Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-03-15 / 3. szám
KRÓNIKA 1959 március szén már esteledik! S mikor asz2 csodákat művelt, — íme, most szállj ie és mi is hinni fogunk! Azonban elfelejtették, hogy CSORDA-IIANGGAL NEM TÁRGYALT AZ ÉLET ÉS HA LÁL URA! Majd akkor építi fel a lerombolt templomot és telíti fénnyel a sziklasírt, amikor ö AKARJA, s ahogy megmondotta! S látjuk az Emmaus-i menekülő tanítványokat, akik félelmükben és kishitükben a magányban és az elfeledettségTren igyekeztek mindent leplezni és elfelejteni. Hogyan is történhettek ezek a dolgok Jeruzsálemben? Bús alakjai és megfutott apostolai az isteni meghívásnak. De íme hozzájuk lép a megkínzott, keresztre feszített és eltemetett Mester, az Isten Fia, s pár szóval szemükre veetfe, igencsak EMBERI ÁLMAIKAT és megfutott gerinctelenségeiket. Repesett a szívük, maradj hát velünk idegen Vándor, hitalhoz ültek, hogy a fáradt ember étellel tölíekezzék, akkor a LÉLEK URA MEGMUTATTA EREJÉT: a kenyértörésben megismerték Öt. S mire megvirradt és visszatértek apostoli küzdelmük helyére, már harsogott az örömhír: nincs itt a sírban, feltámadott, előttetek ment Jeru-' zsálembe, ahogy .megmondotta nektek! Majd megjelent nekik, akik most a győzelem hatalmas erejétől riadtak meg : ne féljetek, én vagyok, az én békémet adom nektek, AMIT E VILÁG NEM ADHAT! Én legyőztem e világot s veletek vagyok minden nap a világ végezetéig! A krisztusi hit és a húsvéti győzelem nagyszerűsége villanyozza fel mai sorsunkat és adjon megújító keresztényi erőt a sputnikos és sötét hatalom megdöntésére! Bírjunk öntudatosan szenvedni és húsvéti hittel élni! Tragikus sorsunk a nagy magyar böjt kálváriás útjain terelgeti megriadt gyermekeit, akiket, így akar megtanítani: 1. ÖNTUDATRA, nemzeti küldetésre és hazaszeretetre, ha az ősi rögökön, csak a problémák elől menekülő emmausi-harcosok voltunk; 2. KEMÉNY ÉRTÉK LEMÉRÉSRE, ha otthon mindent, csak kritizáltunk és agyon-politizáltunk a lármás tömeg elhódított zsivajában, megfeszítésében és hálátlanságában, 3. NAGY HITRE, hogy a “tejjel folyó és mézzel csergő Kánaánt”, mi is, csak kaptuk, s hogy ennek a gazdag ajándéknak az utóbbi években nem megőrző, de könnyelmű vámszedői lettünk, világias hitetlenkedéssel, széthúzással és felületességgel, és 4. VIRRASZTÓ KÜLDETÉSTUDATRA, hogy a földre, a népre és a jövőre is éberen vigyázni kell, szeretni kell egymást és közös munkával dolgozni, küzdeni és építeni a nekünk adott jövőt! A kapott talentumokat elherdáltuk és MOST K LL A MÉG MEGMARADTAKAT MEGŐRIZNI ÉS MEGVÉDENI! Ha nem tesszük, a többi is elvétetik tőlünk. Nem az Isten hagyott el minket, nem Krisztus elvei változtak meg, hanem mi lettünk hűtlenek, hősi, sőt szent elődeinkhez! A Húsvét tehát igen komolyan vágjon a szívünkbe, mert a magyar feltámadás Krisztus ajándéka lesz, amikor arra újra méltók leszünk. Ne féljetek, én veletek vagyok, ha ti is velem vagytok ! A szférákba kapaszkodó hitetlen hatalom pedig megaláztatásba full a fényben ragyogó húsvéti sírnál! Ezt a fényt vigyük a nagyvilágba, hogy a világosság fiai okosabbak legyenek a sötétség zsarnokainál! A huszas években jelent meg Kosztolányi Dezsőnek egy irodaimi skicc-gyűjteménye, amelyben a magyar élet jellegzetes alak jait örökített