Külföldi Sajtószolgálat, 1949. december

1949-12-05 [0964]

- Ne keressen, semmiféle -udvarias formákat, oleven képeket adjon. JIX aztán :#£?r.galmaszufc valahogyé Votfopájev alsóiul kezdett azokról, akik hozzá- közöl állottaki Ogaárnovról, Pauszovról, Cimöálrol, Maria •Bogdánováról és gye:i:ieks::ana- tóriumáról, /.ima Sztupináról, a Podnyeboszkó-párrélf Gorodcovrél, mindenkiről, aki\-cl együtt álmodtak a jövőről. - liog azt mondja, hogy e.herékre - an szükségei - mondta osodálkozra ilolotov* - Hiszen magának novelőintézeto van* Majd rövideson magától fogan}: kérni. Jatáliu hosszasan hallgatott, cigarettára gyújtott o ; füstölni kezdett. - Ha olyanok t, mint ezek a Podnyobeszkóék - mondta csöndesen, szinte magában - erőről telitünk, akkor majd jól haladunk előre... Va :y ez a kislány, ez é Sztupina; már csak a németekkel szo boni gyűlölőto is föllenditi az' életét.. Természetesen ezt az erőt hely son kell irányi tani. Cimbált meg óv;a, ne bántsák. Szükség van az ilyon nyugtalan öregekre, az ifjúság megbecsüli okot... Nos, ki van még? Újból és újból kérdezősködött, majd elgondolkodott, hirtelen önmagába vonult, mintha a most hallottakat a régebben hallottakkal vetné egybe és no /tatarozná, hol az igazság, majd ismét felélénkült, örvondozott minden ogyos uj névnek... Mikor Voropájcvtől meghallotta, aint vágyódik Gorodcov a gabona után, mint álmodik láthatárig nyúló búzamezőkről, felállt, fel-alá járkált, töprengott. Voropájov is felállt, nem tudta, kövosse»»e Sztálint vagy az asztalnál rr.radjon állva, do liolotov í'igyolmoztotto: - Üljön csal: le. Ios ;if Visszarionov3.cs szeret íol és alásétálva gondolkodni. Az asztalhoz ••ia.szatérve Sztálin igy széltt A gabona utáni vágyódás nagyon szép. A leglényegesebb után vágyódik cz az onbox. De a szolőre, fügére, almára szintén szükségünk van. Mondja meg onnok a G-orodeovnak, aki katonaember, ennélfogva megérti, hogy maguk itt a második vonalban állnak tartalékként. Amikor a gabonák:.rc oldőlt, magukra kerül a sor. Felélénkült és visszaemlékez ott a kertésszel folytatott beszél" getésre. - Itt van cz a kertész, negyvenöt ovo dolgozik, mégis fél a tudományiéi. Ez nem megy, mondja. Puskin idejében Görögországból hozták Odesszába a paradicsomot, mirat valami ritkaságot; mi meg tizenöt ével ezelőtt Sara nszkban kezdtünk ?ar: dicsőmet te melni. Elhatároztuk, meg is lett. A czőlot, citromot, fügét szir.tán fel kell szőri tanunk északabbra* Azt mondták, nem nő a gyapot Xubánban, Ukrajnában. Mégis terem. A dolog lényego: akarni kell. így magyarázza még neki -'ismétoltó mégogyszor Sztálin. - Hogy is mondta cz a Gorodoov: gabonával álmodom? * Igen. Azt mondta; "Álmomban, gabonát takarítok be. Folébrodek, vállán fáj a munkától cs a szobámban gabonaszag terjeng." - Talán lehetséges volna az olyan embereket, mint oz a Gorodcov, az alföldre áttelepíteni, buzatojmölésre? - ajánlotta fcártclon Sztálin. - Az orosz oxibor gabonatormolő. Gondolkodjék felőle. Tárg^-tUja meg a vezetőséggel. Még kiről tudna beszélni? •