Külföldi-Belföldi Hírek, 1948. december/2
1948-12-18 [0099]
Az imperialista monopolkapitalizmus filozófiája arra törekszik, hogy rabszolgatudatot fejlosszon ki az omboriségbon, hogy mogsomnisitsa az ambornok évczrodok4n keresztül nehezen kiharcolt ambarvoltát. A modorn ! 'primit ivizmus " a fölszabadulás küszöbén álló emberből ismét rabszolgát akar teremteni, a monopolt oka, az ujfasizmus rabszolgája^ s azt akarja ölhitotni az omboriséggal, hogy belo koll törődnie rabszolgaságába. A tudomány azonban ezeket e oélokat csak akkor tudja kiszolgálni, ha módszereiben lomond e, tudományosságról /Niotzsoho, Toynboe, Spenglor/, ha 0 tudományos törványkutatás bolyába irracionalizmust, önkéntes mitosztaror.itest helyez, hr tartalmában vakon aláveti magát a burzsoázia mindenkori reakciós érdokoi'nok* Mindaz; a tudományosság alvánok csőija. "És mi a holyzot a művészet torán? A müvászot! a szinok és vonalak, a hangok, a szavak világának felfedezése, önálló kimunkálása az emberiség fa jlődssánok, az ombnr tudatosodásának egyik oszközo. Az ambernok oz a tudatosodása azonban csak e vola kölcsönhatásban álló, tudatától függőt Ion ül létaző külvilág* föltárása révén lohotségog. Ez a művészi realizmus döntő jelensége. Do épen őzért válik ogyra ólvisalhot- tlanobbé a realizmus az imperialista burzsoázia szumára. Mig az igazi művészet mindig humanisztikus, mindig az ombor magasabb ás magasabb fejlődési la hot ős égői ért küzd, addig a'.kapitalista müvészot alaptondenciájc az cmbcrt'.lons ég olvvé omólosa* Az ordináré irodalom idillnek tünteti fol a monopolkapitalizmus szörnyű világát, a ! 'magasrnndü !l müvászot padig azzal, hogy órök emberi sorsnak ábrázolja az ombertalanségőt, a világ ártolmotlonságét és benno az eltorzult embert, eltereli c flgyolmat a monopolkapitalizmus sajátos ombcrtolons égéről. Ezzel megszűnik az a törakvés, amely o mult minden haladó művészetét jallomozte. Az is ábrázolta az osztálytársadalmak okozta eltorzulást /Goya, DaumioirBajzao/ t de mint oltorzulást ábrázolta. A mai müvészot azonban balanyugszlk ebbs, a monopolkapitalista erkölcsi rothadás mélyon bohatol mág a legkitűnőbb müvészokbo is. Ez a müvészot, amoly nom akar különbséget tenni jó és rossz, harmonikus és oltorzult, botag és egészséges, haladó és rcakoios között, fatalizmusra, cinizmusra, pesszimizmusra novol, hozzászoktatja az arabort a kegyetlenséghez, végső fokon akarva-nam akarva idoologiai szállásosinálójóvá válik a fasizmusnak. Lalkilqg hozzászoktatja az omboraket a monopolkapitalista erkölosi rothadáshoz, arra novai, hogy kivanjak a belső falbomlás mámorát és cinikusan élvezzék a vole ogyütt járó osomört. Helycsen allapitctte meg Thomos Menni A botegség,"halál, felbomlás iránti rokenszonv a főismérve a dekadens művészeti irányoknak. , ' /Folyt, köv./
