Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-10-15 / 10. szám
6 KRÓNIKA 1958 október In \Iemnr iám Kruscsev és Kádár bitófáin meghaltak egy szabad Magyarország eszméjéért való harcban: Dudás József, Pálinkás-Pallavicini Antal, Nagy Imre, Maiéter Pál, Gimes Miklós, Szilágyi József, Magas Sándor, Garami Gyula, Bata Sándor, Józsa György, Mikulás Gábor, dr. Tokár Vince, dr. Nizsei Béla, Balázs Ferenc, dr. Szombati István, Bercsényi György, dr. Császár József, Tóth Ilona, Gyöngyösi Miklós, Gönczi Ferenc, Polya Ferenc Sándor, dr. Bencsik József, Bencsik Jenő, Schiff János, Kiss János, Tóth János, Gacskó István, Alapi László, Tóth Miklós, Kiss Antal, Pálházi Ferenc, Preisz Zoltán, Kiss Sándor, Szrog Sándor, Kabelacs Pál, Tihanyi Árpád, Gulyás Lajos, Weintrager László, Cifrik Lajos, Imre Zsigmond, Preszmayer Ágoston, Banda Sándor, Füredi István, Bobák József, Harazin János, Hetz Márton, Soltész János, Nagy Lajos, Pap István, Nyárs Rudolf, Minczer József, Lakatos Péter, Szívós Géza, Pintér József, Kopcsó Gyula, Varga István, Péntek Ferenc, Mányi Erzsébet, Romics Sándor, Jakab András, Ammer István, Lederer Jenő és sokan mások, akiknek nevét nem ismerjük. A VILÁG MAGYARSÁGA .SOHASEM FOGJA ELFELEJTENI ŐKET! egyetemének; és ezért még meghalni is hajlandó volt. Sem nyugattól, sem kelettől nem függő, semleges Magyarországot akart, abban mindenkinek egyenlő jogot; a szabad választás által megválasztott törvényhozó testülettel létrehozott alkotmány alapján két kamarás országgyűlést ajánlott a nemzetnek. A történelem folyamán érettségről és tisztességről még ilyen tanúbizonyságot, mint amilyent a magyar munkásosztály tett, — egyetlen társadalmi osztály sem tett. A politikai világerkölcs a XX. században nemcsak hogy nem emelkedett az elmúlt századok színvonalán felül, hanem még mélyebbre süllyedt, mert a nyers erőszak mellé fegyvertárába vette a képmutatás álnok fegyverét is, amely ellen a névtelen kis emberek milliói megborzongva tiltakoznak. Napsugárként jelentkezik ebben az erkölcsi sötétségben az az erkölcsi bátorság és önzetlenség, melyről John MacCormac, a szabadságharc alatt a New York Times budapesti tudósítója, amikor a kommunista rendszer az oroszok segítségével újra ráerőszakolta magát a magyar nemzetre, 1956 november 10.-én kelt budapesti tudósítását a magyar szabadságharc eseményeiről így kezdte el: “Magyarország történelritében immár negyedszer árasztották el orosz csapatok Budapestet. A várost romlásba döntötték és a szabadságért folytatott elkeseredett küzdelmét vérbefojtották. Több, mint 200.000 szovjet katona, tizenöt hadosztályba csoportosítva, öt ezer tankkal az elmúlt vasárnap (november 4,én) óta harcban állanak a magyar diákok és a magyar munkások szervezetlen, és a modern hadviselés értelmében úgyszólván egyedülálló, fegyvertelen képviselőivel. Pótolhatatlan nemzeti értékel: lettek elpusztítva. A magyar fiatalság, amelyre a kommunisták annyira számítottak, vérzett el a harcokban.” ★ Marosán György, a szociáldemokrata párt Judása, a New York Times jelentése szerint 1956 október 24.-én, szerdán hajnalban, reggel fél ötkor hívta be a Vörös Hadsereget Magyarországra. A szovjet hadsereg a következő tíz nap alatt pontosan és részletesen előre kidolgozott tervek alapján szállta meg először a fontosabb katonai és egyéb repülőtereket és azután az egész országot. Egyedül Budapestre nyolc szovjet hadosztály, közöttük hét gépesített vonult be, hogy a magyar szabadságharcosok küzdelmét leverje. Amíg egyrészt Nagy Imre, Yuri V- Andropov budapesti világtörténelmi példát adott éppen a magyar munkásosztály, amikor erőszakkal megajándékozott előjogáról még az élete árán is lemondani késznek bizonyult. ★ Közel a remény, hogy a széles néptömegek tudatába kerül a sokszor kétségbeejtőn nehéz helyzetben küzködő magyar menekültek puszta személyi sorsa, és a személyükből kiáradó igazság fel fogja ébreszteni a népeket arra, hogy a nemzetek egymásközti életében is arra az erkölcsre van szükség, amelyet az isteni törvények írnak elő. A magyar munkásság történelmi szerepe: ennek az erkölcsisegnek telelesztesere termékenyítő példa. S egy annyi oldalról megcsalt árva nép igazságának képviseletén felül ez a magyar szabadságharc igazi jelentősége! Páris, 1958 október szovjet nagykövettel tárgyalt, és másrészt Maiéter Pál vezérőrnagy, hadügyminiszter, Erdei Kerenc allammimszter, Kovács István vezérőrnagy, vezérkari főnök és Szűcs Miklós ezredes a Csepel szigeten lévő Tököl-ben, a megszálló szovjet katonai erők főparancsnokságán Malinin szovjet vezérezredessel, aki közvetlen telefonösszeköttetésben állt a moszkvai felettes katonai hatóságaival, folytattak megbeszéléseket, a Vörös Hadsereg Magyarország valamennyi fontosabb támaszpontját megszállta. Ezirányú adataimat az Egyesült Nemzetek különleges bizottságának a jelentéséből veszem. (United Nation, Report of the Special Committee of the Problem of Hungary, New York, 1957.) A jelentés megjegyzi, hogy megbízható értesülések szerint, október 21.