Külföldi-Belföldi Hírek, 1948. szeptember/2

1948-09-10 [0093]

SzK/Kö^Iné/Hné Bh - Földrajzilag van Kelet ós N

yUgat, van

a

hatalmi politikában is, de nincs a népek lelkében. A wroclawi tanácskozó teremben a nyugati népek legismertebb fiai, a szol lom ragyogó képviselői tökéletesen egyetértettek - csekély kivé bőitől eltekintve - a keletiekkel és-a keletiek képviselték legtisztábban Európa nyugaténak hagyományait. - A kongresszus egyik jellegzotocsogó az volt, hogy amíg a Szar jetunió és a népi domokráoiák kiküldöttei nemcsak hazájuk értelmiségét képviselték, de joggal ugy érozttfk, hogy többé-ko/ és'cbó hivatalosan is beszélhetnek országuk nevében és biztosak lehetnek afelől, hogy kormányaik állásfoglalásaikkal egyetértenek, addig n nyugati kiküldöttek mind csak saját személy ükben jelentek meg, osak a •aguk nevében szokhattak fel. *£«7 A beszéd közben érkezett meg Haldanc angol professzor, akit a toron közönsége viharos tapssal és oljonzéssol fogadott. Az államtitkár azután részletesen foglalkozott az egyes delegációkkal és azok nevezetesebb tagjaival. Többi közt megemlékezett Huxleyrel, aki eddigi pályafutásának leggyengébb szereplését mutatta Wroolav/bah s azt a harmadik utat képviselte, amely ombo- ' rilcg és erkölcsileg a nihilbe vezet • A nyugati delegációk tagjai közül kiemelte az olasz BontanpoIlit, Victorinit, Picassot, a francia Julién Mondat, Joliot Curiot ás Jean Bullier abbét, majd hangsúlyozta, ezek felszólalásainál: jelentés ágát ez adta meg, hogy vala mennyien hangsúly azt ált: az igazi európai, nyugati kultúrát ma a haladó erők, a népi demolmpáciák ás elsősorban a Szovjetunió képviseli. Ugyanokkor podig erélyesen visszautas ltotbők azt a védelmet, amelyet az amerikaiak akamak nyújtani az Ö kultúrájuk számára. A magyar delegáoió működésével kapcsolatban elmondotta, hogy Lukács György, a delegáció vezetője / lelkes taps/ a legkcrcsettobb egyéniségek közé tartozott. A magyar küldöttség minden tagja értákos kapcsolatokat szerzett. A delegáció Kelet és Nyugat képviselői előtt egyaránt tekintélyre tett szórt. - Egyetértettünk abban - folytatta - hogy a békét os az európai kultúrát ugyanazok az erők veszel eztctik, s ezokot imperializmusnak, még pedig amerikai imperializmusnak nevezzük. A béke megvédése, a kultúra függetlenségének és tisztaságinak megőrzése az ért olmiség szabad alkotó lehetőségének, korlátlan munkájúnak biztositása egy és ugyanazon harcot követeli mog, egy ás ugyanazon ellenség elleni így történt, hogy a v/roclawi kongresszus, amely a béke megvédésére ü ve össze, dof.nziv jellegűnek indult, végül is offonziv jellegűvé alakult és hadat üzent az imperializmusnak ós szokértolóinak,/Po 1,'t .köv•/