Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-15 / 4. szám
8 KRÓNIKA 1959 április Magyarország történelme 1929-1945-ig C. A. MACARTNEY KÖNYVÉNEK ISMERTETÉSE Irta: SOMSSICH LÁSZLÓ (Befejező rész) Kérelem A KRÓNIKA, amely 1959 január l.-ével 16.-ik évfolyamába lépett, a nyomdai és postai kiadások nagyarányú emelkedése folytán kénytelen volt az előfizetési árat ÉVI 4 DOLLÁRRA FELEMELNI. 1957 októbere óta a nyomdai kiadásaink 40 százalékkal emelkedtek. 1958 augusztus 1 óta a belföldi postaköltség 50 százalékkal, a külföldi 100 százalékkal megdrágult. Egy példány postai szállítása belföldre 3, külföldre 4 dollárcent. Igen kérjük azon tisztelt olvasóinkat, akiknek ÉVEK ÓTA — sokaknak több, mint tíz éve, — hónapról-hónapra díjtalanul küldjük a lapot, s akik fizetőképesek, vagy e hosszú idő alatt fizetőképes helyzetbe jutottak, szíveskedjenek ELŐFIZETÉSÜK BEKÜLDÉSÉVEL elősegíteni a KRÓNIKA annyira megdrágult fenntartásának biztosítását! A KRÓNIKA T. TERJESZTŐIHEZ: Egyes igen tisztelt terjesztő barátaink példányszámait a postadíjak rendkívül nagyarányú felemelése miatt némileg csökkenteni voltunk kénytelenek. Kérjük, ha több példányra volna szükség, szíveskedjenek bennünket a kívánt mennyiség megjelölésével sürgősen értesíteni. Macartney professzor történelmi művének ismertetését a KRÓNIKA 1957 szeptember havában kezdte el és összesen hét részben foglalkozott vele. Eredetileg még két külön részben, egy katonai és egy diplomáciai részben kívántam az angol tudós könyvéről írni, és az anyagot erre a két cikkre össze is gyűjtöttem és fel is dolgoztam. Most azonban helyesebbnek tartom, hogy ezt a két cikket a többitől függetlenül bocsássam a KRÓNIKA olvasóinak a rendelkezésére és az itt következő részben Macartney könyvének két bírálatával foglalkozom olyan módon, hogy a KRÓNIKA olvasói összefoglaló képet nyerjenek a kérdéses műről. ★ Macartney künyvének mindkét bírálója ismert nevű író. Fenyő Miksa odahaza a Gyáriparosok Országos Szövetségének, a GYOSZ-nak volt egy ideig igazgatója, s a NYUGAT című folyóiratnak az emigrációban legismertebb alapító tagja. A két háború közötti Magyarországnak több híres íróját és politikusainak java részét FENYŐ MIKSA személyesen ismerte. FENYŐ Miksa BETHLEN ISTVÁN szűkebb köréhez tartozott és ezért is tud sok olyant, amiről a kívülállók nem tudnak. Mert BETHLEN István közel tízéves miniszterelnöksége alatt a személyi kapcsolatokra épített politikai meggondolásoknak sokszor döntő fontosságuk lett a nemzet életében. FENYŐ Miksa bírálatát a Münchenben megjelenő “LÁTÓHATÁR” című, kéthavonként megjelenő folyórat a május-júniusi számában az elmúlt évben, 1958-ban tette közre. GOGOLÁK LAJOS, az ismert közíró a ‘NEMZETőR”-ben, egy szintén Münchenben kiadott folyóirat ezévi január l.-i számában “Ellenvélemény” címen adta ki írását. GOGOLÁK Lajos cikkének lényege — és itt csupán azokkal a részekkel kívánok foglalkozni, amelyek kizárólag Macartney könyvére vonatkoznak, — hogy IMRÉDY BÉLA és BÁRDOSSY LÁSZLÓ politikájának a hátterében bizonyos történelmi szükségszerűség volt, mert az első világháború után Magyarország nem talált megértésre a nyugati hatalmaknál. GOGOLÁK pontosan így fejezi ki magát és itt szószerint idézem: “De talált-e 1920 óta Magyarország megértést az ú.n. nyugati hatalmaknál? Nem utasították-e vissza azok már 1918-19 óta a legfrivolabb felületességgel nemcsak a magyarok, de tőlük függetlenül a szlovákok, hoxvátok, az akkor még valóban polgári demokrata, vagy keresztényszocialista szudétanémetek, az ukránok, stb., stb. legelemibb természet- és népjogi, autonomista-szabadságjogi óhajait? Nem a vérsaillesi-trianoni tudatlanságok, igaságtalanságok logikus következése volt-e mindaz, ami aztán bekövetkezett? Nemde, ezek a jogtalanságok és gyűlölködő igazságtalanságok hajtották apokaliptikus őrült örvényekbe Herder, Goethe, Schiller, Hegel nemzetét?” Emigrációnk irodalmi megnyilatkozásainak egyik jellemző tünete, hogy még mindig kelletlenül, vagy ellenségesen fogadja a kritikát. Ha egyes jelenségekre, vagy megtörtént eseményekre nem találunk másként magyarázatot, a “történelmi szükségszerűség',-re hivatkozunk. Amíg pl. Németországban nem múlik egy hónap sem anélkül, hogy a Hitlerizmus történelméről ne írjanak a legapróbb részletekig menő, analitikus műveket, s éppen Münchenben ne állítsanak fel erre a célra egy külön intézetet (Institut für Zeitgeschichte) addig mi még mindig átalánosítunk, ha a két háború közötti Magyarország történelméről van szó. Ezeknek az általánosításoknak a következménye az a személyes, szubjektív, vagy pamfletszerű íz, amely több, az emigrációban közölt cikket jellemez. GOGOLÁK Lajos és FENYŐ Miksa értekezése a tudományos kritika sorába tartozik, de éppen a tudománytalan cikkek azok, amelyek az ilyen írásoknak nem szereznek kellő érvényt. Magyarország 1920 óta a nyugati hatalmaknál tényleg nem talált megértést, elsősorban a revízió kérdésében. Helyesléssel csatlakozom GOGOLÁK eme megállapításához. De “mindaz, ami azán következett”, ennek nem volt “logikus következése”. HITLER sem volt a versaillesi békék lagikus következése. Az első világháborút követő békék hozzájárultak a Hitlerek, a Száasik és Endre Lászlók gombamódra való elburjánzásához, de ők nem voltak egyenes következményei a vesztett háborúnak. Németország a második világháború után sokkal kevesebb “békét” kapott, mint az első nagy háború után és Nyugatnémetoxszág ma gazdaságilag és politikailag sokkal egészségesebb, mint a weimari Németország volt. A megcsonkított Magyarországon pedig Trianon után olyan hallatlan ipari fellendülés következett be, amelyről az első világháború előtt senki sem mert álmodni. A lehetőségek tehát az általános fellendülésre, gazdasági téren is, a parasztság és a magyar középosztály körében is, megvoltak. A nyilaskeresztes párt uralomra jutásának az okát tehát máshol kell keresni és én nagyon hálás lennék, ha GOGOLÁK erről elmondaná a véleményét; tudásánál fogva hivatott lenne reá. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy SZÁLASI Ferencnek az 1939-es választásokat követő időkben egyre csökkenőbb befolyása volt párthívei között. Párttagjainak száma 1939 után állandóan kisebb lett, részben a párt belső és növekvő krízisei folytán, de 1941 tavaszáig főleg TELEKI PÁL egyre növekvő népszerűsége folytán. Amikor HINDENBURG 1933 január 28.-án magához hivatta HITLER Adolfot, hogy az PAPEN-nel és a monarchista Alfred HUGENBERG-gel kormányt alakítson, HINDENBURG meghívása HITLER-nek is meglepetés volt. PAPÉN és HUGENBERG nem sejtették, hogy HITLER milyen rövid idő múlva fog megszabadulni tőlük. A weimaii Németország és a két háború közötti Magyarország vezető rétegének politikai tehetetlenségében és politikai terméketlenségében sok a közös vonás. HITLER és SZÁLASI ebből a politikai vákuumból nőttek ki. Ha Macartney könyvéből valamit hibáztatok, akkor ez az a hiány, hogy nem látja meg a mélyebb áramlatokat, amelyek a vékony felszín alatt, azokat a népi törekvéseket jellemezték, amelyek a szociális és politikai reformok végrehajtásától el voltak zárva. Cikkének egy másik részében ezt írja GOGOLÁK Lajos: “És talán IMRÉDY Bélától és BÁRDOSSY Lászlótól sem vonhatjuk meg a véres, bús árnyaiknak juttatandó némi kis méltányosságot... De a tragédia, a végzet, a pártállás, a meggyőződés különbségein túl, mégis merészelhetünk-e elvetően ítélni más erkölcsi meggyőződés, más magatartás felett?” Előre bocsátom, GOGOLÁK a kérdést FENYŐ Miksához intézi és nyilván tőle vár a kérdésre választ. A kérdés természete azonban olyan, hogy én is foglalkozni szeretnék vele. MACARTNEY, az IMRÉDY Bála és BÁRDOSSY László, valamint SZÁLASI megítélésében legalább is ellentétes. Amit azonban GOGOLÁK kérdez, az szorosan véve az, hogy a történetíró mennyire lehet, és lehet-e egyáltalán “méltányos”? Pontosabban: van-e olyan helyzet, amelyben a “történelmi szükségszerűség” a ‘cél szentesíti az eszközt” elvet törvényesíti? Amikor a nyugati világ Hitlernek egyre nagyobb engedményeket tett és amikor HITLER 1939 augusztusában SZTALIN- nal kötött szövetséget, hogy a nyugati világot legyőzze, mindez a “cél szentesíti az eszközt” elvének a szentesítése volt. A németek háborúja az oroszok ellen és a nyugati szövetségeseknek az oroszokkal kötött szövetsége ugyanezen elvek alapján történt. A német nép tragédiája és a ma uralkodó bolsevista veszély réme a “cél szentesíti az eszközt” egyenes következménye. Menynyire lehet tehát a történész ezután “méltányos” azok megítélésében. akik, amikor a végrehajtó hatalom birtokában voltak, alkotmányellenesen jártak el és még azt sem hozhatják fel mentségül, hogy a minisztertanácstól kértek volna beleegyezést, az egyébként mindig hajlékony magyar parlament megkérdezéséről nem is beszélve. ★ FENYŐ Miksának a “Látóhatár”-ban megjelent cikke három részre osztható. Az első rész MACARTNEY történelem írói módszerével és forráskutatásával. a második a kormányzó személyiségével és a harmadik rész végül SZÁLASI Ferenccel foglalkozik, a kritikus kutató és bíráló eszközeivel. FENYŐ Miksa kitűnő előadó és írásai is mindig érdeklődést váltanak ki, kiiiönö sen ez az írása. Az itt következő részben FENYŐ Miksa cikkének első és utolsó részeivel foglalkozom. Az első részben FENYŐ Miksa a következőket írja MACARTNEY-ről: “így történt aztán, hogy adatoknak, miket BAROSS
