Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)

1958-03-15 / 3. szám

I VOLUME XV. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y. 1958 MÁRCIUS No. 3 SZÁM AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY 10c A COPY — AMERIKAI MAGYAR HAVI-SZEMLE A húsvéti hit ereje Ki hivja életre a magyarság külföldi képviseletét? IRTA: P. SZELÉNYI IMRE A Husvét lélektana és törté­nelmi bizonysága felemelő igaz­ságokat villant bele életünkbe! Az összefogott sötétség és félre­vezetett tömeg ideig-óráig dia­dalmaskodtak, még Isten-Fia fe­lett is. De az üres sír és a feltá­madott Krisztus a feltámadás történelmi tényével igazolta, hogy a mi Megváltónk, AZ IGAZSÁG ISTENE s az élet és halál Ura! Hova is tűnt bőszült hatalmak és fejétvesztett tömeg a ti látszat-diadalotok? Igen komoly tétel is felötlik előttünk, hogy a szebb és boldo­gabb életért, valamint a keresz­ténység történelmi hódításáért, még Isten-Fiának is szenvednie és küzdenie kellett! Az Isten nemcsak szeretet, de igazság is s a megbántott Igazságot sok-sok áldozattal és nagy hittel lehet csak kiengesztelni! Az élet tehát nem ábránd és könnyeimüsködé­­sek halmaza, de mindennapi őrt­­állás, kemény önmegtagadások és kitartó munkálkodások nemes harctere: Istenért, Egyházért, Hazáért, lelkűnkért és boldogsá­gunkért! Van egy belső és egy külső adottságunk, ami megfe­szített és öntudatos harcot igé­nyel. hogy megbírjuk tartani az egyensúlyt Isten és a világ kö­zött! Krisztus jött le, hogy be­mutassa nekünk a Husvét diadal­mas hitének fényében e munka értékét és biztonságát! önmagunk megnevelése és az erények gyakorlata fáradhatat­lan hősöket és vértanúkat köve­tel! Nem lehet balra, vagy jobbra kacsintgatni s bátra fordulni a Krisztus követés útján, mintaho­gyan a bátor túrista sem a völ­gyekben és kanyarokban éri el a célként ragyogó szirtek magas­ságát. Előttünk is a tökéletese­dés nehéz és fárasztó művész­verejtékezései élnek, ahol sok felesleges és látszat adottságokat kell lefaragnunk és levésnünk, hogy kibontakozzon az öntudatos és hajlíthatatlan jellem. Michel Angelo 5 millió kalapács-ütéssel hozta létre a Mózes szobrot és nem kis megelégedéssel sújtott kalapácsával a szobor térdére; adesso si parii!, most beszélj! Ima. munka, kitartás és állandó figyelem alkothatott nagyot és halhatatlant, még egy különleges géniusz adottságával is! Szalézi Szent Ferencek, Assziszi Szeráf­ja és annyi nagyja a Krisztus követésnek beigazolták az el­szánt lélek diadalát, amit a Hus­vét hite vésett szívükbe! Ezért nem lehet felszámolni Szent Ist­ván Intelmeit! Még nehezebb, amikor társa­dalmi, avagy nemzeti és nemzet­közi vonalon mérlegeljük a ke­reszténység örök tanainak dia­dalra juttatását! Itt már a ne­hézségek tömege zúdul reánk, mint büszkeség, testiség és az élet földi értékeinek harácsolása! Goigotás távlatok merednek ránk, ahol nekünk fenékig kell innunk a keservek és bánatok poharát ! Annál is inkább, mert a vallásnak és erkölcsi világ­rendnek, valamint a becsületnek és a felebaráti szeretetnek ne­mes munkálatai közt is, vádakat, rágalmakat és hálátlanságokat kapunk! Ezt kapta Krisztus is az Isten-Fia, aki körüljárt és jót cselekedett, betegeket gyógyított és halottakat támasztott fel, aki megölelte a kisdedeket és siratta földi hazáját, Jeruzsálemet, hogy nem tért magához, hogy NEM ISMERTE FEL AZ IDŐK SZA­VÁT! Feszítsétek meg!, lett a történelem nagy-nagy figyelmez­tetője! S az Isten, még Fiának sem kegyelmezett, mert nagyok voltak a vétkek és bűnök a te­remtői akarat és törvények el­len! A Husvét drámai kezdete, még az apostolokat is megke­verte és látjuk a két menekülő emmauszi tanítványt! Minden elveszett, nem volt értelme há­roméves Krisztus - követésünk­nek, emberi álmaink és vágya­ink ott fekszenek porbahullva a kereszt tövében! Rejts el ben­nünket Emmausz, te hegyi, csendes magány s többé nem beszélünk Istenről, Megváltóról, becsületről, lemondásról, lélek­ről és a túlvilágról, mert győ­zött a fellázított és megszerve­zett tömeg, akiknek a hatalom is behódolt, pedig tudta, hogy nincs semmi hiba Benne! A kéz­mosó Pilátusok gyáva hada