Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)

1958-04-15 / 4. szám

10 mindig így élni.” “Magyarországon azok, akik a kommunisták ellen harcoltak és nem szöktek ki, most nem mehetnek haza,” mondta a le­ány. “Nem. Azoknak nincsenek ott­honuk. Azok egyedül van­nak; ahogy csak az ember egye­dül lehet,” mondta a férfi. “Mi nem vagyunk egyedül ugy-e?” kérdezte a leány. “Nem, mi nem vagyunk egye­dül,” mondta a férfi, * * * “A tömeg mindenütt az ÁVO- sokra vadászott, — folytatta az őszhajú férfi — volt úgyis, hogy maguk az oroszok segítettek ne­künk, mert azok is gyűlölték a szovjet kommunista rendőrsé­get. Pedig a tolmácsok és a feljelentők, mind, kivétel nélkül, ÁVO-sok voltak.” ‘De hogyan találták meg ő­­ket? Nehezen tudom elképzelni, hogy egy ÁVO-s egyenruhában járkáljon az útcán a szabadság­­harc alatt?” “Nem. Persze, hogy nem. De valaki mindig felismerte őket. Volt olyan közöttük, hogy az ÁVO-s egyenruhájára katona­zubbonyt húzptt.” “Csak az orosz tankok ellen nem volt védekezés?” “Volt az ellen is!” “A Molotov koktél?” “Igen. Az is. Tankelhárító lö­­veg, az persze ritka volt. Azt nektek kellett volna innen az USA-ból küldeni,” mondta s ke­serűen felnevetett, szemét ösz­­szehúzta, az arca vörös lett az ingerültségtől és másfelé nézett. “Egyszer az egyik házból, a Szentkirályi útcában lehetett, a Károlyi József palotából, ahova a Szovjet-Magyar kultúrális e­­gyesületet telepítették be, talán éppen a kultúregyesület helyi­ségéből egy ilyen benzines pa­lackot dobtak le egy orosz tank­ra, arra, amelyik legutolsó volt a sorban, mert hindíg arra kel­lett dobni. A tank megállt, de a kiömlött benzin nem gyulladt fel. Akkor egy öreg paraszt ki­jött az épületből, lassan odament az orosz tankhoz, kivett a zsebé­ből egy skatulya gyufát és ki­vett egy szálat. A gyufa azonban az öreg paraszt minden erőlkö­désére sem gyulladt meg. Az öreg ember akkor sem lett ide­ges. A második aztán meggyul­ladt. Csak amikor odatartotta a benzinhez, a benzin nem gyul­ladt meg tőle; ki tudja micsoda folyadék volt az, talán nem is volt benzin. Az öreg paraszt, ki­csi, őszülő, göthös ember volt, az öklét rázta az oroszok felé.” “És az oroszok agyonlőtték?” “Nem. Nem lett semmi baja. Magam sem tudom, hogy miért nem. Az oroszok sokszor bele­lőttek a védtelen tömegbe is. De ezt a parasztot nem bántották. Talán nem vették észre. Később jobban vigyáztak a mieink. a Molotov koktéllel s a minőségük jobb lett. Maiéter Pál sokat megtanított, hogy kell őket jól összeállítani és azután 12-13 éves fiúk, meg lányok, meg az öregek / "K R ó N I K A" 1958 április A Mindszenty mozgalom közleményei csinálták őket. Volt úgy, hogy a kezük között robbant fel egy üveg. Az emberek nem törődtek a veszéllyel. így volt az.” * * * Egy taxi csikorgó fékekkel állt meg előttük. A leány moso­lyogva intett, hogy nincsen szükségük rá. A férfi megle­petten nézte. A jezsuiták Park Avenu-i templománál voltak. Az egyik szomszéd házban egy ma­gyar orvos él. A háború előtt a svábhegyi szanatórium tulajdo­nosa volt. Nem messze tőle egy volt magyar nagyiparos élt a családjával. Ivét leánya, egy ka­tolikus segítő szervezetben vé­geztek önkéntes munkát. Sok emberen segítettek. A leány és a férfi szótlanul haladtak egymás mellett. Kelet­ről, Long