Külföldi-Belföldi Hírek, 1945. március

1945-03-28 [0010]

Ky/Hav - Szemtanú van rá - kiált közbe vnlaki* A tárgyalásvezető most Petsohauer Attila szégyenletes megkinoztatásáról kérdezi a vádlottat. - Petsohauer Attila - mondja Molnár Tibor vádlott harmincötöd magával egy este érkezett meg. En személyeson lemértem és mint sportembert, mint kiváló bajnokot tiszteltem. Jelen volt Muray alezredes is, akinek utasítására kihirdettem az uj osoport tagjai előtt, hogy a kitüntetését mindenki szodje le a melléről ős adják át. Petsohauer ott állt az első sorban ós nem tott eloget a parancsnok. Erre hozzálépett Muray ós személyesen tépte le a melléről kitüntetéseit, köztük az olimpiai bajnoki jelvényt. - Ez nem igaz - pattan fol a vádlottak padjáról Muray alezredes. - Különben is már sötét volt ós nem ismerhettem fol Potsohauort. - Do igenis ön tetto - marad meg állítása mellett Molnár - és az sem áll, hogy már sötét lett volna. - Sn szaladgáltam Kabos olimpiai bajnok felmentése érdekében is - védekezik Muray. Frisohmann József megint közbe szél: - Ez nem igy volt, Molnár szakította le a kitün«tetéBeket Petsohauer kabátjáről, de Muray paranosára tette. - Mit szél ehhez, Muray - fordul a tárgyalásvezető a vádlott alozrodeshez - Petsohauorro osak nem foghatta rá,, hogy ellensége a társadalomnak ós a nemzetnek. - Ellonkezőleg: a magyarság egyik büszkesége volt * felel az alezredes helyett Molnár vádlott. Spőner Rudolf vádlott lép ezután a népbiréság elé, - Nom érzem bűnösnek ES gamat - Jelenti ki nagy hangon - nom ón voltam a századparancsnok helyettese, ón osupán felvételező tiszt voltam* egy hónapig pedig a számvivő teendőit is elláttam, A kivégzésekről nem tudok, argyebként ónig én kint voltam a századnál a harotóron, mindössze 55-60 fő veszteségünk volt* 196 munkaszolgálatos közül. - Hazudikl Gyilk?.©! - zug a tömeg. - A munkaszolgálatosok az utászok mellé voltak beosztva - folytatja vallomásét Spőner vádlott - aknákat szedtek fel. Ami azt a vádat illeti, hogy az élelmezési adagokat ón osökkentottem ós igy ötven ember végelgyengülésben meghalt, ez som felel mog a valéságnok. Reggelire levest vagy kávét, ebédre huet, babfőzeléket vagy krumpli-főzeléket, vacsorára pedig vajas é3 lekváros kenyeret kaptak az emberek. - Nem arra , . vagyunk kívánósiak, hogy önök mit ettek - jegyzi meg a hallgatdközönsóg derültsége közben a tárgyaiásva zető - hanem hogy a munkaszolgálatosok milyen silány kosztot kaptak. /folyt.köv./