meg, a címe is ez volt: “Alakok”. A diplomata portréját egy fiatal külügyi tisztviselőről mintázta, báró Bakách-Bessenyei Györgyről. Vé letlen volt-e vagy írói intuíció, ki tudná megmondani, de jobb modellt: valakit, akiben a légi, nagystílű, ma úgy mondanák: “titkos” diplomácia pozitív tulajdonságai olyan mértében voltak meg, mint Bessenyeyben, aligha talált volna- Erről a diplomáciáról az első világháború óta sok rosszat hallani. El szokták mond-ani, hogy tagjainak legnagyobb része nem a tehetsége, hanem előkelő származása révén került pozícióba s hogy működése kimerült a reprezentálá.sban és társadalmi életben, nagyon kevés időt hagyva a komolyabb problémák tanulmányozásának. A szigorú kritikusokat nem igazolta az idő. A két háború között lényegesen átalakult, s a második után majdnem teljesen el is tűnt ez a tradicionális diplomácia: a nagvuvak helyére beültek az üzletemberek, a jónevelésű fiatalokat kiszorították az akarnokok, de a világ kilódult egyensúlyát az új emberek éppen úgy nem tudták visszaállítani, mint az új módszerek. És lassan mindenki elfelejti, hogy a régi diplomáciának voltak nagy — és ezidőszerint pótolhatatlan — előnyei is. Azzal, hogy erősen megválogatta, kiket fogad be soraiba és, hogy a jelöltektől bizonyos fokú anyagi függetlenséget is megkívánt, emberi számítás szerint kizárta, vagy lega lább is nagyon lecsökkentette az illetéktelen befolyást, vagy éppen a megvesztegettetés lehetősegét. Az előkelő nevelés kéthárom idegen nyelv tudását már eleve biztosította, a hazulról hozott jó összeköttetések rendszerint megkönnyítették a politikai felvételét külföldön. Aki gyerekszempontból fontos kapcsolatok korától megszokta a társaságot, nehezebben jött ismeretlen környezetben zavarba és aki korán megtanulta a tapintatos társadalmi érintkezés szabályait, könnyebben tudott vigyázni rá, hogy hivatalos minőségében akaratlanul se tegyen, Vagy mondjon olyat, ami kárt okozhat, vagy téves következtetésekre adhat alkalmat... Minderre nem árt emlékeztetni most, amikor Bakách-Bessenyey Györgytől, ennek a nagymúltú iskolának egy tipikus képviselőjétől búcsúzunk. Valóban, ahogy Kosztolányi könyve bemutatta, Ő volt ‘a” diplomata, amilyennek a hivatali hagyomány kívánta és kialakította: halk és sima, udvarias és figyelmes, szeretetreméltó és mégis zárkózott, művelt, de nem elfogult, mindig megközelíthető, sohasem megkörnyékezhető- Ám túl pályájának ezeken a jellegzetességein, más: több is volt Bessenyey György. A csendes beszédű és méltányos engedmény^, re mindig kész tárgyaló tudott szilárd és kemény lenni, ha elvi kérdésekről volt szó; a hűvös diplomata tudott kiállni ügyekért és emberekért, ha úgy érezte, hogy megérdemlik a segítségét; a széleslátókörű, nagy nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező megfigyelő olyan mély és ösztönös magyar érzéssel reagált a világpolitika minden változására, mintha soha az országból ki nem mozdult volna. Az emigráció nagy próba különösen azok számára, akik otthon kivételes körülmények kö zött éltek. Bessenyey György igazi értékét ez a próba mérte föl. Nemcsak a maga emberi méltóságát őrizte meg a változott helyzetben, hanem súlyt és jelentőséget tudott adni a felaüatnak, amelyet vállalt és a magyar érdekeknek, amelyeket