ist­ván ügyében minden pápai iskola az utcákra ment. Persze a kívülálló népnek Bocsor István­ról még annyi fogalma sem volt mint nekünk. Ok csak azt látták, hogy a hatalmas tömeg, az ifjúság az utcán van. Tüntetnek. Aztán mi is észrevettük, hogy soraink közé idegen elemek Kirakodtak hatalmas propaganda-vásznakkal, melyeken ökölnyi betűkkel volt feltüntetve: — Követeljük az iskolák államosítását! Mikor a Bocsor-tiintetők a csalfaságot átlát­ták, már késő volt. Tényleg úgy nézett ki. hogy Pápa város ifjúsága az iskolák államosítását követeli. A sorból azonnal kiálltam. Legtöbben ezt nem merték megtenni. Még a legjámborabb diákok is követelték azt. amit soha nem akartak. Az egyházi iskolákat persze tüntetés nélkül is államosították volna, de így még hivatkoz­hattak is arra a látszólagos tényre, hogy lega­lábbis Pápán mindenki ezt akarta. Világos, hogy mérgesek voltunk, hogy sze­rettünk volna valamit csinálni, de teljesen tehe­tetlenek voltunk. A képzősök figyelmét a lényegről még azzal is igyekeztek elterelni, hogy a kőszegi képzővel kez­dett verseny küzdelmét még jobban lefokozták. Az iskolák államosítása érdekében az egész országban tüntetéseket és felvonulásokat szer­veztek. Lehet, hogy más városokban ennyire nem voltak fondorlatosak. A diákok nagy része nem mert fellázadni. Féltek a következmé­nyektől. Rákosi Mátyás amúgy annyira ügyesen mozgolódott, hogy a következő évben még meghagyta a kötelező hitoktatást. 285

Next

/
Oldalképek
Tartalom