-én és 22.-én, Romániában a magyarul és németül beszélő szovjet katonatisztek azonnali behívót kaptak és Záhonynál az oroszok a Tiszán már október 20.-án és 21.-én pontonhidakat építettek, amelyen az oroszok október 24.-én hajnalban vonultak be az országba. Ugyanezen értesülések szerint az oroszok ugyanakkor Szombathely és Székesfehérvár között, majd október 23.-án és 24.én Szeged felől voltak felnyomulóban Budapest felé. A felvonuló csapatok között, a megfigyelők szerint, több, előzőleg Romániában állomásozó szovjet csapattest volt. A Nyirbátor-i politikai rendőrség jelentése szerint — ugyancsak az Egyesült Nemzetek jelentése szerint — szovjet csapatok október 24-én, szerdán éjjel egy órakor hatoltak be magyar felségterületre. A magyar szabadságharcosok hősi ellenállásáról az Egyesült Nemzetek jelentése megjegyzi, hogy november 6.-án a legtöbb szabadságharcos csoportnak elfogyott a lőszere, de egyes csoportok még egészen november 11-ig tovább harcoltak. A legerősebb ellenállás, ugyanezen jelentés szerint, Újpesten és Csepel szigeten, valamint Dunapentelén, a legnagyobb munkásközpontokban fejlődött ki. A Fogoly Nemzetek Amerikai Barátainak 1958 szeptember 3ö.-án kiadott jelentése (Hungary under Soviet Rule II, a Survey of Developments from September 1957 to August 1958, New York, 1958) pontos névsort közöl mindazon magyar írókról, és újságírókról, akiket a szabadságharc vérbefojtása után börtönbe vetettek, illetve kivégeztek. A magyar intellektuellek ellenállásának a gerincét ezek az írók és újságírók képezték. A kérdéses kiadmány összesen harminckét jogerősen elítélt magyar író és újságíró nevét idézi, akik közül a kommunista rendszer időközben ötöt végeztetett ki. Egy közülük, Szigethy Atilla, a börtönben öngyilkosságot követett el. Illyés Gyulát, a világhírű magyar írót a kommunisták rendszere először bebörtönözte és az író súlyos idegösszeomlása után ideggyógyintézetbe szállíttatta. ★ A magyar szabadságharc és a magyar ellenállás legeszményibb képviselőjét és a magyarság legnagyobb reményét, Mindszenty József Magyarország hercegprímását, 1956 október 30.án, éjjel féltizenegykor szabadította ki fogságából egy magyar páncélos különítmény, amelynek az élén a kommunisták által később kegyetlenül kivégzett Pallavicini (Pálinkás) Antal állt “Jó magyar gyerekek vagytok”, szavakkal fogadta a Hercegprímás a magyar katonákat és a különböző nemzetiségű újságíróknak budapesti megérkezése után többek között ezeket mondotta: “A Mindenható az, Aki a történelmet csinálja. A történelem olyan, mint egy orgona, amelyen az Isten játszik.” Az események ezután az egész világ előtt nyilvánvalóvá tették, hogy csak egy ilyen megrendíthetetlen hit mentheti meg a magyarságot a kommunisták végleges elnyomásától. ★ 1956 november 4.-én, a Hercegprímás néhány órával azelőtt mielőtt az amerikai követségen menedéket talált, a világ legnagyobb hírügynökségeinek, az Associated Press-nek, az United Pi ess-nek amerikai részről és az angol Reuter ügynökségnek nyilatkozatot adott. A következőkben az amerikai Associated Press november 4.-én kelt és a világlapoknak november 12.-én kiadott közleményének adunk helyet. Az újságírók kérdésére, hogy az AVO megkínozta-e, a Hercegprímás így válaszolt: “Testben és lélekben szenvedéseknek voltam alávetve. Isten csodája, hogy itt vagyok és hogy a z vagyok, aki vagyok.” Majd ezt mondta a Hercegprímás: “Kádár János kormánya megengedte, hogy az oroszok a magyarokat lemészárolják.” Az újságírók azon kérdésére, hogy melyik kormányt tekinti jogosnak, Nagy Imréét, vagy Kádár Jánosét, (Kádár kormányát november 4.-én, reggel 5.05 perckor alakította meg) a Hercegprímás a következő választ adta: “Nagy Imre kormányát előnybe helyezem a máma megalakult “úgynevezett” kormánnyal szemben, mert Nagy Imre a független Magyarországot képviselte, míg a ma megalakult kormány (Kádár Jánosé) az oroszok által lelt életre híva. Mint Hercegprímásnak nem kötelességem egyetlen kormányt sem elismerni. De ez különben is csak elméleti síkon képez problémát, mert hiszen már Nagy Imre kormányának valamennyi tagja, kettőt kivéve (Kéthly Annát, aki az Egyesült Államokba jött ki, és Bibó Ist-V. I. Ewnléheszünh! Irta: SOMSSICH LÁSZLÓ
