Külföldi-Belföldi Hírek, 1949. január/2
1949-01-27 [0101]
/Révai József emlékboszéde,IV.folyt./ Di/F2/Gy Ks 3n - Vagy talán azért csökken Ady költői hatása napjainkban, mert a nagy szabadító forradalmon, amelyet ő várt és hirdetett, már t ul vagyunk és napirenden ma már a hétköznapi épités van, nem a forradalom várása és sóvárgása? A forradalom sóvárgásának patetikus lírája mit adhat a jelennek, amelyre a megvalósítás prózai feladatai várnak? Ilit idhat az épitó embernek, a hétköznapok munkásainak, akik normával, iskolareformmal, ötéves tervekkel vannak elfoglalva Ády mitologikus gyűlölete a Tisza Istvánok, a "bujtó uj kan Bátor 1 Srzs ébe tok" iránt? - Igaz, a Mindszontyck nem Tisza Istvánok, ás a Tisza Istvánokra sem tudunk már Ady szemével nézni, mint a Gonosz mitologikusán felnagyított megtestesüléseire . De ennek ellenére: ne hígyjük, hogy a magyar Pokol ereit végleg leküzdöttük és Ady szenvedélyes demokratikus gyűlöletére nincs már szükség. Nem erényünk, hanem gyengeségünk, hogy nem tudunk ugy gyűlölni, mint Ady. szocializmust építjük, dc ... középkor erői itt varnak még és he. Ady nagy gyűlöletét idegennek érezzük, ez azt jelenti, hogy védtelenné válunk Hunnia - bár'nem gigászi - dc alattomos ós veszedelmes volt uraival szemben. - És ne feledjük: a forr ••idalmon t ul vagyunk ugyan, a megvalósítás' korszakába léptünk, de ki mondja, hogy csak a forradalom előkészítésének van pátosza, az építésnek, a megvalósításnak osak szürke prózája lehet? Ha az épitóí és megvalósítót nem lelkesít i és fűti többé ugyanaz a szenvedély, mint az előkés zit őt, OK kor elvesztette az összefüggést nemcsak a müLttc.l, hanem a jövővel is, beleragad a percek és napok gondjaiba, áttekintés, terv, perspektíva nélkül. Ki közvetítheti a múlttal, tehát a jövővel is az összefüggést jobban, mint Ady, költészetének négy ee szenvedélyes pátoszával? Ne felejtsük: ez «dy pátoszától való elfordulás a I5ortny-korszak sötétjében költészetünknek az e 11 cnf orr acélomba valc bel es zűr leülését jelentette,, az egy József Attila kivételével. Igaz, ma nem Ady elvarázsoltnak érzett'világában élünk, hanem a magunk v 11 ágos és valóságos világában. - De a titkok nélküli realitás nem ébreszthet nagy, patetikus, a részek helyett az egészet felöleié, a perockon és a napokon tul, a történelemre, a jövőre irenyuló érzelmeket? Irodalmunknak épp ez lenne a hivatása ás faladata, -.z ember nem lehet meg anélkül, hogy hétköznapjai és ünnepel, jelene és jövője, mai tettei és tetteinek átfogó értelme között ne lássa meg, ne érezze át az esszef üAgg ést , - «iZ irodalom egyik legfontosabb eszköz arra t l»4Jy onne.e a kapcsolatnak tudatát és pátoezát beoltsa népünkbe . Mi a magyar irodalomtól nemcsak e mai valóság ábrázolását kívánjuk és várjuk, hanem a fejlődés ábrázolását is: a jövő képének kialakulását a jelen harcaiban és tette iben. Igen, a nép követelményeket támaszt az irodalommal szembon, /Folyt.köv./
