Külföldi-Belföldi Hírek, 1949. november/1

1949-11-04 [0120]

Levél Miosurinszkból ... /I. folytatás/ Mi NépM Vá 3T 3n S igy - munkásszülők gyermeke - elhatározta^, hogy az agráregyeteraen folytatja tanulmányait* Már a ' mez égaz das ági középiskolát • á'is kitűnő eredménnyel végezte) a z egyebem második évfolyamán pedig abban a kit üntet és te n részesült, hogy "most ösztöndíjjal a Szovjetunióban folytathatja tanulmányait. Varga Imre, négy gyermekes balmazujv-rosi" sze~ gényparaszt*-napszámos fia, 23 éves. Sorsa a nincstelen parasztgyermeké volt. Még iskoláskoréban liba pás ztor kódot t, hat elemijét kinn al-ke ser vesén elvégezte, utána - kulákhoz került cselédnek. A felszabadulás neki is meghozta'a tanulás lehetőségét. Az egyetem munkástanfolyamát kitűnően végezte és most mint jövendő kertész a mics^urini elveket Mic surinsz kba n saj átitja el. Többi társához ^hasonlóan hosszú levelet irt legutóbb áz egyetem Magyar Dolgozók Pártja szervezetének. .Először az útról ir: "Nem messze a határtól kis falut láttunk. Hatalmas lakásépítkezések folynak ott. Ötnapos utunk alatt mindenütt nagy ütemű építkezéseket figyelhettünk meg," Részletesen leirja Varga Imre az embereknek egymáshoz való viszonyét. Mikor Lwcwba érkeztek - ahol pedig még nem is tudtak érkezésülerői - a jogié gy ebemen mégis nagy->ríi müsoros ünnepséget rendeztek tiszteletükre. Szeretettel eegadták őket, mindegyiküket nyo lc-tiz szovjet fiatal vittekörül az egyetemen. "Nem betanult udvariasság volt ez, amivel körülvettek bennünket. Egész en természetes előzéle ny ség él bennük eb. bortér sóik iránt. Bármilyon rr gy forgalmú helyen voltunk, sehol sert táposztaltunk tolongást: senki sem ak.ir másnak á rováséra előbbre jutni, hamarabb végezni." Lelkesedéssel ir Moszkváról Varga Imre ,• "Láttam azt az ablakot, nme ly mögött a ma Leninje, Sztálin, e lvtárs dolgozik" - mondja a levél, majd Mio surinsz kba érkezéséről számol te. Maga a rektor fogadta őket, ellát, suk, lakásuk'kitűnő,-Külön nyelvtanár foglalkozik velük, z könyvtár, a legkitűnőbb könyvek" kende He zésükre állanak. Ha akarják, felhívhatják telefonon itthoni hozz át ar t ez óikat. Az egyetemi hallgatók, a "gyerekek" ugy fogadták ölet, mint a régi'jó bar. tokát, Qtén-hatan ajánlották fel segítségüket. "Végtelen szerénységgel, e szavakkal! Ha nincs terhére, segíteni fogok", , /Folyt, köv./ . —— -í