Lapok Pápa Történetéből, 1999

1999 / 1. szám - A ’marczaltői régi várkastély ’s az utolsó marczaltőyek Véghely Dezsőtől

Nagod seleriet, es meg uagdaltattam volna, seöt uasba is uerettem volna, mostis abban Tartanain. Melly az Nagod leuelén fölöte igen igen csodálkoztam es szörniüköttem; mert bizony, igaz körösztyenj hűtőmre mondom, soha abban sem ennekem, sem pedig leg kisseb szolgámnak is sem hírem, sem tanácsom, nem hogy czeleködetöm volna, ne is adgia Isten hogy en a Nagod leg allab valónak is uette- nem, arra soha nem igiekeztem; seöt ha ualakj bantana is a Nagod, uagy selerjét, auagy pedig jobbagiat, tehetsegem szerent, Attyaffiusag- nak mj uoltaert meg oltalmaznám. Azért Nag- odat ualakj illy sinistre informálta, bizony jö- uendöben reá emlékeztettem: seöt inkab Nag- odra hagiom, mit erdemmel ez illyen a kj, kett Attyaffi keözeöt esz ueszést csinál, hamis mondassiual uagy iratatasiual: holot bizony egy punct abban nincsen úgy, a mint Nagodat informálták, Nagod jobbagira a kj emberséges emberek hagiok, bar eök mondgiak megh Nagodnak.

Hanem Nagodnak hogy aperialiam a dolgot: Ennekem uolt egy semmire kellő Béres szolgám, a kj ez elmúlt télen legjobbik eök- römnek a iégen labat el szegtette, kit jo ked- uemböl nem attain volna 16 ezüst Talléron, attól való féltében el szökeöt mindgiart, es egiüt is - masut is csauargot ideigh, oda Malomsokon kouacshoz allot uolt szolgalnj, de azis kjadott uolt rajta, miuel ott is rósz uolt. Onnand immár el hozattam mint szegüdöt beressemet, szolgámat, de Nagodnak sem jobbagia, sem selerie nem uolt sohais, sem uagdaltattam, sem ueretettem, sem uasban nem iartattam, szabad pedig lettem volna uele karomért, mindent rajta meg cselekednj: a Nagod háta megöl is szabad volna akarkjnek is szegüdöt szolgaiát el hoznj ez minden bűnöm es Nagod ellen való uetkem es hatalmasságom.

Tudom azért kj dolga eza sinistra informatio: ha en Attyaffiusagossan nem akartam volna Nagodal élnj: mit nem czelekedhettem volna a Nagod Ispanian Nagy Janosson, midőn eyel Többen magaual az en szeremre Praeditor (így) hazara jöt, es Praedikatort kj uoniatta es uonta uolna a Nagod részire, ott nem tudom mit tett volna uele maga tudgia: másodszor pediglen Malomhazomra ment es Molnáromat ott leste éyelj üdőben ágion akar- uan ütnj; Efféle dolgokat Tudom Nagodnak

meg nem íratta: en sem akartam Nagodat, Attyaffiusagot es magam emberségemet te- kintuén, molestalnj, hanem mind eddigh meg tűrtem, nem az eö mj voltat, hanem az Nagod Attyaffiusagossan élnj akaruan mint igaz Attyaffj: seöt Nagodnak mint Battyam Vram- nak szolgalnj, uekony értékem szerént igyekeztem is.

Azért Nagod büntetesse rajta, a kj illy méltatlan hamis panaszokat kétt Attyaffi keözeöt szőröz es gondol. Bár Nagodnak azzal nem hizelködöt se keduesködöt volna, ha igazat nem mondhatot, tisztességemben praktikalo.

Ha mind ezek igy Nincsenek en is Nagod élőt mondom, Tisztességem ne légyen, bizo- nitom az egész Malomsoky polgárokai a kik igazsaghszeretö es igaz mondo polgárok, bár Nagod ha külömben nem hiszj, uégére meny- nyen massoktol is.

Ezzel Isten éltesse es tarcsa Nagodat jo egésségben sok esztendeigh mind Aszoniom, es öczemel s húgaimmal eö Nagokkal egyetemben.

Datum Sabarie die 30. Marty. Anno Dominj 1635.

Nagodnak mint kedues jo akaró Battyam Vramnak Alázatos szolgaia es Attyafia, szeretettel szolgai:

Marczaltöuy Istuan m. p.

Kívül: Spectabilj ac Magnifico Domino Leonhardo Amadé de Warkony, Sacro Cassa- rea; Regireque Maiestatis Camerae Hungaricae Praefecto etc. Domino Fautorj, et Fratrj semper gratiosissimo.”52 53 *

Ugyan azon István 1635-évi július 6-án Pápán, Lovászpatonán levő két jobbágyi telkét ‘s a jobbágyokat is úgymint Szalay Györgyöt és Kőmives Jánost, száz ezüst tallérért Kutasy Mihály cseszneki kapitánynak ‘s nejének Orosztony Zsuzsannának elzálogosítja 3

Istvánt, ki utolsó férfiú volt a Marczaltőy családból 1645-ik évben húsvét utáni csütörtökön hosszú betegeskedés után élete 32-dik évében „amaz régi Marczaltőy Nemzetnek utolsó fogytára ... marczaltöi házánál minden sacramentumoknak üdvösséges vétele után Is32 Marczaltöi levéltárban I. f. 5. cs. 100. sz.

53 Eredetije gyűjteményemben. (Vö. Hermann Ist\>án:

Középnemesi házaspár végrendelete a Wll. század közepéről. Lapok Pápa Történetéből 1998. 4.)

129