Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)

1960-03-15 / 3. szám

1960. MÁRCIUS KRÓNIKA 9 Amit soha nem felejtünk el! N1SKA BANYA-i (Jugoszlávia) 1937 MÁRCIUSI EMLÉK bár Kállay Miklós ragaszkodott Keresztes-Fischer Ferenc bevo­nására. a néhai belügyminiszter nem kapott meghívást, mert a Kormányzó a németországi ut kérdésében kizárólag a honvéd­ség és a magyar külügy vezetői­nek a véleményét kérte ki; a Koronatanács ugyanis magáévá tette végül a Kormányzó emlé­kezetes klessheimi útját, Szélesi ezeket mondja: ,,Keresztes-Fischer Ferenc nekem azt mon­dotta, hogy sokszor egyedül állt nézetével a minisztertanácsokon, úgy a belpolitikai kérdésekben, mind a szélső jobb és szélső bal­oldali kérdésekben.” Beszélgetésünk végül a volt m. kir. politikai rendőrségre és annak létszámára terelődik, Szélesi külön fejezetet szentel rá „Az Ut a NAPLó-hoz” címen. — A volt m. kir. politikai ren­dőrség a 150 főt nem haladta meg. A kommunistákkal két cso­port, 16-16 detektív foglalkozott. A felvételhez érettségi bizonyít­vány és rátermettség kellett, — mondja. Kérdezősködésemre, hogy az AVO-nak milyen nagy a létszáma azt mondja, hogy .,fel­tehetőleg több ezren vannak, de a pontos számot senki sem tud­ja, illetve a benfentesek között is csak ketten, hárman, mert az gondosan és jól őrzött titok Ma­„ i gyarorszagon. A politikai rendőrség, mondja Szélesi “a Kormányzónak leg­hűbb és leglojálisabb szerve volt ” Mind a két vezetője, Hetényi Imré, majd utálta Som­­bor-Schweinitzer József minden­fajta szélsőségnek egyformán ellenfelei voltak. Sombor-Schweinitzer a hábo­rú vége után, (a háború vége előtt őt is deportáltak) az Egye­sült Államokba vándorolt Ifi. De még itt is fenyegető leveleket kapott a kommunistáktól, úgy hogy végül is teljes visszavo­­nultságban Filadelfiában élt és ott is halt meg, egyedüllétben, és téves híresztelésekkel ellentét­ben, teljes szegénységben. Kérdésünkre, hogy a politikai rendőrség kit tekintett veszélye­sebbnek, a nyilasokat, vagy a kommunistákat, Szélesi igy vá­laszol: „A kommunisták sokkal fejlettebben dolgoztak, mint a szélső jobb.” A kommunista vezetők közül Révai Józsefet, a Hercegprímás­nak talán legelszántabb ellenfe­lét, aki nemrég halt meg Ma­gyarországon, maga Szélesi tar­tóztatta le. Kérdem tőle, hogy mondja el, hogyan volt. „Révai Mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, — HAZAI szalámi — friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI — KAPHATÓ: MERTL JÓZSEF magyar hentesnél RHinelander 4-8292 1508 Second Ave. New York 34 éves volt akkor. Nagyon intel­ligens, nagy fantaszta, meggyő­­ződéses kommunista volt. “Nincs itt senki, aki megismer­ne?” kérdezte tőlünk a rendőr­ségen, mikor bevittem.” Szélesi sokáig gondol vissza a múltra. Magabizó, nyugodt kedélye, bár sokáig vagyunk nála, változat­lan. A volt magyar királyi rendőr­ség budapesti politikai osztályá­nak detektív csoportvezetőjének a könyve igy fejeződik be: „... az ut végén egy hatal­mas, gazdag, nemes, nép az Amerikai Egyesült Ál­lamok polgársága ölelt ma­gához, mint egyenjogú pol­gártársát. God bless Ameri­ca, nemes gesztusodért. Ad­ja a Mindenható, hogy vé­gül azok a béke, szabadság, és demokratikus eszmények győzedelmeskedjenek a vi­lág emberisége felett, me­lyek Téged oly hatalmassá és polgárságodat oly sza­baddá, és megelégedetté tet­ték.” ★ „HITLER DÖNTÖTT... Tör­ténelmi tények Szálasi Naplójá­ban.” Irta és összeállította: Szélesi Jenő, a volt magyar ki­rályi rendőrség budapesti politi­kai osztályának detektív csoport­­vezetője. A szerző kiadása. Be­szerezhető minden nagyobb ma­gyar könyvkereskedésben, illet­ve a szerzőtől, 340 East 85 St. New York 28, N.Y. Ára $ 2.25 (SOMSSICH LÁSZLÓ)-f Dr. DOBOLYI LAJOS halálára E földön már nem lesz jobb barátom Itt ezután., csak... fényképed lá­tom ... Fájt a szived, éveken át sajgóit, De azért Te fölvetted a harcot. Mit lehetett, azt megtetted itt lenn... Mért szólított ily korán el Isten? írásaid aranyakat érnek; Vigaszt nyujtnak a bús magyar népnek. Mindszentynek voltál követője, Magyarország leghívebb csend­őre... Úgy szerettél volna otthon leírni, Királyunkkal szép hazánkba menni!... Itt maradtál... Az Ég így akar­ta... Mig bennünk élsz, nem vagy Te meghalva... Szívem mégis elhagyatott, árva; Könnyen hullik a sírod halmára.. Jr'hb barátom nem lesz már e földön. Minden percem Rád gondolva töltöm. Sok időm nincs, de van remény­ségem : Látjuk egymást, Lajos, még az égben. Baltimore, 1960 Horváth Gábor A hófödte hegyiekről virgonc szél hozta le a völgybe a tél, utol­só csípős üzenetét. Szállodai szo­bánk