Külföldi Hírek, 1956. december 1-5.
1956-12-05 [0536]
/ A IŰ Monda cikke ...£.folyt. / py & FÍ/HM/S NZ di A cikkíró ezt követően rámutat, hogy mindezek a nehézségek °zok körében jelentkoznik, akik önként választották Franciaországot, De e nehézségektől eltérő ujabb problémák is felmerülnek majd azoknak ? megérkezésekor, akik nem a maguk akaratából jöttek Franciaországba, Ezeket hirtelen szállították el Ausztriából. A magyar menekültek özönléso. láttán a bácsi kormány felhívást intézett az európai országokhoz, hogy segítsenek, Franciaország elhatározta, hogy tízezerre emeli fel a befogadandó menekültek számát, A szállítmányokat sobtiben állították Össze és nem lőhetett tekintetbe venni minden magyar menekült kívánságét, A szállítmányok a kezdeti 3c-loo menekült helyett most több mint ezer menekültet hoznak, A Vöröskereszt és a magónszervezetek, amiyek a szállítmányok irányítását biztosították, feladatukat mér nem tudják ollátni és kény* telének a francia hadsereg segítségét kérni, amely kaszárnyákban helyezi el a monekplteket, Ezek a körülmények magyaráznak meg néhány incidenst, mely részben bizonyos propaganda hatására, részben bizonyos kollektív pszihózis eredményeként fordult alö. Több ne nekült azt képzelte, hogy ha Franciocr szágb-> viszik Őket, automatikusan az idegenlégióba kerülnek és Ész-ék-Afrikába vagy Egyiptomba mennek majd, Strasbourgban körülbelül egy héttel ezelőtt kétszáz magyar menekült/volt hajlandó kiszállni a vonatból, tovább kellett őket vinni Párizsig. Nancyban o mult pénteken más ms re kőitek elégedetlav ségüket fejezték ki afelett, hogy Franciaországba kerültek és éhségsztrájkba kezdtek s nem voltak hajlandók személyazonosságukat igazolni. Kijelentették, hogy Ausztráliába, Columbiába, Kanadába, mindenekelőtt pedig az Egyesült Államokba akarnak menni, Amerika a délibéh. •f nan A léonde a továbbiakban azt irja, hogy méltánytalan dolog lenne hálátlanságnak tekinteni e menekültek állásfoglalásét, majd rávilágít, -továbbra is fennmarad a kérdés, mi történik akkor, ha ezek a tények általánosakká válnak ? Mi lesz akkor, ha mindezek egy bizonyos időn át tartunk ? Sorsukra kell bngyni azokat, akik munkát, otthont keresnie? Avagy pedig hogy a vándorló, bolyongó proletariátus megjelenését kikerüljék, ismét falélesztik a hontalan személyek táborait ? Fájdalmas paradoxon lenne, ha ilyen megoldáshoz nyúlnának azokkal szemben, akiknek ezt megelőzően szabadságot ígértek. Mindenesetre igen kényes feladat vár -zokra, akik a mag," or Í menekültek elhelyezését biztosítják. Ugy tűnik, hogy több hónap is eltelik, mig ez rendben fog menni.
