Lapok Pápa Történetéből, 2000
2000 / 3. szám - Bevezető Pápa város 1822-23-i tűzrendészeti rendszabályához
BEVEZETŐ PÁPA VÁROS 1822-23-1 TŰZRENDÉSZET! RENDSZABÁLYÁHOZ A középkori városok lakói egyik legnagyobb veszedelemnek a tűzvészt tartották. A városfalakon belül sűrűn álltak a házak, melyeknek a tetőzete rendkívül gyúlékony anyagokból készült. Ha bárhol tűz támadt, az rohamosan terjedt, nehezen lehetett megfékezni. Ezért nagy szükség volt olyan rendszabályokra, melyek segítettek megelőzni a tüzeseteket. Pápa büszke lehet arra, hogy sok más várost megelőzve már 1725-ben hatékony tűzrendészed szabályokat léptetett életbe. Ezek igen körültekintően gondoskodtak arról, hogy a tüzek megelőzhetők legyenek. Nemrég derült ki, hogy mintegy száz évvel később. 1822-23-ban még hatékonyabb rendelkezések születtek ebben a témakörben. A kilenc pontból, paragrafusból álló városi törvény kézzel írott anyagát a tudós honismereti szakember. Mezei Zsolt könyvtáros találta meg a Dunántúli Református Egyház- kerület Tudományos Gyűjteményének a kézirattárában. Miben különböznek ezek a tűzrendészet! szabályok a száz évvel előbbitől? Elsősorban abban, hogy nemcsak a megelőzésre gondoltak az alkotók, hanem tökéletes tervet adtak a munkamegosztásra a tűz elleni védekezésben. Meghatározták, mely céhek kezelik a három nagyfecskendőt, a tizenöt kézi fecskendőt, kik oltanak a száz bőrvederrel stb. A tervezetből kiderül, hogy ekkor már komoly tűzoltó eszközkészlettel rendelkezett a város. A tűz oltásában a legtöbb teher a céhek vállain nyugodott, de kötelezettsége minden férfiembernek volt. Akinek nem jutott a már felsorolt tűzoltó eszközökből, azok saját edényeikkel, szerszámaikkal, fejszéikkel, s az utcánként rendszeresített létrákkal, csáklyákkal siettek a tűzvész színhelyére. A gazdálkodók lajtos kocsikkal vizet szállítottak, vagy lovaikat a város fecskendőibe fogva szolgálták a tűz elleni védekezést. Gondoltak a rendszabályok alkotói a serkentésre is. Akik az elsők között jelentek meg a tűz színhelyén, s önfeláldozóan dolgoztak, azok a tűzvédelmi alapból jutalmat kaptak, a lusták, a késlekedők büntetést fizettek. Volt-e haszna ennek a nagyon alapos szabályozásnak? Igen. a következő évtizedekben a céhrendszer megszűnéséig Pápán igazán komoly, nagyszabású tűzvész nem fordult elő. Utána pedig az önkéntes tűzoltó egyesület létrehozásával új fejezet kezdődött a város tűzvédelmének történetében. Ez a jeles dokumentum még több szempontból is figyelmet érdemel! Csak csodálni lehet, hogy a benne megfogalmazott rendelkezések mennyire alaposan, körültekintőek, célszerűek, mennyire alkalmasak a tüzek megelőzésére, a felkészülésre, s a bekövetkező tüzek megfékezésére. Különben az egész anyag kitűnően tükrözi a reformkort megelőző évek stílusjegyeit és helyesírását. Huszár János 215 LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL 3. SZÁM PANNICULUS SER.C. NO. 104. 2000.
