Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)
1960-05-15 / 5. szám
A Holnap társadalmi re ndje # .A Hunt és társadéit&m áss atasa - karban ) MAJUS ____ __ KRÓNIKA 3. OTTÓ örökös-király e címen magyar és német nyelven megjelent, nagy feltűnést keltő könyve a mai társadalom alapkérdéseivel foglalkozik. Megvilágítja az összefüggéseket, amelyek az osztályharchoz vezettek s megállapítja, hogy Európa fejlődése soha nem sejtett nagyságot érhetett volna el, ha az iparosodást a szociális méltányosság jegyében valósították volna meg. Azóta a dolgozóknak az államhoz és a társadalomhoz való viszonyában haladás állt be, de még sok teendő van hátra, hogy ez a közeledés erkölcsileg teljesen alátámasztott legyen. Az atomerő értékesítése gazdasági életünk mélyreható átalakulására fog vezetni. Ezzel az átalakulással messzemenő társadalmi átrétegeződés fog együttjárni; ez a folyamat már megkezdődött és nemzedékekig fog eltartani. A dolgozó nép iránti igaz szeretettel megírt, bátor és szókimondó mű legfontosabb részei közlését áprilisi számunkban megkezdtük s e számunkban folytatjuk. A magyar kiadás megrendelhető az American Hungarian Publishing Cc., c. o. Péchy Sándor, 3118 N. Blair Avenue, Royal Oak, Detroit, Mich. USA címen. Ára postai szállítással együtt egy dollár 7ő cent. Európában megrendelhető az Amerikai Magyar Könyvkiadónál (Amerikanisch Ungarischer Buchdienst, Köln, Apostelgasse 9. Németország). A GAZDASÁGI ÉLET AZ ATOMKORSZAKBAN Az atomenergia feltárásának és az automata gépek bevezetésének sorsdöntő jelentősége éppen abban rejlik, hogy a gazdasági élet fejlődésének eddigi két legfontosabb akadályát fogják belátható időn belül kiküszöbölni. A maghasítás megszünteti az energiaforrások eddigi korlátozottságát, mely annak volt a következménye, hogy a szén, valamint a kőolajkészletek és a vízienergiaforrások mennyiségileg korlátozottak és földrajzilag is szorosan körülhatároltak. Az automatizálás továbbfejlődése le fogja dönteni azokat a korlátokat is, melyek az emberi erő határainak következményei. A ma használatos gépek többsége csupán az emberi kar “meghosszabbításai” és az erőnek korlátolt mértékű növelését teszik lehetővé. Ezt az elméleti megfontolást Az elméleti kapitalizmus és az ideológiai marxizmus egyik legérdekesebb és gyakran fel nem ismert lényegi vonása, hogy tulajdonképpen mindkettő a korlátozottság és hiány tételére épült fel. Amikor mindkét rendjobban megértjük, ha a repülés technikájából keresünk hozzá megfelelő példát. A repülés fejlődését a “hangfal” akadályozta, amelyet nem lehetett áttörni. Amikor végre sikerült, olyan távlatok nyíltak meg, melyeknek most már csak a “kőfal” szab határokat. Ha egyszer ezt is sikerül áttörni, újabb hatalmas lehetőségek előtt fogunk állni. Az ipari termelésben eddig a hangfal az energiaforrások korlátozottsága, a hőfal pedig az emberi munkaerő végessége volt. Az atomenergiának a termelés szolgálatába állítása és az automatizálás fejlesztése révén belátható időn belül sikerülni fog mindkét határt átlépnünk. Ezzel valóságos tij világot fedezünk fel, amelyben az életfeltételek — akárcsak a repülés terén — a maitól merőben különbözőek lesznek. Szinte azt lehetne mondani, hogy új távlat fog kitárulni előttünk. Kézenfekvő dolog, hogy ezzel egyidejűleg a régi rendszereket is utoléri majd a földi dolgok végzete. Ahogy a hangfal és a hőfal áttörésével a légcsavaros repülőgépekből “ócskavas” lett, úgy kerülnek majd ezek is a törtélem lomtárába. Ennek az alapvető felismerésnek a következményeként gazdasági rendszerünket és egész gazdasági bölcseletünket is hozzá kell idomítanunk az új adottságokhoz. Más szóval ugyanazt kell tennünk itt is, mint amit a repüléstechnika hajtott végre a saját területén. szer a jövő gazdaságáról és jólétéről beszél és tanítványai elé a földi paradicsom délibábját festi, akkor mindkettő az adagolásnak abba a formájába torkollik bele, mint amilyennel ostromlott várakban vagy háborús időkben találkozunk. — Mindkét elmélet, anélkül, hogy felismerte volna, olyan idők gyermeke, amikor a termelési még szűk falak korlátozták és a nyers anyagforrások élesen körülhatároltak voltak. A kapitalizmus, legalább is abban a végletében, amit a korlátlan szabad verseny jelent, joggal kapta a “felső tízezer szocializmusa” jelzőt. A “szaluul érvényesülést a tehetségnek“ jelszavával a hatalmasok és rátermettek előtt a meggazdagodás korlátlan lehetőségeit nyitotta meg. Egyidejűleg azonban lesüllyesztette a tömegek életszínvonalát. Tény az, hogy ma az ilyesmi már ritkán fordul elő, mert a gyakorlati élet nem ad lehetőséget a kapitalizmusnak arra, hogy a végső következményekig valósítsa meg tanait. Ettől eltekintve azonban egy ilyen fejlődés alapfeltételei, legalább is elméletileg, továbbra is fennállnak. A másik oldalon a marxizmus azt javasolja, hogy a gazdasági normát a legalacsonyabb közös nevezőre szállítsuk le. — Végső céljaiként az adagolás, az egyenletes elosztás eszménye lebeg szeme előtt, bármennyire is hangsúlyozza, hogy távolabbi jövőben mindenki számára magasabb életszínvonalat tud majd biztosítani. Azt, hogy közben az egyenlősdi béklyóival a fejlődést gúzsba köti, nem veszi észre. Azt sem képes megérteni, hogy olyan gazdasági rend is bekövetkezhetik, melyben a termelés és termelékenység minden korlátja ledől, mely a NIN. században áttörhetetlennek látszott. A múlt eme tanaival szemben jövőbeli gazdasági gondolkodásunkat arra a felismerésre kell alapítanunk, hogy a felszabadítlóban lévő erők segítségével a ma még fennálló korlátok ledőlnek és belátható időn belül tökéletesen új és nagyszabású térben tudunk gazdálkodni. Ebből a felismerésből két következtetést vonhatunk le. Az első, hogy az eddigi gazdasági rendszereknek szükségszerűen és általános érdekből kellett többé-kevésbbé materialistáknak lenniük. Kötve voltak a korlátolt lehetőségekhez. Az atomenergia felszabadítása véget vetett ennék a helyzetnek. IJjabb időben politikai és bölcseleti téren egyaránt számos szerző hangsúlyozta, hogy az atomerők tévén közvetlen kapcsolatba kerültünk a természetfölötti tényezőkkel. Ez a kutató számára olyan távlatokat nyitott meg, amelyek ellenmondanak a tisztán anyagéirőségen alapuló bölcseletnek. Ugyanez az eset a gazdasági életben is. Ha ugyanis az atomkorszakot megelőző illőben a korlátolt mértékben rendelkezésre álló anyag — a termelés — állott a gazdasági fejlődés középpontjában, most már az emberi ész kerül a gazdasági történések közepébe és ennek folytán minden gazdasági rendszernek a jövőben, az emberre kell támaszkodnia. A sarkalatos kérdés nem annyira a termelés fokozása és észszerűsítése, mint inkább a termelt javak igazságos elosztása lesz. Még egy második következtetés is adódik. Mondottuk, hogy a minket körülvevő gátak küszöbén álló áttörése kapcsán, amelyeket eddig az energiaforrások és az emberi munka végessége szablak meg, a termelés számára új, szinte korlátlan lehetőségek nyílnak meg. Miután mi emberek urai vagyunk sorsunknak, fennáll tehát a veszélye annak is, hogy az elénk táruló nagyszerű lehetőségeket helytelen beavatkozással eltorlaszoljuk, saját gyarlóságunk és a szükséges értelem hiánya következtében tönkretesszük. Különösen nagy a veszély, hogy a megnyíló új lehetőségeket, mielőtt teljes egészükben kibontakoznának, máris kisajátítják egyes körök maguknak. Itt most nemcsak egyes tehetséges szabad rabbikra gondolunk, akik az újonnan felfedezett területeket birtokukba kívánják venni és maguk számára biztosítani. Ezeknél az egyéneknél sokkal veszedelmesebb a bürokratikus vagy egyéb szervezett érdekközösségek osztály-önzése, különöset ha ezek az “állam” neve mögé rejtőznek. A modern állam ugyanis, — helyesebben az úgynevezett “modern áflam” — nem az, aminek kiadja magát: minden polgárának otthona és tulajdona. Egyes magánérdekeltségek vették birtokukba és kiváltságos rétegek vadászterülete lett. Ma csak kevesen látják világosan, hogy egy újfajta hűbériség korát éljük, amely a középkori rendszer minden hibáját átvette, de annál kevesebb jótulajdonságát. Megtaláljuk ezt az új fetidalizmust mind a bolsevista, mind a kapitalista világban. Az a veszély fenyeget tehát, hogy az új hűbérurak a megnyíló lehetőségeket saját céljaikra fogják lefoglalni, s politikai és gazdasági hatalmuk fokozására felhasználni. Ezért mindennél fontosabb, hogy olyan gazdasági rendszer tervét dolgozzuk ki, amelynek alapja a jog és az igazság. Az előbb elmondottak talán üres szólamként hatnak, pedig nem azok. Ismételten felmerül az állítás, hogy e tételeknek talán közük lehet a lelki megújhodáshoz, de nem a gazdasági élethez, melyben végül is min-A MATERIALISTA GAZDASÁGTAN ÉS A JÖVŐ ALAKULÁSA
