Lapok Pápa Történetéből, 1999
1999 / 1. szám - A ’marczaltői régi várkastély ’s az utolsó marczaltőyek Véghely Dezsőtől
melyek az kik inkáb értették a dolgot, nyilván azzal kérkedtek, hogy föl kérhetik eö Felségétül, s kezemmel tapasztalván is az megirtt dolgokat, nem akartam incautussab lenni másnál a szomszédságban, alázotossan sup- licáltam eö fölségének, hogy per deffectum Familiae Marczaltőianae méltoztassék eö Föl- sége megadni, mellyet kegyelmesen meg is tselekedett eö Fölsége, és im ma akarjuk pera- gáltotni a statutiot is. A mi az Thuri Uramal való Beszédet, vagy Végzést illeti, az hiszem itt lett mi előttünk, nem tudván láttya Isten akkor a dolgot, s magammal is jött ide Győrről Amadé János Uram, de mivel Thuri Uramnak az Jószághoz semmi praetensioja nintsen az rés Mobilisen, és valami Testamentumon kívül, az Kastély épülettyirül kiváltképpen csak úgy alkudtak meg egymással, hogy ad certum Terminum mindkét résziül tsendességben legyenek, s ha mi praetensio- jok az eránt, liquidáltassanak bizonyos emberek előtt, kihez nékem semmi közöm, az mennyiben lehetne pedig, assecuratus az e- ránt, ha úgy találtatik, ratione aedificii Thuri Uram, s az kiket concernálhatna; ebben vagyon azért conscientiose a dolog Nagyságos Uram, ki ha különben comprobaltatik Amadé Uraméktól, s meg bizonyittyák az külömböző és nagyobb igazságot, cum injuria bírnia nem kívánom, s meg bötsülöm a sövént is a kertért, s jut eszemben az Nagyságod ditséretes Regéchi cselekedete is, egyéb eránt talán mi is hasonlóképpen nem vagyunk idegen, sem alkalmatlan szolgái Nsgdk, és az Nsgod gyermekinek az igazság uttyán, mit árt Pápának is az az szomszédság hiszem az Pápai Tó is az Marczalban foly, ez okáért Marczalteö soha idegenye nem lészen Pápának, kérem is Nag- sagodat mint az igazságnak, s mint az Attyafíságnak uttyát fértesse úgy öszve, hogy egyfelől se sértődjék meg; tudom leszen eö kegyelmektül is Informatioja Nagyságodnak, tartsa Isten Nagyságodat sokáig és egésségben. Datum in Arcé Papa 26-a May 1645.70 Amadé Lénárt látva, hogy ez úton nem sokra megy, családi levelek szerzéséhez látott s ilyeket Bősön június 11-én kelt levele kíséretében fiától Jánostól, az ekkor Héflánban mulató nádorhoz küld s felkéri őt, hogy ha más mód nem volna „ad sequestras manus 70 Marczaltői levéltár I. f. 6. cs. 105. sz. adassa inkáb az Jószágot s ezt ha lehet sokára ne halasztassa, mivel az aratás ideje is im előttünk, valami ez előtt abban a Jószágban volt Túri mind el vitette.”71 - János atyja levelét június 11-én kézbesíté a nádornak, ki az eredeti okleveleket lemásoltatva, az ekkor Bécsben időző Csákyhoz felküldeni ígérte. A nádor Héflából június 15-kén Amadé Lénárt- nak felel s következőleg vigasztalta: „Meg- irám néki hogy cedálljon az Contradictionak s megeresztené a Jószágot kegyelmednek, más szokott utón keresse és proponálja prseten- sioját, mert ha nem más modot kell a dologban keresnie, vagy pedig producallya ő is azokat, az nála lévő leveleket, a kikbül eö kegyelme biroskodik, hogy ne volna Igassága kegyelmeteknek hozzá? És hogy avval ne is késsék, Sequestrumra nem örömest botsátkoz- nám, mert az is üdő haladékkal lészen; hanem fel találom én az uttyát a mint kezébe adjam én kegyelmeteknek, hadd lássam csak mit felel levelemre.”72 A hatalmas nádor ekkori közbenjárása úgy látszik használt is a jogos igényű Amadéknak, mert Csáky a levelek felmutatását ígérte, bár azokat sem Nagyszombatba sem Pozsonyba a kitűzött időre fel nem hozta, de - hihetőleg belátva törvénytelen eljárását - Amadé Jánossal a kérdéses birtokokra nézve egyezkedni kezd, a birtokért nyolcezer forintot követel, mely összeg azonban „Érsek Uram eö Nagysága In stant iájára”73 hét ezerre szállíttatik le. - Kitűzetik az idő a mikor János a pénzt Pápára viendi, ki el is vitte, ekkor azonban Csáky újból túlságos követelésekkel lépett elő és János 1646. évi június 25-ikén Pápáról panaszkodva ezeket írja atyjának: „Szolgálok Kegyelmednek. Itt Uram én csak nem úgy vagyok mint az Commissáriu- sok Tokajban, - Conditioi ezek Csáky Uramnak. Első. Mivel Méltósága ellen vagyon, ne kivánnyuk hogy azt Írja: látván igazságunkat, motus pietate, atta vissza jószágunkat. 2-dik Cédái Jussának es Leveleinket visz- szaadja, de az Donatiot magánál tartya olly okkal, ha én deficialok in sexu Masculino eö rea s maradékira szállyon a Jószág. 1 U. o. I. f. 6. cs. 101. sz. 72 U. o. I. f. 6. cs. 105. sz. 3 U. o. I. f. 6. cs. 106. sz. 132
