Lapok Pápa Történetéből, 1997
1997 / 3. szám - A pápai „fehér barátok” templomkriptája
A pápai pálos templom kriptája 1995. januárban (A fotókat Babos János fotóriporter készítette.) A koporsók egyik része le van szögezve, nagyobb részüknek födele azonban fölemelhető. A koporsókban nyugvó holttestek összeszáradva, porladva, nem egyszer múmiaszerűen konzerválódva vannak előttünk. Általában nyugodt látvány, az elmúlás örök nyugalmának képe tárul elénk. A kezek leginkább összekulcsolva, az egyházi személyek kezében feszület és olvasó, általában majd mindegyik nyugovónak ujjai között rózsafűzér, amelyen előfordul, hogy a XVIII. század végén szokásos gyöngyházkirakású feszület, vagy esetleg valamely finomabb művű egyházi emlékérem csüng, amely Mária és Krisztus képét ábrázolja. Nemes Zántbó Katalin (ti774) nyakában zsinóron skapuláré helyezkedik, rajta a Szűz Anya képe a gyermek Jézussal, alatta a fölírás: Sancta Maria de Monte Carmeli. N. Paraicz Ferenc (+1780) koporsójában imádságos könyv; általában a hitben való megnyugvásnak jelei mindenütt, amelyekkel találkozunk. A szentély alatti középen, kettős, erős tölgyfakoporsóban piheni örök álmát Acsády Ádám, püspöki ornátusban. Körülötte részben leszögezett, egyszerű, gyalult, festetlen koporsókban, a fejnél alkalmazott fölírással nyu- gosznak. Szt. Pál Első Remete Rendjének tagjai. 23 pálos között ott találjuk Fierendroth Gergelyt, 1735-1738 tartományfőnököt, Raffavics László tartomány főnök helyettest, ki Rupp Jakab és Házy Alajos szerint a nagyjenői (tüskevári) házban is élt, (talán 1775-ben jött Pápára;) tetemein még határozottan megállapítható a pálosok fehér habitusa. Már bakacsinnal bevont, koporsószeggel kivert föliratú koporsóban nyugszik Némethy Elek, pálosrendű kiérdemült prior, ki 1782-1783-ban Nagyjenőn volt perjel. Tévedésre gondoltunk, amikor a világiak fekete reverendájában, cingu- lussal látjuk, hogy 11. József 1786-ban a pálosok rendjét eltörülvén, a pálosok innen rendi ruhájukat letenni kényszerültek. A kriptában nyugvók között találjuk a kamaldoliak szigorú remete-szerzetéhez tartozott Miklós Apollinarist, ki rendjének még 1782-ben történt eltörlése után ugyanazon esztendőben, nyilván a Komárom megyei Majkról költözvén ide, Pápán a jobb létre szenderült. Miseruhában helyezték koporsóba. A világi személyeket látva az általában jobb módra valló ruházat helyenként többé-kevésbé épségben, másutt foszlányokban van előttünk. A férfiakon megállapítható a dolmány a zsinórozással s a fémgombokkal. A lábakon legtöbb esetben csizma, egyik név nélküli koporsóban térden fölül érő magas szárral, katonát sejtető ruházat maradványokkal. 3-4 esetbe 35 cm átmérőjű nagy karimájú fekete kalap, talán a fegyveres polgárság uniformisából a koporsóban, a kalap karimája három sarokszöglete fölvasalt. A nőkön a XVIII. század azon szakaszának kecses viselete. F inom fehér ingujjas, mely a nyak alatt kikerekítve zsinórban ráncolódik, ujjai pedig a könyök alatt fokozatosan bővülvén, a csuklónál díszes csipkeszegélyzetben végződnek. Az ingujjas fölött finom selyem prusziik, mely elől fűzős s ízléses színekkel disztingváltan hímzett. Bokán felül érő brokát selyem alj, fölötte finom munkájú csipkekötény, fehér harisnya s a legtöbbször félcipő a lábfejen hímzéssel, fönn ízléses 10
