Lapok Pápa Történetéből, 1999
1999 / 1. szám - A ’marczaltői régi várkastély ’s az utolsó marczaltőyek Véghely Dezsőtől
választják békebírókul, kiknek közbenjárása folytán elhatározták, hogy mindegyik fél három-három egyént küldjön Bősre május 4-ére, kik azután Amadé Mihály ingóságainak miként leendő felosztása iránt a rokonokat kiegyeztessék. - Ez egyezséget feria tertia post Dominicam Laetare10 * a győri káptalannál bevallják ‘s az ezt megszegőre 500 forint bírságot, rónak.11 - Az ügy véglegesen azonban, csak az évi május 21-én lett befejezve, az osztály megtörtént, Marczaltőy és sógorasszonya teljesen kielégíttetnek ‘s az Amadékat a következő okmánnyal nyugtatják: „En Marczaltheoj Miklós Es szay Katha Aszony Semberj Istvanne, Valliuk ez leue- lünknek rendiben, Hogy minketh Amadé István es Leonart Vramek, szegény megh holt Amadé Mihal Vrunk attyankfia morhaiarol, az uegezes es Transactio szerent, - kj az Györj kaptalan előtt lett - ő kgmek minden keppen megh elegetett, vgy hogi ualamj mor- ha akar my fele legjen az mj az adossaghthol megh maradott es az my minkett illetheti, megh adott minekünk ő kgmek eppen es minden fogiathkoszas nekul, melljekről per omnia quietalliuk es menthe hadgiuk ő kgmeketh, annak fölötte mys azon Transactioth ez u- thann is tartozunk minden czikkeleben megh tharthanj ha valamj adósságok lennenek. Ennek nagiob bizonsagara es erössegere adgiuk ez my levelünkön pechetünk es készünk irasa alatt. Actum in Beoss die 21. May Anno Dominj Milesimo Sexcentesimo Nono. (P. H.) (P. H.) Nicolaus Marczaltőuy m. p. Eni zai Kata.”12 Gondoskodtak, hogy az adósságok is kifizettessenek; így Tőkésy Demetert szinte ez alkalommal elégítik ki, következőleg utalványozván részére:13 „My Marczalteőy Miklós, Sembery Ist- uanne, Amadé Istuan es Lenartt, Valliuk ez Lewelőnkben, Hogy Zegenj Vdweözeőlt ba- ttiank Amadé Mihály volt ados Theökessy Deömeöteör Vramnak, keth száz es hetuen kilencz forental, kire attuk eö kmenek az 10 Húsvét előtti harmadik vasárnap. " U. o. I. f. 5. cs. 90 sz. 12 U. o. I. f. 5. cs. 94 sz. 13 U. o. I. f. 5. cs. 95 sz. megh neuezett battiank amade Mihály Vramnak ez eszteneöbely Buzaiath es Arpaiath, Melynek nagiob bizonssagara attuk ez leue- lönkeött peöchetvnkel es kezvnek irasaual megh ereösetuen. Actum in Beös 21 May Anno 1609 (P. H.) (P H.) (P H.) Nicolaus Marczaltőuj m. p. Zay Kata m. p. Stephanus Amadi m. p.” Alig múlt el egy év és Zay Anna a kedves feleség meghalt ‘s 1608. január 8-án tett végrendeletével férjét és gyermekeit nevezte örököseivé. Nevezett Miklós, ekkor 1610-ben már veszprémi alispán, hogy a végrendeletet kellő rendbe hozza, Thurzó György nádornak a győri káptalan közbejöttével július 22-én történt kihallgattatását eszközlé.14 - A végrendelet tisztába hozatott, de a peres teendők a jó gazda, Miklós idejét még mindig igénybe vették; volt ugyanis említett Zay Annának első férje Skarosy János után Locsmándon malma, hozzá való rétjei, a város végén al- szélről egy polgár helye és a rétre járóban egymás mellett két szőlője, továbbá Tömör- dön húsz ház jobbágya, kiket özvegy Nádasdy Kristófné született Choron Margit Skárosy Jánosnak 3000 rhénesi forintért zálogosított el, végre Frankon15 is egy zálogos malma. - Ezen említett birtokok, mint a kőszegi vár és uradalom tartozékai folytonos per tárgyai voltak. - A gróf Széchyek, mint kik 1616-ban a kőszegi urodalmat 246.253 forintért zálogba kivevék,16 - az előbbi zálog birtokos intézkedéseit mellőzve - Marczaltőynek sok kellemetlenséget okoztak. Különösen azonban a frankai malom ‘s a tömördi jószág miatt keveredett Miklós igen sok költségbe, úgy annyira, hogy a Lajtha vizén volt malmát is kénytelen volt eladni. - A per mellett a malom építtetés is sokba került, így többek közt frankai malmáról panaszkodva ezeket írja Miklós: „Es mikoron az pusztát (malom) epitenj keztem uolna sok külömbözö munkaual, assassal, töltésekéi, fa munkaual, vy malom köuekel, es küböl akaruan Csináltatnom az kire többet költötem mészére, köuére es annak hordasara hat auagy hét száz forintnál, mert chiak köuet is raknj ualot húsz öl követ hordatam uolt 14 Győri tört. és régészeti füzetek III. k. 152.1. 15 Répcesarud 16 U. o. 240. 1. 124
