Külföldi Hírek, 1956. augusztus 21-25.
1956-08-24 [0530]
n4'lnd<m olyan jsij»-áget fel kell szádéiul..1, folyt § EB/CD Kt vannak kommün is te vezetők, akik, ha valamilyen javaslatot vagy véleaény t li Ilonák, még csak végig ara bal gatva a dolgot, akc%9 döntenek s itálik el a javaslattevőt va^gy a véleménynyilvánítót. Az i iyon m agat art as eredménye minden gondolkozó ember előtt azonnal nyilvánvaló. A já koaaunista nem igyteesz. Még abean az esetben is, ha a felvetett kérdés ne • hely ÓS, ha a kérdést feltevő szándéka önző, szubjektív, uég akkor is érdeuos a dolog arra, hogy tanulmány ózzuk és ne mondjunk elhamarkodottan ítéletet "afelett,aki megtisztelt bann-ünke t bizalmával .Akad olyan keumuni5 : :a is, aki a hozzáfordulóké * nak igy válaszol:"Törődjön a saját dolgával. " Ez feltétlenül hibás álláspont. Vajon helyes-e, ha mi kommunisták arsa n-jviljük az SDberftket,hogy cs^k a saját dolgaikkal törődjeaek, s ami az országos kérdéseket, a politikát illeti, azt hagyják azokra, akik erre '''illetékesek". De ki illetékesebb az ilyen kérd^sekkol való foglalkozásra, •Int az egész nép, a széles tömegek? Akadnak olyanok is, akik azt javsolják, másoknak, hogy csak az adott helyzet egészének t mulLiány oz -is a után szóljanak hozzá a dolgokhoz, Sze intőm teljesen le* h etetlen,hogy minden ember tiszt ában"li gyen a különféle helyzetek összes vonatkozásaival. Éppen ezért-aki ilyesmit javasol, az legfeljebb saját passzivitását igyekszik elrejteni, S különben is. állította valaha is bárki, hogy helytelen az ? gyéni elgondolásokat tükröző vélemények kifejezésére juttatása? Ht : c binnécí.Mi kommunisták ezt sohasem vallottuk. Egyesek ezen a táron odáig ..enn^.k, hogy ha valaki egyéni módon bírál,mindjár t Deliének szögezik a jál bevált formulát : ; »Mit tettél a forradalom ügyé irt, hogy igy mersz beszálai? :j Erre azután az illető kénytelen elhallgatni, Mmdczi'kGt azért eal t O'.. t-..m msg,£ae~t e y ált elán nem ritka jelenségek akár a pártról, akár társadalmunkról vonszo. Nem hogy nem ritkák, de nem egy közülük egyenesen tipikus. Különösen ami a demokratizmus kibontakozását akadályozó szüleiátókörii bürokratikus Quukastilust illeti. Anélkül,hogy eltúloznánk ezeket a jelenségeket, tudomásul kell vennünk, h gy léteznek és mindent el kell követnünk, hogy mielőbb felszámoljuk őket. Mindenki előtt nyilvánvaló,hogy t órsadalui rendünk népi jellege,alkotmányunk ás pertunk szervezeti szabályzata és progr mja szilárd alakot jelent egész népünk demokratikus jogainak biztosításához és t ars adalut éle tünk demokratizmusának következetes továbbfejlesztéséhez. Most a legfontosabb kérdés nem az, hogy megvan-e ez a demokraz .zmus vagy nincs. Hogy van és fejlődik, pillanatig sem vitás. De hogy hogyan,milyen irányban és milyen yorsan, az rajtunk,, kommunistákon és nem kommunistákon áll.
