Külföldi-Belföldi Hírek, 1949. február/2

1949-02-17 [0319]

A Novoje vremja a "norvég kérdésről** /Folytatás/ T Za/^z/vá Ö " Ezt a'választ természetesen nem/lehet kielégítőnek tekinteni, Nyilvánvaló, ha Norvégia csatlakozik az Atlanti Egyezményhez, kikerülhetetlenül belevonják annak a hatalmi 08©portnak katonapolitikai terveibe, amely messzemenő támadó célt tűzött na ga el é Közismert dolog, hogy a szovjet-norvég viszony évtizedeken át a jószomszédi viszony példája volt nagy- és kishat a— lom között. A szovjet kormány ma is teljes megértéssel viseltetik Norvégia érdekei iránt. Abból a célból, hogy még a kétely árnyéka se férkőzhessek a jószomszédi szándékokhoz, a Szovjetunió ajánlatot tett, hogy a két ország kössön meg-nem-támadási szerződést. Ez teljes mértékben megegyeznék Norvégia' érdekeivel, A norvég nép széles rc Vegei is azon a véleményeiyvannak, hogy nem szabad elmulasztani a szovjet indítvánnyal adódott kedvező alkalmat Norvégia biztonságának megszilárdítására. < Oslói vezető körökben azonban a szovjet ajánlat egész más fogadtatásra talált. A norvég vezetők és a'jobboldal i la• p«k az első pillanatban nyilvánvalóan^ a varban voltak. Ingerülten fogadták a szovjet kormány ajánlatát., amely arra szolgált, hogy véget Vessen a gyanakvásnak és megerősítse a kölcsönös bizalmat. Ezt az ingerültséget csak akkor lehet megérteni, ha az ember tisztában van* azzal, hogy a skandináv országok vezetői milyen messze elmentek már, hogy népük érdekeit alávessék az angol-amerikai tömb oéljainak. Az angol és amerikai Imperialisták szándékosan háborús hisztériát teremtettek a skandináv országokban* i(3sak ilyen hangulattan lehetett kellemetlen és ^feltűnő meglepetésnek tekinteni/két ország békéjéndc megszilárdítására irányuló javaslatot. /a

/ A Novoje Vremja a továbbiakban rámutat' arra, hogy a skandináv vezetők magotartását elárulták egyes lapok, amika* Lange washingtoni utazásáról igy irtak: "Lange utasításokért ment . ' Amerikába'!, "Lange magával vitte a szovjet javaslatot Washingtonba". Egyszerüen^elf el ejtik, hogy a szovjet Javaslatot a norvég kormányához intézték, nem pedig az amerikai külügyminisztériumhoz. Titok fedi, hogy miről vitatkozott Aoheson és Truman a norvég külügyminiszterrel, Kétségtelenül óriási nyomást gyakoroltak Norvégiára, hogy vei amilyen Jür üggyel utasítsa vissza a szovjet ajánlatot és bocsássa területét és emberanyagát a támadóoélu Atl int 1 Szövetség szervezőinek rendelkezésére. Megállapítható, hogy Norvégiában ás . a többi skandináv országban is a néptömegek növekvő ellenállást tanúsítanak az Imperialista tömb politikája ellen és'ugyanakkor óriási rokonszenvvel fogadják a Szovjetunió Javaslatát, amely a nemzeti ér de«i Tj^kek sérelme nélkül megszilárdítja Norvégia biztonsagát. /Folyt.köv,/