Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-06-15 / 6. szám
1958 junius "KRÓNIK A" 5 Magyarország tanít találunk a keresztényeknél. “Pedig, — mondotta őfelsége, — a világ-kommunizmus a keresztény egyházak ellensége és Krisztus Egyházának ördögi széthúzására törekszik. MEGÚJULÁS, VAGY TELJES PUSZTULÁS! — mondotta komoran őfelsége. — A jelenlegi világpolitikai helyzettel foglalkozva, így zárta le beszédének ezt a részét őfelsége: “Európa ma elérkezett a választáshoz, vagy MEGÚJUL, VAGY ÖNKÉNT ADJA ÁT MAGÁT A VÉGPUSZTULÁSNAK!” Majd így folytatta: “Mi nem ideológiát és nem programmokat, hanem a HIT EREJÉT HIRDETJÜK! Egy Európa zászló, amely mint egy áruház védjegye leng, soha sem helyettesítheti előttünk a KERESZTET, amelynek jegyében Európa egykor nagy volt és csakis ennek jegyében támadhat fel újra és tarthatja fenn magát a jövő számára.” Befejezésül Bernhardra hivatkozva, őfelsége így folytatta: “Bernhard nem volt sem koegzisztencialista, sem defetista! Számunkra reményt nyújt már maga az a tény is, hogy fél évezred távlatából vissza nézve erre a szent emberre, — aki mint egy kép tekint le ránk, — ez a lovag és keresztény harcos, példaadóan utat mutat nekünk, amelyen haladjunk és amelyen haladva a fiatal Németország is, eljuthatunk EGY KERESZTÉNY ORSZÁG BOLDOGABB OTTHONÁHOZ.” ★ Őfelsége szavai úgy hangzottak számunkra, — magyarok számára, — mint egy programm, amely számunkra is reményt és hitet kölcsönöz. Úgy hatottak ránk ezek a szavak, mint intelmek és figyelmeztetések; mint egy bölcs orvos tanácsai a súlyos beteg számára. A magyar emigráció nagybeteg, rászolgál a bölcs tanácsra. A magyar emigrációnak is előbb VALÓBAN kereszténnyé kell lennie, félre kell tenni féktelen egoizmusát és szakítania kell a végnélküli hazugságokkal, amire felépíti csalóka és hamis altruizmusát; kereszténnyé, hősökké, igazakká és valóban Isten-félőkké kell lennünk, ha egyszer még meg akarjuk találni a hazafelé vezető utat! ★ A német hallgatóság nem elégedett meg az egyszerű tapssal és ünnepléssel. Többet akartak. Mindenki közelről akarta látni őfelségét, mindenki kezet akart szorítani vele. A magyar csoportot, amely résztvett az ünnepségen, — szinte elsodorta a többség, a tömeg. Közel 10 percig tartott, amíg e sorok írója, a negyedik sovtól az elsőig, — őfelségéig, — eljutott, őfelsége arcáról jóság, szeretetreméitóság, őszinte öröm sugárzott, amikor kezét nyújtva enynyit mondott: — üdvözlöm a kedves magyarokat! Sajnálom, hogy nem tudtunk elbeszélgetni, mert még ma külföldre kell útaznom. üdvözlöm mindnyájukat! Minden jót! A viszontlátásra! Újabb német csoport sodródott közénk- őfelsége mosolyogva és türelmesen igyekezett az ajtó felé, de újabb hosszú percek kellettek ahhoz, hogy kiérjen, gépkocsijába *üljön és elhajthasson. Az útvonalon újból összeverődött kis töredéke a résztvevő magyaroknak, lelkesen éltette őfelségét, aki leengedve az autó ablakát, kihajolva az ablakon, kezével kedvesen integetve kiáltott a csoport felé: — A viszontlátásra! Viszontlátásra! Tudjuk és érezzük, hogy ö is érezte ebben a pillanatban azt a szeretetet, vonzalmat és hűséget, amely akkor ezeknek a magyaroknak szívében égett és kiült a szemek csillogásába. De vájjon tudta e és megérezte-e, hogy ezek a magyarok akkor milyen BÜSZKÉK voltak arra, hogy őfelsége ott és akkor, elsősorban A MIÉNK volt, — a miénknek vallottuk, mi magyarok, akiknek sorsunk. Isten rendeléséből az ő sorsával KÖZÖS! h. N. L. "Magyarab" törzset fedeztek fel Szudánban 1956 tavaszán a kairói magyar követség egyik tisztviselőjét arról értesítették, hogy Szudánban él egy arab törzs, amely magyarnak, illetve magyar származásúnak, vallja magát. A bejelentés a budapesti tudományos körökben nagy feltűnést keltett. Előzetes kutatások megállapították; hogy a Nílus foyása mentén él egy magát “magyarab”nak nevező, kb. 7.000 lélekszámú törzs. A pesti tudósok azt vélik, hogy ezek csakugyan magyar származásúak, őseiket a 16. század elején II. Szelim szultán telepítette le Afrikában, miután az óhazából elhurcolta őket- A törzs tagjai tudják, hogy magyar származásúak, azonban már régen “elszudánosodtak”, elarabosodtak, de anélkül, hogy antropologiai jellegüket elvesztették volna. A budapestit természettudományi múzeum most expedíciót indít, hogy a többszáz év alatt idegen ködnyezetben és éghajlati viszonyok között élő “magyarab” törzset tanulmányozza. Mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, — HAZAI szalámi — friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI — KAPHATÓ: MERTL JÓZSEF magyar hentesnél RHinelander 4-8292 1508 Second Ave. New York E címen LUIGi GEDDA professzor, az olasz Actio Catholica országos elnöke méltatta az 1956-os magyar szabadságharcot az A. C.