Külföldi Hírek, 1956. szeptember 1-5.

1956-09-03 [0531]

MTI KÜIiPOLDI *ff I B E K K 5o, kiadás 1956. szeptember- 3. 7 } o* J J P /Az angol sajtó. ..4.folyt. / RDK & IKA/Mk/5.1 Mi di hogy "Nasszert tagadó válasz adására tasz igálják". Azt tartják, hogy a franciák nagyon azerencs ét lenül választották meg ciprusi csapatmozdulataik időpontját, mert megnehezítik Nasszer számára az engedékenységet tekintély veszteség nélkül. Azt sem tartják okosnak, hogy Anglia ilyen szorosan azonooitja magát írai ciaországgal, amelynek olyan súlyosan reakciós hire van az arabok között. A washingtoni külügyminis ztérium azt tartja, hogy az angol-francia cél: megszabadulni Nasszertól, és hogy ez a teljesen helytelen politika felfordulás t robbanthat ki a Közép-Keleten, a csatorna és az olaj berendezés ek s zabotálásához vezetne és további baj ok csiráit vetné el. A Sunday Times washingtoni tudósítója jelenti: - Sok amerikai hivatalos személyiség attól tart, hogy a francia csapatok jelenléte Cipruson erősiti az arabok rokonszenvét Nasszorrel, Növeli az amerikai ingerültséget Ciprus felesleges belekeverése a szuezi ügybe, és a tüntetés a katonai erővel olyan időben, midőn az amerikaiak nézete szerint a hangsúlyt kizárólag a békés tárgyalásokra kellene helyezni. Az amerikai közvélemény ellentmondás, vagy fenntartás nélkül Eisenhower és Dulles ama politikája mellett áll, amely a pártatlan békitést és a békés eszközöket tartja a tárgyaláson alapuló rendezés kulcsának. Dulles azt mondotta különböző diplomáciai képv iselőknek, hogy Vasszert arra kellene biztatni, használjon mérsékeltebb hangot a Menzies-szel folytatandó' bizalmas megbeszélések során, de ez nehezebb lesz, ha líasszer a Nyugct katonai nyomása áldozatának muta'tkozhatik az arabok szemében. Dulles számit India közvetítő befolyására Nasszornál, de ez a befolyás • gyengül a londoni és a párizsi katonai mozdulatok következtében. A szélső jobboldali Sunday Dispatch külpolitikai szemléire ja szerint a törté ne lem.,lángba tűkkel jegyezte fel örök időkre Dulles baklövését, az ass'zuáni gát építéséhez nyújtandó segély visszavonását. Edén olyan vak volt ennek végzetes hatásalt illetően, hogy még támogatta ezt a lépést, holott minden erejével meg kellett volna álcadályóznia. Minden, amit Eden ebben az ügyben tett, példátlan mértékbon növelte Nasszer személyes népszerűségét és az arab világot olyan egységbe kovácsolta össze Nasszer vezetése alatta Ifyugat ellen, amilyet Nasszer Eden s egitsége nélkül sohasem ért volna öl. Minden, amit Eden látszólag a szuezi angol érdekek védelméro tett, és amit a tory sajtó olyan lelkesen ünnepelt, növelte az a ngol olaj ellen irányuló fenyegetéseket. Eden és Eisenhower középkeleti politikája más időkbon vád-alá helyezésüket eredményezte volna. -—»