Külföldi-Belföldi Hírek, 1946. március/2
1946-03-21 [0030]
/Zilahy Lajos beszéde a bukaresti rádióban, folyt./ í.s hogy kilépjek a személyi példából; ez a sors nem a magyar irodalom szándéka volt. Román Írótársaim emlékezhetnek erófeszitéseinkre az elmúlt évtizedben: hányszor akartunk találkozni, hányszor akartuk kicserélni lelkiismeretünk szavát. Mert az irodalom: a népek lelkiismerete egy magasabb műveltség és egy magasabb erkölcs jegyében. De olyan erők tomboltak körülöttünk, amelyek elnémítottak bennünket s ezek az erok a műveletlenség, az erkölcstelenség és a legsötétebb lelkiismeretlenség jegyében dobták pokolba az egész világot, elsősorban a mi népeinket. Páradtan és elgyötörve, ruháinkon és lelkűnkön még ennek a pokolnak a tüzével és fekete pernyéjével^ de itt állunk újra és jelentkezünk lelkiismeretünk szavával. A let és nem lét parancsainak adunk hangot, parancsoknak, amiket Isten irt belénk, parancsoknak, amelyek csak roppant szerencsétlenségek pillanataiban törnek elő a szivből s ezek a parancsok igy hangzanak: Románok, szeressétek a magyarokat! Magyarok, szeressétek a románokat! Mindenki közülünk, politikus iró, művész, ügyvéd, orvos, hivatalnok, kereskedő, kétkezi munkás vagy földművelő paraszt: felejtsétek el a rossz multat, felejtsétek el a rossz idők tanitásait. 9 lyan korszak küszöbén állunk, ahol ennek a parancsnak teljesitésétől függ népeink kenyere, békés hézfödele, gyermekeink és asszonyaink egész* sége és orvossága. E parancsok nemcsak nekünk szólnak, hanem az egész emberiségnek. Tul a hangzavaron, ma már tisztán hallatszik, hogy a földgolyón minden harang és minden torony, amelyből a meggyötört emberiség békevágya szól. Nem lesz többé háború, semmiféle háború ez az én megrendithetetlen hitem, pedig mindig a sötét jóslatok embere voltam. Most tele van a lelkem örömmel és világossággal. Ezzel a lélekkel köszöntöm a románokatj ismerősöket és ismeretleneket. Adjon az Isten boldog és nagy jövőt a román nemzetnek! Franco rendszere változatlanul kiméletlenül üldözi az ellenzéket Az amerikai rádiószolgélat jalentése szerint Franco rendszere továbbra is változatlan kiméletlenséggel üldözi hatalma igazi vagy vélt ellenségeit. Londoni köztársasági spanyol körökből származó értesülés szerint, elég egyetlen biráló megjegyzés Franco ellen, és a spanyol rendőrség azonnal letartóztatja azt, aki beszélni mert. A politikai feszültség és bizonytalanság éppen ezért soha nem tapasztalt méreteket öltött Spanyolországban.