o­­kozta a legtöbb bajt az emberi­ségnek, már akkor is! De mind megaláztattak és a húsvéti fel­támadás, mint letagadhatatlan történelmi valóság emel fel min­den bölcsen és tisztán látó em­bert! A megváltott lelkek milliói ma már látnak és a húsvéti hit erejével a bárdosoktól őrzött és a kárörvendőktől rettegett, DI­CSŐSÉGES SÍRT LÁTJÁK! — LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ — KEDVES KRÓNIKA, a kommunista-ellenes magyar fölkelés menekültje vagyok s közel egy esztendeje élek ebben az országban. Ez alatt az egy év alatt sokat tanultam Amerikáról, a világról és a magyar problémáról is, mert igazán megismerni mindezeket otthon, a vasfüggöny mögött hiába is próbálná valaki. A felkelést tragikus és meg nem ismételhető kísérletnek tar­tom, amellyel a nemzet a saját erejére támaszkodva kézbe akarta ragadni sorsának irányítását. Tragikusnak mondom nemcsak a véráldozat nagysága miatt, hanem azért is, mert — mint egy évi külföldi tapasztalataink igazolják — eleve bukásra volt ítélve. És meg nem ismételhetőnek (pontosabban: A JELENLEG FENNÁL­LÓ VILÁGPOLITIKAI HELYZETBEN meg nem ismételhetőnek), mert újabb hiábavaló áldozatok vállalása bűn volna a nemzet ellen és a jövő eshetőségeit is veszélyeztetné. Idekint barátaink azzal vigasztalnak bennünket, hogy az áldo­zat mégsem volt hiábavaló, mert a magyar név, amelyet ellensé­geink annyit rágalmaztak, most fényesen ragyog az egész külföld előtt, a magyar probléma pedig egy kis nép vicinális pere helyett nemcsak európai, hanem egyenesen VILÁGJELENTŐSÉGET ka­pott. Adja Isten, hogy igazuk legyen! Én, igen sok menekült-társammal együtt, pesszimista vagyok. Kétségtelen, hogy a rokonszenv számos jele, amelyet az osztrák határtól kezdve állandóan tapasztaltunk, jól esett, de mégsem tudta ellensúlyozni a csalódás keserűségét, amelyet a szabad világ PASSZÍV MAGATARTÁSA miatt éreztünk. Ez a keserűség ma már nem olyan égő, a tanulság azonban: az a megismerés, hogy a szabad nemzetek társadalmának egyetlen tagja sem volt hajlandó tettleg is azonosítani magát a szabadságért minden kockázatot vál­lalt magyarsággal, az idő múlásával csak még pozitivabb lett ben­nünk. És meggyőzőbb is, mert idekint azt is megtanultuk, hogy az erőviszonyok mai eloszlása mellett egyetlen kis nemzet sem szuverén, s AHHOZ, HOGY HELYZETÉN VÁLTOZTATNI TUD­JON, BARÁTOK ÉS SZÖVETSÉGESEK AKTIV SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGE. Azzal a lehetőséggel tehát, hogy a magyar nép A MAGA EREJÉBŐL szabadítsa meg magát zsarnokaitól, le kell számolnunk és minden erőt összefogva, befolyásos barátok és szövetségesek szerzésén kell dolgoznunk. A feladat nem könnyű, hiszen az emberek hamar felejtenek, s az érzelmek fellobbanása idekint is csak szalmaláng. Egy év után aligha lehetne mégegyszer forrpontra hevíteni a világon a magyar szimpathiákat; gondoljunk csak arra, hogy a Kádár-Münnich re­zsim terrorjáról szóló beszámolók, — tízezrek bebörtönzése, *— milyen nyomtalanul merültek el a lapok hírtengerében s mikor Budapesten átlátszóan hamis vádak alapján egy fiatal diáklányt akasztottak fel, a legszebb nevű humanitárius egyesületek sem mozdultak meg... Mindebből, persze, nem azt a következtetést kell levonnunk, hogy ilyen körülmények között kár minden erő­feszítésért, hanem éppen ellenkezőleg, hogy annál nagyobb ener­giával kell hozzálátnunk ennek A FELEDÉSI FOLYAMATNAK A MEGÁLLÍTÁSÁHOZ. Mindezt azért bocsájtom előre, mert az emigráns sajtóban állandóan arról olvasok, hogy régebbiek, még régebbiek, újak és legújabbak között ádáz harcok dúlnak és áthidalhatatlan ellen­tétek mutatkoznak a magyarság külföldi képviseletének megszer­vezése körül. Hogy ilyen politikai — inkább azt mondhatnám: KÜLPOLITIKAI — képviseletre szükség van, az az előbb elmon­dottak alapján világos, de meggyőzően tűnik ki abból a tényből is, hogy a kommunisták budapesti hatalomátvétele után KÜLFÖLDI, ELSŐSORBAN AMERIKAI TÉNYEZŐK IS MINDEN LEHE­TŐSÉGET MEGADTAK A LÉTREHOZATALÁHOZ. Ha jól tu­dom 1950 óta működött itt, Amerikában a Magyar Nemzeti Bizott-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom