Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-10-15 / 10. szám
1958 október KRÓNIKA 7 “MÉG AKKOR IS HA OTTHON MONDANÁK” Benke Valéria művelődésügyi miniszter szeptember 2.-án, reggel szózatot intézett az első elemistákhoz. Az anyai hangon elmondott bíztató beszédből idézzük az alábbi mondatokat:: “Mert tudnotok kell gyerekek, hogy mindaz, amit tanultok és tanulni fogtok, arra szolgál, hogy igazi munkásai legyetek ennek a hazának.” “Mindent vessetek ki szívetekből, még akkor is, ha otthon mondanák, ha nem az, amit az iskolában hallotok.” A rádióbeszédet az ország valamennyi iskolája együttesen hallgatta meg s után megkezdődött a rendszeres oktató, nevelő munka. ★ “Még akkor is, ha otthon mondanák. •.” Magyarán: ne sallgassatok szüléitekre! Kommentár felesleges. A MENEKÜLT IFJÚSÁG TANULMÁNYI SEGÍTÉSE A szabadvilági magyarságnak fölöttekép szívén fekszik, hogy a menekült egyetemi ifjúság folytathassa tanulmányait, hogy majdan a nemzet újjáépítésének, újbóli virágzásának hasznos munkása legyen, ha üt a szabadság órája. A World University Service történelmi érdemeket szerzett több. mint ezer Amerikában tanuló egyetemi hallgató ösztöndíjakkal való megsegítésével, s noha ezévre az alap megfogyatkozott, ahol teheti, hóna alá nyúl, segíti a magyar diákokat, hogy elvégezhessék egyetemi tanulmányaikat, kölcsönöket folyósít, vagy más gyakorlati megoldásokkal segít áthidalni az anyagi problémákat. A Ford alapítvány ezévben is 530 tanulmányi ösztöndíjat juttat a különböző országokban tanuló menekült magyar egyetemi hallgatók számára. A Rockefeller alapítvány pedig 470 ösztöndíj meghosszabbítását határozta el az Ausztriában tanuló egyetemi hallgatók számára. Nelson Rockefeller, az alapítvány igazgatósági tagja, közbenjárt ennek érdekében. A Rockefeller Alap 1958 második felében félmillió dollár segítséget nyújtott magyar iskolai és művészeti célokra- 1956 november óta 1,525.000 dollárt juttatott a szabadságharc utáni menekültek szellemi intézményeire. A szabadvilági magyarság hálás, őszinte köszöneté illeti Amerikát s a Ford és Rockefeller alapítványokat! ★ Adjunk meg mi is minden segítséget menekült magyar egyetemi diákságunknak, valamint a burg-kastli, innsbrucki, stb. magyar emigrációs iskoláknak! ránt, akit budapesti értesülések szerint titkos tárgyaláson ezév augusztusában életfogytiglani börtönre ítéltek) orosz kézben van. A Hercegprímás ezután így folytatta történelmi jelentőségű interview ját: "Azokkal a félrevezető hazugságokkal és szólamokkal szemben, amelyeket az új kormány, amely az oroszok által lett reánk erőszakolva, állandóan hangoztat, kijelenteni, hogy a háború, előtt létező politikai rendszer restaurálásának a gondolata sohasem merült fel a szabadságharc alatt. Ennélfogva senki sem kívánta a munkásoknak a kizsákmányolását a jövőben. A munkások azonban a kommunisták tizenegyéves urak ma alatt olyan mértékben lettek. kizsákmányolva, hogy fegyvert vettek a kezükbe, hogy a kommunista uralomtól megszabaduljanak.” “Az új kormány, amelyet az oroszok akarnak az országra ráerőszakolni, bejelentette, hogy több ezer tankkal ki fogja irtani a szabadsagharcosokat. Vájjon azt kívánja a magyar kormány, hogy az oroszok lemészárolják a magyarságot? Az elrettentő gyilkosságok máris elkezdődtek és egyre tovább tartanak.” “Nem tudom elképzelni — fejezte be a Hercegprímás nyilatkozatát, — hogy van egyetlen egy olyan józan ember is az egész világon, aki nyugodtan tudott volna aludni menni és tétlen tudott volna maradni az elmúlt huszonnégy óra alatt.” És befejezésül engedje meg az olvasó, hogy egy ismeretlen magyar szabadságharcos rádió állomásnak, a “CSOKONAI” rádiónak, 1956 november 4.-én elhangzott legutolsó adását idézzük: (CSIGHY SÁNDOR “Mozaik kockák” c. verseskötetéből, mely most megy nyomás alá.) A Simonok húzódoztak, vonakodtak s mint aki fázik, egyhelyben topogtak. A lelkiismeret hasat eresztett s gondja nem lévén, puha székek mélyén szundikált. Ki vállal keresztet, ha nem uszáj. A vércsíkok tovább rajzolódtak s mint piros uszály követték a harcolókat a Golgota felé. Egy hősi nép életét szentelé, hogy a szabadság megváltója lehessen. A kereszt súlya erejét meghaladta. Nem tette le, inaszakadtan ment vele, amíg végül lerogyott alatta- ' ★ Újra felvillan Az Associated Press jelentése szerint a “CSOKONAI” rádióban, november 4.-én, egy angolul beszélő férfi szólalt meg hirtelen és nagy zajban, ami szinte dulakodásnak és lövöldözésnek hangzott, egy nyilván amerikai férfire valló kiejtéssel Abraham Lincoln nak a gettysburg-i beszédét olvasta fel: “Nyolcvanhét évvel ezelőtt elődeink egy új nemzetet alkottak meg ezen a földrészen, amely a szabadság gondolatában fogant meg és annak az elvnek szentelte magát, hogy minden ember egyenlő.” Majd megindult hangon így folytatta tovább a gettysburgi beszéd idézését: ”A bátor férfiak, az élők és a halottak, azok akik itt harcoltak, sokkal jobban megszentelték ezt a földet, mint ahogy ennek az áldozatnak az értékét mi le tudnánk mérni. A világ aligha fogja tudomásul venni és még kevésbbé fog emlékezni arra, amit mi itt elmondtunk; sohasem fogja azonban elfelejteni azt, amit ők itt véghez vittek.” “Mireánk, az Hőkre vár a feladat, hogy az ő befejezetlen munkájuknak szenteljük magunkat, amelyet ők olyan nemesen végeztek el eddig. Mireánk vár a feladat, hogy annak a reánkváró feladatnak szenteljük magunkat, hogy a halott hősök révén nyerjünk nagyobb odaadást aziránt az ügy iránt, amelyet ők végső erőikkel tettek a magukévá; hogy mi itt elhatározzuk, hogy a halottak nem haltak meg hiába azért, hogy a nemzet, Isten előtt egy új szabadság szülője legyen, és hogy az a kormány, amely a népből, a nép által és a népért van, ne vesszék el ezen a földön.’ és suhint a sarló. A zsenge vetésen véres lesz a harmat. Sújt a kalapács, a vakmerő, kemény s lendülésére a gyilkoló karnak mint széttört gyöngy hull le a porba a magyar remény. Már csak a zsarnok csizmája koppan a kövön, a hősöket fenn a felhők felett látja a képzelet, ahogy fénylő arcuk áttör a ködön s fürdik fényében a méla holdnak. Újabb harcosok árnyai suhannak, ösztönzi őket a holnap reménye. A zsarnok szükölve reszket, ahogy levetik a poros, véres testet és a lélek fénye ragyogja be a kapualjakat, ahol mint hősök elestek. Lás§nnk Napjaink vágtájában léptennyomon súlyos társadalmi kérdések zavarják az egyetemes emberi életet. Kérdések és problémás, amiket gyors és elnagyolt politikai manőverekkel akarnak megoldani. Minthogy az élet nem hebehurgya képzetek és karriervágytól fűtött programmok egysége, de örök törvények és adottságok irányítják, így eljött az időnk, hogy legalább a magyar vonalakon, valami rendet és egységet teremtsünk, mert ma lett a legaktuálisabb: egyedül vagyunk ! A sok száz levélből, amiket főleg magyar fiataloktól kapok, valami sanyarú kiábrándulás vágott meg: ne beszéljenek nekem Istenről, hitről és hazáról, nekem most pénz kell, mert élni is akarok! Kevesen értik meg jobban, ennek a lelkületnek és élnivágyásnak mélyebb hátterét, mint mi 50 év körüliek, akik az első világháborút kukorica-liszten és kifordított ruhákban húztuk ki a gimnáziumok padjai között, majd a forradalmak és a Trianon-! kifosztottság szellemveszejtő szegénységében szereztünk diplomákat, hogy szellemiéhség munkások lehessünk és hóért imádkoztunk, hogy lapátoló pénzünk lehessen legalább! Tgy megedződve, már be-betörtünk tisztán! csöpp-dot^ciós állásokba és a magunk keservein tanulva megalapítottunk pár szervezetet, mint KÁLÓT, EMERIKANA, TURUL, KIOE, EMSZO, hogy fiatal álmainkat és a magyar jövő alapvető feladatait megoldjuk. Jól benngázoltunk a 35-ben, amikor 1938-ban elindítottak bennünket a visszakerült ezeréves határokra, majd a bolsevizmus ellen. Azóta nincs megállásunk, azóta nincs nyugalmunk, nincs hazánk és dolgozunk a széles nagyvilágban, de mi sose panaszkodtunk, hogy pénz kell, mert élni akarunk! Mi igen korán észrevettük, hogy a nagyvilág mit él és mit tanít nekünk. Aki, oly egyedül van e nagyvilágon, mint mi s fáradhatatlan ellenségek nyomorgatják minimális életlehetőségeiben is, azoknak valami másban kell nagyobb és értékesebb többlettel bírniok, hogy megmaradjanak és menteni bírják a magyarság jövőjét! Ez nem személyi, avagy párL politika, ez a nemzeti öntudat, avagy magyarságtudat! ★ Mi, 50 évesek láttuk még a birodalmi fényt és láttuk a nagy összecsapást, amelynek hátterében expanziós politikai erők törtek ránk, akik nem akartunk háborút! így világos lett, hogy nem a belpolitikai élet-stílusunk 1956 október 23