képviselt- A Magyar Nemzeti Bizottmány külügyi bizottságának elnöke volt abban az időben, amikor ez a szervezet egy de jure el nem ismert, de facto azonban mégis létező és — nem is ritkán — meghallgatott emigráns kormány szerepét töltötte be itt, Amerikában. Minden ilyen emigráns alakulatban van valami pathetikusan tragikus és ugyanakkor az idegen szemében hajszál választja el a nevetségességtől, hiszen a birodalma négy fal és a tényleges hatalmat ellenfelei gyakorolják. Bessenyey György Washington hivatalos köreiben is tekintélyt tudott szerezni ennek a papiros-keretnek és olyan összeköttetéseket épített ki, amilyenekre igen sok aktív hatalom képviselői is irigykedve gondolhattak csak. Volt karrierbeli magyar diplomatákból megszervezte a Bizottmány külpolitikai hálózatát, amelyen keresztül a szabad világ legjelentősebb országainak vezető kbreivel tartott érintkezést s tudott a magyarság szempontjából fontos esetekben értesüléseket szerezni és megfelelő információkat adni. Mikor az események elsodorták a Bizottmányt és az amerikai küljolitika új, az eredeti elgondolástól eltérő koncepcióhoz igazította az úgynevezett “csatlósállamok” népeihez való viszonyát, Bessenyey lemondott megbizatásáról. Visszavonulásában sem tudott teljesen magánemberként élni: számos magyar és külföldi tisztelőjének szolgált készséggel tanáccsal, felvilágosítással és vitás ügyekben pártatlan és jóakaratú döntéssel. Ebben az önzetlen szolgálatban, amellyel nemcsak magának szerzett megbecsülést, hane mnemzetének is, érte utói a halál. 67 éves volt. Elborultan nézünk távozó alakja után: egy darab Magyarország ment el vele ... (-) PÁLYÁZAT: A Szabad Európa Rádió Magyar Osztálya (Free Europe Radio, München, 1, Englischer Garten, Germany) 150 gépelt sor terjedelemig riportra, 15-22 gépelt sor terjedelemig hang játékra pályázatot hirdet- Díjak 75, 50, 25, illetve 150, 100, 50 dollár. Beküldési határidő május 15. Pályázni lehet névvel, vagy a névnek külön zárt borítékban! beküldése mellett, jeligével. A LEGNAGYOBB MAGYAR ISKOLA SZABAD EURÓPÁBAN Nyugatnémetország egyik festői szépségű városkájában, Nürnberg közelében, magyar iskola nyílt meg. Menekült fiúk és lányok a tanulói, akik az 1956-os forradalom után jöttek szabad földre. j Burg Kastl bei Amberg ezer évs falai között 350 magyar középiskolás diák készül a jövőre. A történelmi nevezetességű várat a magyar iskolát fenntartó egyesület harminc évre, évi 240 dollárért vette bérbe a bajor államtól. Ahhoz azonban, hogy az iskola jövő feladatainak meg tudjon felelni és, hogy egyáltalán megmaradhasson, további S0.000 dollárra van szükség. A német szövetségi kormány azonban ennek kétharmadát fedezi, feltéve, ha a hátralevő 20.000 dollár előteremtéséről a magyarok gondoskodnak. A világ minden részébe jutott magyarság érdeke, hogv ez az iskola megmaradjon. A nehéz körülmények között új életet kezdő menekültek csak fillérekkel tudnak segíteni. Egyedül az amerikai magyarság van abban a helyzetben, hogy az iskola életét jelentő 20,ezer dollárt összeadja. A németországi magyar iskolára szánt adományokat ‘‘Hungarian School ín Germany” megjelöléssel a következő címre kérjük eljuttatni: Coordinated Hungarian Relief, Inc. 1761 R Street, N. WWashington 9, D.C.