Island felöl a nap mint egy óriási tüzes vörös golyó, fokozódó ragyogással lassan ment fel az égre. A leány és a férfi megálltak és belenéztek a kelő napba. A tengerről egy hajó búgása hallatszott. Egyszerre egy koldus tűnt fel előttük. Külseje szokatlan volt. A férfi megismerte. Éjjelenként, ha munkájából hazajött, sokszor találkozott vele. A koldus arcán az évszázadok múlása sem tö­rölte el fajának melankóliáját és alázatát. A koldus nem törődött a fér­fivel. Maga elé dünnyögve egy dalt próbált elénekelni s látha­tóan nem boldogult vele. A leányhoz fordult segítsé­gért. A férfi rászólt, hogy men­jen el és ne zavarja őket. El akarta lökni és csak a leány te­kintete akadályozta meg benne. “Yes, sing it, sing it slowly for me, and I will sing it with you,” (énekeld el, énekeld el las­san nekem és én veled éneklek majd) — mondta a koldusnak a leány, bíztatóan és kedvesen. S a koldus most úgy örült. Arca egyszerre megváltozott és re­kedt hangján lassan dúdolni kez­dett valamit és a leány vele éne­kelt. A férfi a leányt nézte. De néhány pillanatra valami elvonta tekintetét. Amikor visz­­sza nézett, a koldus eltűnt. A leányon nem látszott meg­lepetés. Mintha semmi sem tör­tént volna, tovább dúdorászott. A 90-es utca közelében jártak. ‘ A következő útca sarkán jobbra kell forulnunk,” mondta a leány. “Akkor most el kell búcsúz­nunk,” mondta a férfi. A leány hallgatott. “Mikor látlak megint?” kér­dezte a férfi. “Telefonálj. Ma este visszame­gyünk Greenwichbe,” mondta a leány. A férfi még akkor is a leány után nézett, amikor az már el­tűnt a szeme elől. New York, 1958 Húsvétján. Kérjük elolvasás után adja tovább a lapot ismerőseinek. A Mindszenty Mozgalom til­takozik az égető magyar ügy agyonhallgatása ellen. Az Egye­sült Nemzetek közgyűlés hatá­rozata után Magyarország sza­badságának ügye nem kerülhet le a világpolitika programmjá­rói. A magyar hazafiak ellen hozott súlyos ítéletek és kivég­zések akadály nélkül folynak to­vább hazánkban, melynek terror­kormánya ennek dacára tagja lehet az Egyesült Nemzeteknek. Az UNO főtitkára még mindig nem volt Magyarországon, hogy a helyzetet ott őszintén megálla­pítsa. A Münnich terrorkormány dühöngése még emelkedőben van. A magyar kormány köte­lezte magát a párisi békeszer­ződésben az emberi szabadság­­jogok respektálására. Ez nincs betartva. Nincs vallásszabadság. Pétery József váci és Badalik Bertalan veszprémi püspökök internálva vannak. A varsói szerződést a magyar­ság nem ismeri el, ezt a magyar nóp akarata ellenére ratifikálták. A tervezett csúcskonferencia csak szemfényvesztés: követel­jük a szovjetcsapatok és ágensek távozását hazánk földjéről. Fel­szólítjuk a szabad népek millió­it, hogy a küzdelemben, melyet sokat szenvedett népünk a sza­badságért folytat, álljon a ma­gyar nép mellé. Mi történt Magyarországon? A világhírű katolikus Ilerder­­cég Freiburg, Breisgau) “Was in Ungarn geschah” cím alatt kiadta az E.N. által kiküldött vizsgálóbizottság döntő jelenté­sét egy 188 oldalas pompás ki­állítású könyvben. Kívánatos, hogy ez a könyv terjedjen ezer­számra nemcsak magyarok kö­zött, hanem az egész német nyelvterületen. Propagáljuk! Megrendelhető 1.90 német már­káért: Verlag Herdeh Freiburg (Breisgau, Deutschland) és min­den