Kulturális Hírek, 1949. január-február

1949-01-31 [0785]

A kolhoz-szanatőr ium • SZIB FF/e/Vá Tr II o s z k v á b 6 1 jelentik: Galina Nikolajeva szovjet irónő a Pravdában cikksorozatot irt egy kolhoz életéről, A kolhozpárasztok egészség­ügyi gondozásáról igy ir: Két kis folyó egyb efolyásánál, egy csendes fenyőligetben kétemeletes, erkélyes házat építettek a kolhozparasz— tok. A.ház körül tökéletes ?, csend, AZ ebédlő nyitott ab lakán néha­néha kiváncs i mókus is bekandikál és holc s éjszakákon nyulak Is cl iramlanak az íjtók előtt. Ha azonban az ember átlépi a küszooöt, egy csapásra elfelejt hegy :: küszöbön tul az érintetlen vadon t í r ül el . Sz n kis ház ne 1 egyszerűen szanatórium.. Ez an­nak ez újnak egy rész'., •••mit a kolhoz 1 sték oly gondosan, oly szere— tettel és fáradhat tIonul építenek. Harminc fekvőhely v :n i szanatóriumban. Minden, kolhozista itt tolt évről-évre néhány hetet. A szanatóriumi tartóz­kodásnak mór megvannak a "hagyomány ii" is. Már az érkezés is ünne­pély os keretek kőzőtt történik, inckszóvoj., zenével érkeznek az üdü­lők ujabb és uj ..bt csoportjai. Gondos orvosi vizsgálat után bokcl­tőznek •.. szépen berendezett .szobákba,, szehotoriumi étkezés verse­nyez a legelső fürdőhelyekével. * k kolhozokban már egészen természe­tesnek veszik, ha egy teheneslány vagy istáll'óf iu azt mondja- "Nem jól érzem magam, átmegyek kvaraolni a szanatóriumba. A kvaroclást nagyon szeretik itt, a napfénybe n oly szegény vidék- n. De nom/iz élclntzéa vagy gyógykezel és .; logfoh,­tos ;bb. ^ legfontosabb a kul.tura.lt pihe né 3 megszervezése. A sz .n tó­riuma'k színpada és saját moziterme van, különösen kedélyesé:, é köz­ko dveltck i f-.1 olv só-, st ék. Kint hull . hó, zug a szél a fenyők kö­zött, itt bent pedig molcg / világosság, t irk -a virágok, kópdc és ' sző­nyegek, A társaidban oscudcs.ca-boszőlg^turclú Mások ma­gukban olvasgatnak; AZ emberek szeretettel kímélik azt a sr.. épet , amit maguk teremtettek. Nemcsak • szőnyegeket és a bútort kímélik, hanem féltékenyen őrködnek -z egyenesség, lelki tisztaság és a saját és. mások munkája felett érzett büszkeség 1 g kör én is. He valaki el­ejt valami hulladékot, zonnol . felemeli. Neii h .11 mi erős vagy ud­var iatl -n szót, ha még, is elhangzik, -akkor mindenki cly méltóság­teljes sze.mr'ehányással néz a bűnösre , hogy zavartan elh.llgat. Ez a finom és sz- retettel jo s • visz any, ez a büszkeség talán a legjobb és le-gszeáb ebben a'házban. Aki először lép a kolhozba, csodálkozva kér­dezi: "Esztergapadok? Kétemeletes 'házak? Vizier ő-mCy ek, függőhldak? Ezt csak nem parasztok 'építettek?" ' . | .

Next

/
Oldalképek
Tartalom