Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-15 / 1. szám
10 KRÓNIKA 1959 január Beszélni kezd az orosz nép... Irta: SÁNDOR LÁSZLÓ esik három bolond király 80 évre, sőt még egy sem! ‘A királyság nem demokratikus államforma’, — mondják. Miért nem? Ha csak azért nem, mert vallás-erkölcsi talapzaton áll és a,z ilyen talapzat a “modern’’ világban lerombolandó. Vagy azért, mert a volt köztársasági elnököknek és minisztereiknek svájci üdülőhelyeken palotasoraik vannak és a legdúsabb bankbetéteik, míg a királyoknak még egy villájuk sincs. Tudod mi volt a demokrácia? Idősebb tisztektől hallottam, hogy Károly főherceg (a boldog emlékű IV. Károly k;rályunk) az első világháború előtti egyik évben, mint őrnagy, az egyik dunántúli ezrednél teljesítette zászlóaljparancsnoki kipróbáló gyakorlatait. Az egyik gyakorlat végén Kovács ezredes, ezredparancsnok parancsot adott az őrnagy úrnak, hogy vezesse haza az ezredet, mire ő maga és a Károly főhercegnél idősebb tisztek lóról szálltak, hintóba ültek és elhajtottak. Történt azonban, hogy a főherceg fiatal hitvese elébe kocsikázott az ezrednek. Amikor a főherceg ezt meglátta, leugrott a lóról és parancsot adott Szabó századosnak, hogy vezesse haza az ezredet, ő maga pedig Zita főhercegnővel, Zita királynénkkal szépen elkocsikázott. Tragikus vége lett a parancsnokiás átadásának, mert Kovács ezredes másnap, az ezredkihallgatáson Károly főherceg, őrnagyot, a császár és király unokaöccsét 30 napi 'aliomásfogsággal megfenyítette. Itt nem volt kivétel. Minél magasabban állott valaki, annál keményebb helytállást és példaadást követeltek meg. A Kovács és Szabó nevű becsülettel helytálló alattvalóknak nem kellett félniök becsületes eljárásukért. Tudod, hogy miből áll a demokrácia a köztársaságokban ? Először is propagandából, másodszor pedig, hogy a neveletlenséget szabadságnak nevezik. Talán megütközöl ezen? De nyomban példákkal szolgálok: 3948-ban Párisban voltam. Unokaöcsém az egyik legnagyobb párisi bank tisztviselője volt- Egy napon sürgős ügy miatt, feledékenységből a bank főlépcsőjén szaladt le és nem a hátsó lépcsőn. Emiatt azonnal el akarták bocsájtani állásából és csak igen magas összeköttetéssel lehetett megmenteni. Én emlékzem rá, Budapesten a királyság idejében is voltak paloták és bérházak, amelyeknek volt külön cselédlépcsője. De ezt a cseléd csak akkor volt köteles használni. ha valamit (tüzelőt, bevásárolt dolgokat) vitt, de pl. ha vasárnap kimenőre ment, nem származott abból semmi baja, ha a főlépcsőn ment föl, vagy le. Az pedig a múlt évben történt Zürichben, a demokrácia másik klasszikus hazájában, ahol mindenki hangoztatja, hogy “nem a cím teszi az embert”, hogy az egyik bérházban egy lakás volt kiadó. Ez a házigazda, akitől származik a fent idézett mondás is, azzal utasított el egy szerelőt, aki ki akarta bérelni a lakást, hogy “az én házamban csupa diplomás ember lakik, nem adhatom ki a lakást egy szerelőnek.” Itt, Argentínában is vannak koldus, nyomorult, kunyhókban lakó emberek és vannak olyan nábobok, akiknek csak a belső (házban) cselédség száma 26. Nem folytatom tovább, pedig még legalább száz esetet tudnék felhozni arra nézve, hogy mi a propaganda és mi a valóság. Tudod már, hogy miért jutottunk idáig? Mert a becsületes, tiszta érkölcsű világot felcserélték a