-nak a szabadságharc évfordulója alkalmából tartott nagygyűlésén. A beszéd megúllaintásai és mély, kristályos igazságai, legközelebbről érintik nettünket és fölötte helyénvaló, hogy a magyarság legszélesebb körei előtt ismeretessé váljanak. Igazságtalan győzelem sokkal többet árt egy ideológiai mozgalomnak, mint egy elvesztett háború. Mivel a magyar nép, mint Dávid Góliát ellen, fel mert kelni, hogy lerázza .magáról a zsarnokság elviselhetetlen igáját, elsőrendű kötelességünk, hogy e nép áldozatkészsége láttán nyíltan elismerjük az igazságosság és szabadság nevében történt felkelésük erkölcsi, emberi és keresztényi nagyságát. Az őszinte érzéseknek, ha igazán mélyek, nincs szükségük nagy szavakra, ezért csak annyit mondunk s magyar testvéreink tudják, hogy ez lelkünk mélyéből fakad: Köszönjük nektek! Emlékezni fogunk rátok! De amikor felkelésük első évfordulóján, tisztelettel megemlékezünk a magyarokról tanulnunk is kell tőlük. Hungária docet! Magyarország tanít! Első nagy tanítása egybeesik a szovjet uralom negyvenedik évfordulójával és éppen arra vonatkozik. 1917-ben történt, hogy a világháború a februári forradalommal és Lenin Oroszországba való visszatérésével megérlelte az oroszországi nelyzetet. Az októberi forradalom már a szovjet diktatúra jegyét viseli magán s eleve különbözik a francia forradalomtól, mely — helyesen vagy helytelenül — a demokrácia jegyét viseli. Az orosz alkotmányozó nemzetgyűlés csak egy ülést tartott, majd Trockij kezességével megkezdődött Lenin diktatúrája. Ezt az erőszakos bolsevista lépést húsz hoszszú év követte, mely a bolsevista uralom számára a belső munka időszaka. Ebben az időben alakítják át az orosz életet a szocialista radikalizmus elvei szerint, mely Leninnél doktrinérebb, Sztálinnál közönségesebb jellegű. A hatalommal kezükben nem volt nehéz szétrombolni a külsőségekre épült, beteg birodalom belső vázát, mely a modern civilizáció vérkeringéséből kihasított számos népet és törzset foglalt magába. Tulajdonképpen nem is volt másról szó, mint a termelés és a gazdasági élet ötéves tervekkel végrehajtott megjavításáról, melyet a modern államok már hosszú évek óta végeztek kevésbbé fejlett és koloniális területeiken. Kérdés, hogy a szovjet vezetők ezt a munkát kellő emberi tapintattal, vagyis az emberi személy megbecsülésével végeztéke el. A kényszermunka-táborok és a sztahanovista mozgalom semmi esetre sem erről tanúskodnak. Fontosabb azonban annak megemlítése, hogy mielőtt Lenin Zürichből elindult volna Oroszországba, felment lakása padlására, leverte a poros pókhálót Marx képéről és magával vitte azt. E tettének képletes értelme van s kifejezi Lenin jelentőségét korunk társadalmi és gazdasági életében. Az ő jelentősége abban áll, hogy radikálissá tette a marxizmust s ezzel megállította azt az enyhülési folyamatot, mely a századforduló Európájának szocializmusát jellemezte. A szocializmus Európa különböző parlamentjeiben akkor már elfoglalta a demokratikus bársonyszékeket és a szabadelvűekkel vitázott a különböző társadalmi és gazdasági problémákról A helyzetet találóan fejezi ki a klasszikussá vált mondás: “A padlásra Marx-szal!” A beérkezett materialista és humanitárius szocializmusnak nem volt szándékában, — sőt tudatosan elkerülte — hogy végső, forradalmi következményeiig vigye a szocializmust, pedig Marx ezt kommunista értelemben 1848 óta gondolta és jövendölte. Lenint az abszolút szocializmus eszméje vezette s először érkezett el Marx célkitűzéséhez: a proletárdiktatúrához. Utódáról, Sztálinról a szovjet kommunista párt kongresszusa ítélt: roszszabbat nem lehet mondani róla, mint ami ott elhangzott. Az ő utódáról, Hruscsevről azonban a magyar események mondtak ítéletet. Hruscsev és Bulganin, akiket ikreknek neveztek, mivel mosolyokat és megható szavakat osztogatva, virágfüzérrel a nyakukban, együtt járták a világot, valójában gyászos, virágtalan temetést rendeztek sok embernek. Ha Hruscsev arra volt jó, hogy letépje a sztálini uralom igazi arcát borító titokzatos fátylat, Magyarország most annak a “békepolitikának” fátylát tépte le, amely az új szovjet kurzus igazi arcát takarta. “Ca change, ca change, mais c’est toujour la merne chose.” Ami mindig ugyanaz, az a kommunizmus, vagyis a hiteles és radikális marxizmus. A kommunistáknak igazuk van. amikor maguknak követelik a marxista ortodoxiát. Készségesen elismerjük ezt a leninsta kommunizmusnak, elvi síkon épúgy, mint történelmi síkon, s egyúttal levonjuk a zárótételt is: azt a proletárdiktatúrát, melvet Marx gondolt el, Lenin és Sztálin és Hruscsev valósította meg. Jegyezzük meg azonban, hogy a proletárdiktatúra, valójában nem a proletárok diktatúrája. A szovjet vezetőség egymásközt dúló. belső harcai világosan mutatják, hogy ott nem a nép emel valakit vezető állásba,