könyvkereskedésben. Traiskirchenben (Niederös­terreich) a Mindszenty Mozga­lom megbízottja: Magyar Gyula (Ungar Lager). A trofaiachi lá­ger megszűnt. Jönnek az olasz választások! Moszkva bérencei, az olasz kom­munista vezérek meg akarják dönteni a katolikus Itáliát a má­jusi képviselőválasztásokon. Nem fog sikerülni. De ottani hí­veink teljes buzgalommal vegye­nek részt a világnézeti küzde­lemben felvilágosítással. A sok­sok olasz munkást ki kell ábrán­dítani abból az illúzióból, hogy a munkás számára hoz valamit a kommunizmus. Az Idegenlégióban lévő ma­gyar fiúkról szomorú hírek jön­nek. Többek között egyiket, aki megszökött — agyonlőtték. Moz­galmunk ez ügyben az UNO Menekült Főbiztosához fordult vizsgálatért. Ágyik Lajos szabadságharcos szobrászművész (München) meg­mintázta Dr. Habsburg Ottó mellszobrát. A szobor kitünően sikerült és bronzba öntve aján­dékul adják át a magyarok má­jus 15.-én, áldozócsütörtökön Pöcking am Starnzbergseeben. Elég volt! Ezt kiáltjuk oda azoknak a fegyelmezetlen emig­ránsoknak, akik magatartásuk­kal még mindig kompromittál­ják a magyarságot és ezzel árta­nak a becsületeseknek. Velük szemben a tisztes gondolko­­zású magyarságnak tömörülni kell. Éspedig nem színtelen szer­vezetekben, hanem határozott Mindszenty-irányban! Nemrégiben egyik magyar egyesületben valaki nyílt színen mert támadást intézni Mind­szenty prímás ellen. Kádár és Münnich ágensei itt vannak. E- gész csomó menekültet figyel a svájci rendőrség, akik a berni magyar kommunista követséggel összeköttetést tartanak. Elég volt! Elég volt a rágalmazó had­járatokból. Tudjuk, honnan jön mindez. ★ A Mindszenty Mozgalom mun­kaközösségébe jelentkezéseket vár KóRóDY - KATONA JÁNOS Luzern, Postfach 492. Svájc.-1 '' * Linz (Felső-Ausztria) ma­gyarsága örvendetes érdeklődés­sel viseltetik Mindszenty Mozgal­munk iránt. Fekete vasárnap megtartott gyűlésünkön szép' számmal jelentek meg a Mozga­lom hívei. Megemlékeztünk Her­­segprímás Urunkról, méltatva áldásos működését, főpapi mun­kásságát, az egyetemes magyar­ság érdekében hozott nagy ál­dozatát. Hitet és fogadást tet­tünk, hogy Mindszenty Herceg­­prímás által mutatott úton jár­juk emigrációnk kálváriájának stációit. Hitet tettünk magyar­ságunk mellett, a Szent István-i és Mindszenty-gondolat mellett. A Húsvéti ünnepekre 3 napos lelkigyakorlatot tartunk főtisz­telendő Horváth Géza fiatal, lel­kes lelkészünk vezetésével. Hor­váth főtisztelendő ur érdeme, és hitbuzgalmának eredménye, hogy a menekült magyarság itt a lágerok nihilizmusában nem veszett el, sőt testben és lélekben erősödünk. Akinek szívében Is­ten és Haza él, az nem veszhet el soha, a mi Eszménk csak akkor vész el, ha mi azt feladjuk, már­pedig mi nem adjuk fel soha; erre tanított minket lelki vezé­rünk: Mindszentynk. Magyarok Ausztriában és szerte a nagy­világban tömörüljetek Mindszen­ty Kapisztrános zászlaja alá, ha azt akaejátok. hogy egy újabb nándosfehésvári diadalunk után felzúgjon újra az Ezeréves Ma­gyarország déli harangszója, mely minket is — bujdosó ma­gyarokat — hazahív Pestre-Bu­­dára, Kaposvárra, Nyírségbe, Tiszahátra, boldog Nagymagyar­­országba, ahol “... Duna-Tisza partja vár és szebb ott az álom, szebben dalol a madár!” ZSITVAY ANDRÁS a M. M. linzi megbizottja

Next

/
Oldalképek
Tartalom