Lapok Pápa Történetéből, 1997

1997 / 2. szám - Pápa város lakossága a XVIII. század közepén

családfők, akiket azután mindegyiket többedmagával, családtagjaikkal, háznépükkel együtt kell számítanunk. En­nek folytán és a felsorolt adatoknak alapján Pápa „Bel­sőváros” és a „Külsfíváros” (majorok) együttes lakosságát már 1728-ban is hozzávetőlegesen mintegy 4000-re, a század közepén pedig már legalább 5000-re lehet számítanunk. S amikor ezt tesszük, tekintetbe vettük nem csupán a Conscriptio-ban fölsorolt censust-fizetőket és azoknak családtagjait, hanem épenúgy azokat is, akik cen- sust nem fizettek, hozzátartozóikkal egyetemben. És tekin­tetbe vettük az évenként kereszteltek számának hullámzását, egyben azonban növekedését, éppen úgy a XVIII. század­nak Pápán felekezetek szerint való megoszlási arányát is. Mindez ugyan csak feltevés, de feltevésünket támogathatjuk avval is, hogy már 1728-ban mutatkoznia kellett a települések hatásának, Hiszen az országba új lako­sok behívásáról már az 1723. évi 103. te. intézkedik, amikor egyben kimondja, hogy a beköltöző szabad személyek min­dennemű közadózástól mentességet élvezzenek. A felvidék­ről is költözött le lakosság, azonban számos külföldi, különösen német család is jött be az országba. Ennek bi­zonysága lehet, hogy már az 1728-i Conscriptioban is feltűnnek idegen nevek. Például a „Belsővárosban” az Ar­tus, Christophics, Czéter, Feisl, Hanka, Hidrik Hirsman, Keffler, Kolonics, Kotsik, Krácz, Kralik, Markovics, Menczel, Novák, Osztrik, Pomogovics, Schuster, Sop- ervein, Sustorics, Vichord stb. nevek, melyeknek viselői jobbára iparosok. Sőt a „Külsővárosban” (majorok) is a sok-sok jó magyar hangzású és a jelzett protocollumokból még jó részben nem ismert nevek között, amelyeket itt most fölsorolnom lehetetlen, idegen nevekkel szintén talál­kozunk. Ilyenek az Adrian, Burchard Eberlingh, Christian, Csanko, Drenyik, Hebdics, Herba, Hilinger, Hubert, Illya, Jáger, Kersman, Készei, Kilimany, Kissingh, Macsuk, Mai- hard, Majzler, Maksics, Mickler, Mihelrujter. Mikola, Neüdel, Porkotta, Prauer, Ringelhuth. Ringl. Stiffter, Stephanies, Szajber, Tremes, Vraterics. Vuics stb. - Lehet­nek közöttük a felvidékről jöttek, akadhatnak közöttük esetleg már régebben is idevalók, de nagy többségük két­ségtelenül külföldről betelepült, akik itt magyarokká lettek, s idegen nevük dacára is utódaikban magyar szívű lakos­ságot adtak Pápának és a magyar hazának. A külső városok (majorok) fejlődése nyilván már akkor vett nagyobb lendületet, hogy az egykori várost (mai Belváros) mindjobban körülölelvén, s idővel azután vele közigazgatásilag is teljesen egyesülvén, egy életreképes, virágzó városnak, a mai Pápának vethesse meg alapját. PÁPAI HÍRLAP 1925. 44-45-46. sz. (október 4L, november 7.. novem­ber 14.) * 4 * * 7 JEGYZETEK: 'Báró Nyáry Albert: A heraldika vezérfonala. I5X. I. "Jankó László: A Pápai fehérbarátok templomkriptája. - Pápa és Vidéke 1920. 93., 99.. 105. sz. ’Kiss István: „A pápai plébánia története." 24. I. 4Szilágyi Sándor: ..A magyarnemzet története." Vili. k. 104. I. Jankó László: A pápai fehérbarátok templomkriptája. Pápa és Vidéke. 1920. évi 93.. 99. és 105. sz. '’Kiss István: A pápai plébánia története. 207. 1. 7U.o. 207. 1. *U.o. 202. 1. ’Gyurkovics György: ..Pápa Mező-Városa’ nevének eredetéről és Régiségeiről.” - Tud. Gyűjt. 1X24. Vili. k. 93. I. “’Fényes Elek: „Magyarország leírása." II. 7X. I. Kiss István: ,.A pápai plébánia története” 24. I. Jankó Lászlóról Győr-Révfaluban született 1875. szeptember 17-én. Győrben halt meg 1954. február 26-án. Iskoláit Győrben és a Budai Tanítóképezdében végezte. 1897-ben Znióváralján (az egykori Túroc vár­megyében, ma Szlovákia) kezdte oktatói munkáját, az állami tanítóképzőben. 1899-ben került Pápára a nemrégen alakult, ugyan­csak állami tanítóképzőbe. Itt a nyelv- és irodalom, a törté­nettudomány és a zene tanára, tanított földrajzot, történelmet és alkotmánytant is. 1903-tól az intézet rendes tanára lett. 1904-től két évet Léván (az egykori Bars vár­megyében, ma Szlovákia) töltött, mint tanítóképezdei tanár, majd 1906-tól ismét a pápai képző tanára, egészen 1921-ig, amikor Győrbe helyezik át. 1924-1928 között újra Pápán tanít, majd 1934-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig a győri tanítóképző tanára. Első írása, „Tűzoltó-vizsga a paedagógiumban” 1894-ben, még tanítóképzős korában jelent meg. Sok pedagógiai tárgyú dolgozatot, köztük három történelem tankönyvet is írt. Különösen fontosak a pedagógia egyes részterületeinek tanítóképezdei szakmódszertanával foglal­kozó írásai. A budapesti Iparművészeti Múzeum híres magyar magán gyűjtemények kiállítása évében, 1908-ban publikálta „A történelmi emlékek, régiségek megőrzésére való ok­tatás” című dolgozatát a Magyar Tanítóképző című folyó­iratban. Ebben felhívta a figyelmet a régiségek megőr­zésének fontosságára, gyűjtésükre, azok módszertani kérdé­seire. Ehhez kapcsolódóan több pedagógiai munkájában szállt síkra a helytörténet, mint a hazafias nevelés eszköze oktatásának fontossága mellett. Különféle cikkeiben igyekezett a magyar föld szépségét bemutatni. (Pl...Nemzeti zarándoklás Pannonhalmára”) Több cikkében kiemelte a trianoni béke igazságtalanságait, fontosnak tartotta ennek pedagógiai kidomborítását, a hazafiságra nevelést. írásaiban foglalkozott a keresztény szocialista munkásmozgalommal. Figyelemmel kísérte környezetét, igyekezett bemu­tatni és vigyázni a műemlékeket, vagy az általa értékesnek ítélt épületeket, szobrokat. („Őrizzük meg városunk em­lékeit”, tiltakozás a Lábas-ház tervezett átalakítása ellen.) A fentiekkel egyenértékűek tudományos munkái, amelyeket elsősorban a régészet, a történelem, a céh- és ipartörténet, iparművészet és műemlékvédelem tárgyában publikált. Első régészettel foglalkozó dolgozata 1911-ben látott napvilágot, „Késő bronzkori urnasírokról Zirc vidékén” címmel az Archaeológiai Értesítőben. Ebben a Zirc-tündérmajori halmok feltárásáról írt. 1913-ban ada­tokat publikált a Pápa környéki régészeti kutatásaiból. Ezt még több, a város avarkorával, a régi pápai vár védővonalai­6

Next

/
Oldalképek
Tartalom