Külföldi-Belföldi Hírek, 1949. június/2
1949-06-29 [0327]
/ A milánói kongresszus, 2. folyt* t 167 Pi/o/Sa ré / Szerdán, Milánóban megkezdődött a 11» Szákszervezeti Vil kongresszus, amely hatalmas szerepet hivatott betölteni a dolgozók millióindc összefogásában és vezetésében a kapitalista monopóliumok ellen, a demokratikus szabadságokért, a bekéért ós a népek közti barátságért folytatott harcban. A Szakszervezeti Világszövetség egységének megbontására irányuló törekvéseikben megbukott imperialista ügynökök azonban ujabb aknamunkába kezdtek és ujabb merényleteket terveznek. Hadjáratuk ezut tel a brit szak:, .rveroti*kongresszus demokratikus elemei ellen irán; A brit -szakszervezeti kongresszus főtanácsának vezetői máris bejelentették, hogy a közeljövőben egész sor olyan nagyobb szakszervezetet szándékoznak kizárni a kongresszusból, amely együttérzését nyil vánitotta a Szakszervezeti Világszövetség iránt. Olyan nagy szervezetekről vaa szó, amilyenek a londoni, a birminghami, a lanoashirci szakszervezeti tanácsok, amelyek a dohánygyári munkások, a tűzoltók, a köztisztviselők szakszervezetének mintegy 1,5 millió tagját ogyositik, a yorlí/.kirci szakszervezeti szöv-tség, stb. Angiio/szekszorvezeti . tömegei annyira, rokonszenvesnek a Szakszervezeti Világszövetséggel, hogy a brit szakszervezeti szövetség főtaná.osának meg kellett tiltania a szak szervezet eba , hegy elfogadják a milánói kongre* szusra szóló meghivást. A demokratikus szakszervezeti, vezetők üldözése különösen hatalma.3 méreteket ért ol az Egyesült Államokban, ahol luarrey és a 010 vezetőivel egy nevezőn álló társai igyekeznek "felhörpinteni" a baloldali szakszervezeteket. Az angol-amerikai szakszervezeti egységbontók ugyr akkor f amikor országaikban a legkeményebb megtorló rendszabályokat fc ganetositják a munkásmozgalom egységével rokonszenvező szak szervezeti tömegekkel szemben, igen komoly nyomest próbálnak gyakorolni a marshallizált országok azon szrk sze: vezetőire, amelyek a Szakszervezet:: Világszövetség keretében maradtak, Norvégia, Belgium, Báni?., majd utánuk Ausztria, és Svédország rcakciÓ3 szakszervezeti vezetői Deakin-Marrey és társai nyomása, alatt dcmokráciacllcnes uton igyekeztek olyan határozatokat elfogadtatni, amelyek a Szakszervezeti Világszövetségből való kilépést •élozzdk. Mindenki előtt világos, hogy a milánói kongresszus megkezd', sókor hasonló jellegű, •supán külsőségeket szolgáló kilépés annak a törekvésnek következménye, a.mely c kongresszus jelentő só gének csökkentésére, valamint a Szakszervezeti Világszövetség cllcnübcn egy u "fj^szakadár szövetség minél gyorsabb létrehozására irányul./ :fl?olyt»köv