Lapok Pápa Történetéből, 2000

2000 / 3. szám - Bevezető Pápa város 1822-23-i tűzrendészeti rendszabályához

BEVEZETŐ PÁPA VÁROS 1822-23-1 TŰZRENDÉSZET! RENDSZABÁLYÁHOZ A középkori városok lakói egyik leg­nagyobb veszedelemnek a tűzvészt tartották. A városfalakon belül sűrűn álltak a házak, melyeknek a tetőzete rendkívül gyúlékony anyagokból készült. Ha bárhol tűz támadt, az rohamosan terjedt, nehezen lehetett meg­fékezni. Ezért nagy szükség volt olyan rend­szabályokra, melyek segítettek megelőzni a tüzeseteket. Pápa büszke lehet arra, hogy sok más várost megelőzve már 1725-ben hatékony tűz­rendészed szabályokat léptetett életbe. Ezek igen körültekintően gondoskodtak arról, hogy a tüzek megelőzhetők legyenek. Nemrég derült ki, hogy mintegy száz évvel később. 1822-23-ban még hatékonyabb rendelkezések születtek ebben a témakörben. A kilenc pontból, paragrafusból álló városi törvény kézzel írott anyagát a tudós honis­mereti szakember. Mezei Zsolt könyvtáros találta meg a Dunántúli Református Egyház- kerület Tudományos Gyűjteményének a kéz­irattárában. Miben különböznek ezek a tűzrendé­szet! szabályok a száz évvel előbbitől? Elsősorban abban, hogy nemcsak a megelőzésre gondoltak az alkotók, hanem tökéletes tervet adtak a munkamegosztásra a tűz elleni védekezésben. Meghatározták, mely céhek kezelik a három nagyfecskendőt, a ti­zenöt kézi fecskendőt, kik oltanak a száz bőrvederrel stb. A tervezetből kiderül, hogy ekkor már komoly tűzoltó eszközkészlettel rendelkezett a város. A tűz oltásában a leg­több teher a céhek vállain nyugodott, de kö­telezettsége minden férfiembernek volt. Aki­nek nem jutott a már felsorolt tűzoltó eszkö­zökből, azok saját edényeikkel, szerszáma­ikkal, fejszéikkel, s az utcánként rendszere­sített létrákkal, csáklyákkal siettek a tűzvész színhelyére. A gazdálkodók lajtos kocsikkal vizet szállítottak, vagy lovaikat a város fecs­kendőibe fogva szolgálták a tűz elleni véde­kezést. Gondoltak a rendszabályok alkotói a serkentésre is. Akik az elsők között jelentek meg a tűz színhelyén, s önfeláldozóan dol­goztak, azok a tűzvédelmi alapból jutalmat kaptak, a lusták, a késlekedők büntetést fi­zettek. Volt-e haszna ennek a nagyon alapos szabályozásnak? Igen. a következő évtizedekben a céh­rendszer megszűnéséig Pápán igazán komoly, nagyszabású tűzvész nem fordult elő. Utána pedig az önkéntes tűzoltó egyesület létreho­zásával új fejezet kezdődött a város tűzvé­delmének történetében. Ez a jeles dokumentum még több szem­pontból is figyelmet érdemel! Csak csodálni lehet, hogy a benne megfogalmazott rendelkezések mennyire ala­posan, körültekintőek, célszerűek, mennyire al­kalmasak a tüzek megelőzésére, a felkészülésre, s a bekövetkező tüzek megfékezésére. Kü­lönben az egész anyag kitűnően tükrözi a reformkort megelőző évek stílusjegyeit és he­lyesírását. Huszár János 215 LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL 3. SZÁM PANNICULUS SER.C. NO. 104. 2000.

Next

/
Oldalképek
Tartalom