ablakpárkányán egy ki­váncsi kis cinke ismerkedett a szoba lakóival. Csőrével az ab­laküvegre kopogtatta tavaszról szoló morze betűit. A cinke fel­röppent, ameddig tekintetem bír­ta követte. Amerre csak néztem mindenhol az ébredező természet jelei mutatkoztak. A fák rügyei sokat ígérőén duzzadtak. A hegyoldalon nemes fűzek barka köntösbe öltöztek és a szélben lágyan bókoltak az alattuk fe­hérlő hóvirág-hölgyeknek. Lenn a völgyben a melegvizforrás partján, gólyahir sárgult az irigységtől, hogy nem neki szól barkalovag udvarlása. Kopogás riasztott fel csendes merengésemből. Mosolyogva nyújtottam kezet belépő Bognár Antal igazgatótanitónak. Miért nem pihensz Tóni bátyám? — kérdeztem a nyugtalanul le-fel nyargaló barátomat. Nem tudok nyugodni, Árpád — felelte — és tovább vallatta a nyekergő padlót. Megértőén néztem rá; igen Tónikám, neked is az a ba­jod mint nekem. Ma egyhónapja vagyunk itt, telve voltunk jó­reménnyel és ma bizonytalan­sággal. A jugoszláv táborveze­tőségtől engedélyt kértünk már­cius 15-iki szabadságünnepünk megtartására is. Hallgatás, kényszeredett mosolygás, szét­tárt karok és vállvonogatás nap* nap után a válasz. .Nem várunk tovább — robbantam ki — meg­ragadtam Tóni karját és végig­siettünk a folyósón, bekopog­tunk minden szobába. Perceken belül összejött 170 ember az egyetemistákkal. Barátain! ki­áltottam — az ünnepség megtar­tására engedély még nincs, de nem is kell. Elkezdjük előkészü­leteinket. Már el is kezdtük — szolt az általunk “Hammers­­kjöldnek” becézett egyetemista — és kabátja alól kirántott egy sálakból összevart piros-fehér­­zöld nemzeti zászlót. Éljen a szabadság ! — kiáltotta valaki — éljen, éljen zúgta 170 ember hangorkánja. Magyarok ! Mun­kára fel —biztattam honfitár­saimat ,— fekete karszallag kokárda és egy nagy zászlóra van még szükség. Meglesz, meg­lesz Ígérték a lelkes fiatalok. Feleségem és 14-éves leányom terepszemlét tartottak a bőrön­dökben. Leányom egyszerre megunta a karácsonyra kapott kardigánját, erre a sorsra jutott de minden szobában szigorú vizsgálatot tartottak a szegé­nyes készletek felett. Este meg­beszéltük a másnapi ünnepség részleteit és aludni tértünk. Az égiek kegyesek voltak hozzánk, mert ragyogóan nap­sütéses enyhe időre viradtunk. Az öt-hatszáz méterre levő “Partizán” étteremben étkez­tünk, ide mentünk át naponta. Ma a naposnak nem kellett ismé­telten végignyargalni a folyó­sokat. Nem késett senki. Fojtott csendben sorakoztunk. Külsőleg olyan volt minden mint máskor, semmi jele a jól titkolt szándék­nak. A kisérő három rendőr jelt adott az indulásra, ők zárták be a sort. Lassan megindultunk. Előkerültek a kokárdák, fekete karszalagok és elől Erzsébet leá­nyom szőke feje felett belekapott a szél egy gyönyörű Zászlóba. Az egyetemisták sorai után a családok apraja - nagyja mene­telt, majd felhangzott a dal: Kossuth Lajos azt üzente, Elfogyott a regimentje. Ha niégegyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell men­ni. Éljen a magyar szabadság él­jen a Haza ! A helyi lakosság és a külföldi vendégek sorai között Niska- Banya fürdőhely hegyei visz­­hangozták a dalt. Egy vendég fotógépe szaporán működött, közben hangosan megjegyezte: very good story! A rendőrök — vipera marta volna meg őket — tanácstalanul szaladgáltak előre­­hátra, de hiába a menetoszlopot feltartani nem tudták. Megér­keztünk a “Partizán Hotel” ter­­rasza elé, ahol a kitódult 800 főnyi magyarnak tapsvihara fo­gadott bennünket. Körbezártuk a zászlótartókat és a Kossuth dal elhangzása utáni csendbe belekiáltottam: szabadságot Hazánknak! Mint a vihar zúgott az éljen, öklök emelkedtek a le­vegőbe, az emberek átugráltak a korlátok felett és egymást át­ölelve viharzott az ütemes kö­vetelés: Ruszki mars ki!... A helyi lakosság érdeklődő sorai közül előkerült jugoszláv tábor­vezető udvariasan kért meg ben­nünket, hogy az étteremben tartsuk meg az ünnepséget, mert a koratavaszi levegőn meg talá­lunk fázni. Az ünnepi program­­mct bezáró nemzeti imánkat nem is énekelte, együtt sírta-­­zokogta el a kis magyar tábor. Kedves külföldi fürdővendég, — aki felvétel közben elárultad angol nemzetiségedet — ottho­nodban a very good story-nak nevezett képeket nézegetve gon­dolsz-e arra, hogy mit jelentett nekünk földönfutóknak az a nap? Metz, (Franciaország) 1960. március LOPUCHOVSZKY ÁRPÁD Máv s. tiszt LEGÚJABB ELŐFIZETÉSEK: V. B. Marlboro $4.00, Dr. W. G. Washington $4.00, K. A. Montreal $4.00, G. .1. Santa Bar­bara $4.00, H. J. Waiblingen $5.00, S. K. Chicago $4.00, R. D. Australia $3.96.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom