Lapok Pápa Történetéből, 2000
2000 / 2. szám - Pápa szabadalmas város története
nyáj négy kath. családra olvadott le, kiknek még vezeték-neve is feledésbe ment, és megvetés képen csak Pápista János, Pápista András stb. néven neveztettek; melly állapot tartott mindaddig, inig az Eszterháziak a katholikusokat ősi jogaikba vissza nem helyezték. — A XVI. században városunk is megosztá hazánk nagy részének gyászos sorsát; hódolván a telhetetlen félhold hatalmának. Már 1594. Győr alól Pápának indíttatott az ozmán sereg egy része, azon reményben, hogy az ideiglenesen Békássy Miklós parancsnoksága alatt álló erősséget megvívják. Békássy a lovassági parancsnokkal, Hathalmi Mátyással abban állapodott meg, hogy a várból kirohanást intéznek a közeledő ellenségre. Vitézül harczolt a parányi magyar sereg: rettenthetlenségét a magyarnak már korábban tanulta az ozmán tisztelni. De ez alkalommal hasztalan folyt a magyar vér: az ellen csellel élve, olly roppant számmal, és olly nyilzáporral rohant a kevés számú magyarságra, hogy Békássy és Hathalmi legtöbb hívével elesett; s a többi futásban keresett menedéket. A vár kapuit is tárva hagyandották a győztes ellennek, ha a várbeli ágyuk őt vissza nem riasztják. Úgy látszik, a török dulások ideje alatt Pápa, mint jó szomszédja Győrnek, híven osztozék ennek sorsában. Alig esett el Győr, alig telepedett meg itt Ali, a gőgös renegát: serege egy részével a beglerbeget Pápa elfoglalására kiildé. Szánandó volt ekkor a vár védelmi helyzete. A vezérek, a lovasság nagy részével, a legközelebbi csata alkalmával bátorságuk áldozatai lőnek: a kevés számit gyalog katonaságon kiviil alig volt, ki komoly ellentállásról gondolkodott volna. Illy körülmények közt a beglerbeg közeledtekor leirhatlan levertség és zavar uralkodott: a férfiak ingatagságát legnagyobb mértékben növelé a gyermekek és asszonyok sírása és jajveszékelése. Megfeledkezve a büszke nemzeti önérzetről, s foglyaikat is a börtönben feledve, kiki futásnak eredt; némellyek a közel bakonyi erdőt, mások Sárvárt és Sopron vidékét választván a török zaklatások elleni menhelyül. A török ekkép vérontás nélkül jutott Pápa birtokába: s azon tekintetből, hogy a török foglyokat a várban megkímélve találta, seregét a futamlók üldözésétől visszatartotta; hanem két napi időzés után Győrbe visszatért: koracevici Hydrizes parancsnoksága alatt ezer törököt hagyván vissza Pápán várőrségül. A város és vár török kézen maradt 1597-ki augustusig. A királyi seregek azon része, mellyet Maximilian főherczeg vezényelt, még Ovárott abban állapodék meg, hogy erejét Pápa visszavételére forditandja: innen remélvén köny- nyebben kulcsot találhatni akár Győr, akár Fehérvár visszafoglalásához. Hassan beglerbeg megbízásából Semender volt a pápai vár parancsnoka. A várost mély vízzel telt árok, és kettős sáncz vette körül; mi a sikeres támadást nem csekély mértékben nehezítette. Semender pedig a város és erősség közt a föld népe által tiz láb mély, és húsz láb széles árkot huzatott; igy körülsánczolva bizton hívén magát védelmezhetni még azon esetben is, ha netalán a város a keresztény seregek által visszafoglaltatnék. Maximiliánnak Pápa alá érkező seregéhez még Zrínyi gróf, ifjabb Battyáni Ferencz, Török István, Dersffi Ferencz és több főnemes csapatai, számra nézve mintegy hétezer csatlakozott; egyúttal az eleségből már-már kifogyott, és nagyrészint idegenekből álló felszabadító seregnek hatszáz szekér élelmet is hozván. A mieink ostrom alá vevén a várat és várost, amaz ellen ágyúikat az úgynevezett halastó lefolyásához alkalmazott malmok mellett, a város ellen pedig a tüzes kapu irányában álliták föl. Miután az ágyuk hatalmával a kettős bástyát ledönték, elhatároztatott, a város bevételére rohamot intézni. De ámbár az ostromlók részéről nem hiányzott a bátorság, nem kevésbbé hősies volt a törökök elszántsága. A bástyákon áthaladván, még a romok közt is olly elkeseredett harcz folyt a két rész közt, hogy a keresztény seregek nagy veszteséggel visz- szavonulni kénytelenittettek. Más nap, sz. István király napján, a roham megujittatott; és csak ez ismételt rohamban engedtetett meg a harczvágyó magyaroknak részt venni. Egyik oldalról a németek és vallonok, másikról a magyarok, harmadikról a francziák és olaszok mintegy versenyezni akarván a dicsőség pályáján, olly ellenállhatlan hévvel rohantak a városra, hogy a török ezt átengedni, s legnagyobb sietséggel a várba visszavonulni kénytelenittetett. Ez ostrom alkalmával mintegy 200 török és 50 keresztény esett el. Midőn a keresztények a város urai voltak, a győzelem első mámorában elkövetni szokott rendetlenségek itt sem hiányoztak. A különféle nemzetből álló hadsereg rablásra hitte magát feljogosítottnak; s a zsákmány utáni telhetetlenség még a katonaság közt is szomorú összeütközésre szolgáltatott alkalmat: melly csak a vezénylők szigorú föllépte által nyomathatott el. Kétségkívül a vár megvívása több vérökbe került volna a keresztényeknek: de vitézeink olly annyira lehangolták a török parancsnok harczvágyát, hogy egy napi fegyvernyugvást kért, melly alatt a béke iránt alkuba bocsátkozhassék. Békekövetül Dersffi Ferencz küldetett a várba. A pasa, állítólag Miksa főherczeg hadi érdemei iránti tekintetből, megígérte a vár átadását, ha katonáival fegyveresen kivonulni engedtetik: az ajánlat elfogadtatott; viszont azon föltétel köttetvén ki, hogy a várat azon állapotban, 209
