Külföldi Sajtószolgálat, 1949. december

1949-12-05 [0964]

egy^pillanatra tört be a su ár Olaszországba, de az Atl*»ti«óo»«£» felől érkező felhők eltakarták. Európa *gyik oldalán már felkelt a nap, ÍI .másikon még tart az éjsaaka. Hosszú, de nam örök éjszaka* A béke ugy kell mindenkúaeic, akár a kenyér, vagy a levegő;. De Luxemburg népét még háborúba akarják kergetni, az angol-amerikai im-. pcrialisták minden áron vérfürdőt akarnak rendezni Iránban, az amerikai farmerok és munkásoké mellett ontani akarják a törökök, finnek, a francia értelmiság, a svéd halászok és favágók vérét is. A balszerencse Churchillt adta Angliának, aki jeges késővel harcba dobta a görögöket a görögök, arabokat az arabok és hindukat a hinduk ellen. De a béke erői mindenütt megjelentek, növokedtek és erősödnek. Olyan mozgalom kclotkezot;, amelynek méretei'beláthatatlanok.'A béke védelmi hadsorege beszállásolta magát valamennyi világrészre, magával ragadta a fehérokot és ozinoi&ó'rüoket, tehetőseket és szegényekot, egyszerű embereket és tudósokat, öregeket és fiatalokat, asszonyokat és férfiakat. Minden nép békét akar, a béke koll minden ombernok. A béko védőimében miadon népnok ki kell állnia. líégy év alatt mogváltozott az omborok lolküloto# Két esztendeje Németország még a háboruutáni oszmélotlonségbon havert. Ma a Demokratikus Német Köztársaság torül^tén zongonok az épitő kalapácsok, élotre keltek a gyárak, torom a föld, bogyógyultak az ogyotomok sebei, tolt nézőtorok előtt pezseg az olőadá.', a színházakban. Sok fontos o3omény zajlott le a háború után. Két osztendojo Csehszlovákiában még sok becsületes, de az orránál tovább nem látó ombort ős^into aggó dal ómmal töltött ol a holnap,. Ma már hisznok Gottwald szavának: "Előro a szocializmus felé! Együtt a Szovjetunióval!" Ismerte egymást a cseh és a szovjet nép, ha nem is találkoztak. Csehszlovák partizánok ogyütt harcoltak a'szovjot hadsereggel. Szovjet katonák szabadították fol Prágát és Bratislavát. A szovjet emborok előbb ismerték és szerették a cseh ollenállás raártirját, Július Fucsikot, mint saját népe. ' Láttam a csehszlovák tiszteket és katonákat} szovjot könyvek lelkes olvasói lottók. A jövőről boszélgettcm ^-olük. A békés jövőről. A tea* gerontuli harci dobok zaja sehogy 3om fojthatja ol bonnünk a győsolom, a béko győzcinének hitét. Lehet, hogy akiknek nincs más akaratuk, vigasztalást találnak a "mogmentő" atombombáról szóló mosőben. De nokünk elég a saját akaratunk is. imo, még remeg a világ Kina hullámaitól, amelyek boömlöttok a hatalmas demokratikus mozgalom forrongó özönébo, máris uj erő - a Szovjetunió uj, óriási toohnikai győzelme, az atomoro békés felhasználása emoli fol a világ né--cit. Nincs már hatalom, amely moggátolhatná, hogy ne a béke parancsolja az emboriség csolokodotoit. A béke, amolyot nem korlátoz torülcti ha.tár, amolynok nincs szüksége földrajzi térképro, mert ogyfor-; mán irányítja LXZ 0 3 eményoket a tongoroken és a hogyok csuc3án is.. Osztatlan a béko, akár a levegő ós ugy koll a népeknek, mint a falat kenyér. Az omberok nom a csatatorek joltclon sirjaiban korcsik sorsukat. A békéé a jövő és mindent legyőző, ogyro növekvő orojo hatalmas rónán yc kot ültet minden c ibor szivébe. 'A béke logyőzi a háborút és a háborús gyujtogatókat, mert Sztálin a hadvezére. /Pravda/ /449?/ P. Pavlonko