képmutatás, a hazugság világával! Mert hinni kell a hazugságot, hazudni a jövőt, és csúfolni a múltat! Az értékek alulra kerültek, a salak pedig felül! Kinek állott ez érdekében ? Azoknak a sötét er6knek, amelyek ma elnyeléssel fenyegetik a világot. Ezt az úgynevezett “modern, demokrata” világot, amelynek nincs meg az az ereje, amely Szent György pallosának megvolt! Ezeknek a sötét erőknek állott érdekében az isteni eredetű monarchikus államformát eltüntetni, köztársaságokká alakítani, amely szerkezeténél fogva kevésbbé ellenálló az istentelen, felforgató, hamis és hazug eszmékkel szemben. Kedves Barátom! Levelemmel ez a téma még korántsincs kimerítve. De talán érzékeltettem, hogy hogyan is süllyedtünk mi is és a világ is idáig. Amikor ezúton kívánok Neked és a KRÓNIKA szerkesztőségének, valamint minden olvasójának Istentől áldott, boldog Újévet, arra kérem a Mindenhatót, hogy sok ilyen gondolkodású ifjút adjon a Királynak és a Hazának! Argentina, 1959 január SZENTGYÖRGYI FERENC AZ ÖRÖKÖS-KIRÁLY ELŐADÁSA STUTTGARTBAN Június hónapban Stuttgart Bad Cannstatt, Bahnhofstr- 18 alatti Hotel “Schwabenbraeu” nagytermében őfelsége II. Ottó örökös-király tiszteletére nagyszabású fogadást rendezünk, melyre a magyar és népi német fonfitársainkat^szeretettel meghívjuk. Felkérjük mindazon honfitársainkat, akik őfelsége fogadásán és előadásán résztvenni szándékoznak, legkésőbb május 15.-ig jelentsék be részvételi szándékukat Hartmann János 14a. Waiblingen (bei Stuttgart) Korberstr. 48. címen, akitől közelebbi információk is megtudhatók. LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újság árusoknál, az East 79-ik és 86-ik utcákban és környékükön lévő újságstandokon, valamint a Kerekes (208 E. 86th. St.), Cosmos (1582 First Ave.), Udvardy (1613 First Ave.) könyvkereskedésekben kapható. Dr. ELLSWORTH RAYMOND amerikai egyetemi tanár a m{ilt nyáron ötezer mérföldés utazást csinált a Szovjet Unióban, a Balti tengertől a kínai halárig. Beszámolójának az adja meg jelentőségét és érdekességét, hogy a professzornak módjában volt beszélni az “utca embereivel” a saját anyanyelvűkön. Tolmács és ellenőrzés nélkül beszélt mindenkivel útja során. Kérdéseire az “utca emberei” feleltek, egyszerűen, őszintén és legnagyobbrészt félelem nélkül. Egy középkorú munkás odakiáltotta: — Az élet nagyon nehéz nálunk. A kormány sokat ígér, de mi már nem hiszünk Ígéreteiben. —— Egy jólöltözött fiatalember mutatott neki egy marék rubelt és közölte, hogy elmegy inni és lerészegedni. — Mi egyebet lehet itt csinálni —- tette hozzá keserűen. És így végig a laxi-soffőr, a mérnök, a traktorvezető, öregek és fiatalok egyaránt tele vannak panasszal és elégedetlenséggel. Nagyon ritkán látszott az, hogy valaki félt volna detektívektöl, vagy besúgóktól. Lehet, hogy már nem tartották veszélyesnek őket, vagy talán nem is követték az amerikai tanár minden lépését úgy, mint a múltban. Az amerikai professzor nagy változások előjelének tekinti ezt az új helyzetet, ami Sztálin életében elképzelhetetlen volt. Akik a vasfüggöny mögött közvetlen tapasztalatból ismerték meg Sztálin rendszerét, amely egyforma volt a Szovjet Unióban és a “csatlós” államokban, valóságos földcsuszamlásnak nevezhetik azt, hogy az orosz nép elkezdett beszélni. Az amerikai pszichológusok egy csoportja