Lapok Pápa Történetéből, 1998
1998 / 3. szám - A pápai önkéntes tűzoltó testület története 1871-1912
A múlt év feladata volt a főparancsnokság betöltése is és e tisztségre a május 21-iki gyűlés az alparancsnokot Viz Ferencet egyhangúlag megválasztotta; az ő helyét pedig Pakrócz Kálmánnal töltötték be. A szeptember 8-iki választmányi gyűlés az időközben elhalt dr. Nyikora József egyleti főorvos helyére dr. Weltner Sándort választotta meg. A folyó évvel az ez évre halasztott 40 éves jubileumi év megtartásához jutottunk. Feljegyezzük tehát még, hogy azok közül, kiknek nevével már az egyesület alapításánál is találkoztunk, még ma is soraink közt láthatók: dr. Lőwy László, Tarczy Dezső, Bikky Sándor, Barthalos István, Saáry Lajos s a vidéken dr. Antal Gábor és Woyta Adolf és hogy derék tűzoltóink a 40 év alatt háromszáznál is több esetben nyújtottak városunk és vidéke lakosainak segélyt, és városunk az egyesületet évi 10.000 koronával segélyezi. Ezzel aztán le is teszi tollát az egyesület krónikaírója. Ünnepi beszéd Az 1912. évi augusztus hó 20-án a városi színházban tartott jubiláris díszközgyűlésen elmondotta: dr. Antal Géza, Pápa város országgyűlési képviselője, a közgyűlés díszszónoka. Mélyen tisztelt Közönség! Abból a nagy gonddal megirt tanulmányból, melyet az imént hallottunk s mely a pápai önkéntes tüzoltó-egyesület négy évtizedes történetét tárja elénk, két mozzanat ragadja meg figyelmemet, melyeknek hatása alól nem tudok az első pillanatban szabadulni. Örömünnepet ülünk, Mélyen tisztelt Közönség! s mégis éppen a felolvasottak nyomán mély szomorúság tölt el, ha arra gondolok, hogy a pápai önkéntes tűzoltó-egyesület ezelőtt 40 évvel, amikor a városnak alig volt 12.000 lakosa, 130 működő taggal alakult meg s ma, midőn a lakosok száma majdnem kétannyira emelkedett, a működő tagok száma nem több 70-nél. Szomorúsággal tölt el, hogy egy igazán humánus, emberbaráti célokat szolgáló egyesület nemcsak, hogy nem gyarapodott tagjainak számában, sőt nemcsak, hogy még lépést sem tartott e gyarapodásban a város lakosságának fejlődésével, de csak felényi működő taggal rendelkezik ma, mint amivel rendelkezett 40 évvel ezelőtt. Kétségtelen igaza van a mélyen tisztelt elnöklő alispán úrnak abban, hogy a mai kor áramlata materialisztikus s így nem kedvező azoknak a törekvéseknek, melyek ideális, önzetlen, emberbaráti motívumokon épülnek fel, de mégis elszomorító látni az érdeklődésnek e csökkenését, éppen a tüzoltó-egyesületnél, melynek célja bizonyos tekintetben a legma- teriálisabb téren szolgálni az emberiséget, az emberi javak megmentése terén. A statisztika évről évre közli azokat az óriási veszteségeket, amelyek hazánk népét a fejét folyton fel-felütő tűzi veszedelem révén éri. Körülbelül 40 millió koronára, sőt valamivel többre rúg az az összeg, mely a tűzvészek által évenként menthetetlenül elvész és melynek így a nemzeti vagyonból kiesése tiszta, visszavon- hatlan károsodást jelent. Ennek a nagy veszteségnek csökkentése, mely tűzoltóink működése nélkül bizonyára még sokkal nagyobb lenne, az egész hazai társadalomnak legéletbevágóbb materiális érdeke s aki minden ideálizmustól menten materiálisán, de okosan gondolkodik, az lehetetlen, hogy ne támogassa a tüzoltó- egyesületet, mint amely éppen az anyagi javak megmentését, tehát a materialista emberre nézve annyira kedves dolgok megmentését tűzte életfeladatává. És van még egy másik mozzanat, Mélyen tisztelt Közönség! amely szintén elszomorítóan hatott reám. A történetíró felemlíti, hogy a legelső tűzvész alkalmával, ez előtt 40 esztendővel a még felszereletlen, el nem készült, gyakorlatlan tűzoltók olyfokú gúnynak s csúfondá- roskodásnak voltak tárgyai, hogy az elnökség nyilatkozni s tiltakozni volt kénytelen. Javult-e a helyzet e tekintetben 40 esztendő leforgása alatt? Annyiban javult, hogy tűzoltóink ma teljesen felszerelve, elkészülve mennek a tűz helyére s így e tekintetben semmi megjegyzésre nincs ok. De annyiban nem változott ma sem, hogy a közönség ma is éppúgy hajlandó kicsinyléssel, ócsárlással fogadni tűzoltóink működését, különösen, ha azok nem érkeznek oly gyorsan a tűz színhelyére, mint ahogyan azt a károsult szeretné, mint amily kicsinyléssel fogadták ezelőtt 40 évvel. 62