most tért vissza a Szovjet Unióból egyhónapos túra után. Az utazás célja volt: tanulmányozni az amerikai és az orosz nép felfogását íkaz emberi természetről”. A csoport vezetője: Dr. HADLEY CANTRIL az életszínvonal emelésében látta a legkomolyabb problémát a Szovjetben. Az orosz nép addig dolgozik együtt a kormánnyal, amíg az a* életszínvonal emelésére törekszik. Az összes idegenek közül leginkább az amerikai népet szereli és csodálja az orosz. így látta Dr. Cantril. Ez is valami egészen meglepő változás. Sztálin uralma alatt az orosz népnek joga volt több ágyút és repülőgépet követelni, de nem vajat, kenyeret, lakást és ruhát. Kétségtelen, hogy az orosz nép magasabb életszínvonalat követel egyre hangosabban és ez nagy rést ütött a kommunista diktatúrán és következményei beláthatatlanok. * Sztálin megtanulta és gyakorolta azt az elvet, hogy a kommunista diktatúra fenntartásának eszköze a kíméletlen terror, amit nemcsak a rendszer ellenségeivel szemben kell alkalmazni, hanem időnként a kommunisták soraiban is “tisztogatni” kell. Amikor Tito szembe került. Moszkvával, úgy nézett ki, hogy az egész világon, vasfüggöny előtt és mögött komoly következményei lesznek a kommunisták soraiban. Az amerikai külpolitika is így értékelte ki Titot és ezért gazdasági és katonai segítségben részesítette. Az azóta elmúlt évek során kiderült, hogy Tito sehol sem idézett elő zavarokat a kommunisták soraiban, vagy ha előidézett, azok nem voltak jelentékenyek. Nagy a valószínűsége annak, hogy ha Sztálin még életben marad, arra utasította volna a magyar kommunistákat, hogy néhány más csatlóssal együtt támadják meg Titot a háttérben orosz “önkéntesekkel” és hadianyaggal. Sztálin halála után Tito zegzugos, kiszámíthatatlan, ellentmondó és teljesen erkölcstelen külpolitikát folytat. Egyik ilyen gyalázatos lépése volt Nagy Imre és társainak kiszolgáltatása a Szovjetnek. Tito tudatában volt annak, hogy a Szovjet elfogja Nagy Imrét abban a pillanatban, amikor elhagyja a Jugoszláv követséget. Tito ma már igen csekély értéket jelent abban a sakkjátszmában, amit a szabad világ folytat a kommunistákkal. A szabad világban Rajk Lászlóról úgy beszéltlek, mint Nagy Imre előfutár járói, holott ez (l legnagyobb tévedések egyike. Rajk László sohasem fordult szembe a kommunizmussal és sohasem tagadta meg azt, hogy a terrort alkalmazni kell a kommunisták ellenfeleivel szemben. Ennek legjobb bizonyítéka az, hogy ö is létesített egy politikai rendőrséget “Eh. IV.” jelzéssel a Csokonay utcában, amelynek pincéjében semmivel sem bántak enyhébben a foglyokkal, mint az Andrássy-út 60-ban. A következő lépése lett volna “fpari Rendőrség” felállítása, amivel a munkásságot akarta terrorizálni. Az erről szóló feljegyzést kilopták a minisztertanács előszobájában függő kabátjának zsebéből. Erre a lépésre már nem volt ideje, mert Rákosi és Péter Gábor elhitették Moszkvában, hogy Rajk Titoval keresett kapcsolatot. Erre szabad kezet ka/ilak a liquidálására. A Rajk és társai ügyében megrendezett nagy kirakat-per misztikuma volt, hogy mindent beismertek, amit Rákosi és Péter Gábor tőlük kívántak és amikor az akasztója alatt állottak, már nem volt erejük tiltakozni a csalás ellen, valószínűleg narkózis hatása alatt. Ez a kirakat-per is olyan volt, mint a többi: hollywoodi stílusú,
