Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1957-01-15 / 1. szám
fio KRÓNIKA' 1957 január. minden országgal már felvette a diplomáciai kapcsolatot. Ebben az évben lett Roosevelt az Egyesült Államok elnöke és Stalin ígéretében gyermekesen bízva, hogy nem fog kommunista progpagandát terjeszteni országunkban, elismerte a szovjetkormányt és felvette vele a diplomáciai kapcsolatot. Ebben az évben lett Hitler Németország kancellárja, majd “führer”-je. Hitler kommunista ellenes felfogását, amelyben osztozott Europa, sőt Amerika népe és kormánya is, valamint sok rossz tulajdonságát Stalin eleinte nem vette komolyan. Stalint még az sem hozta izgalomba, hogy a Nazi Munkás Front Berlinben nyilvánosan elégette a destruktívnak tartott könyveket, közöttük Marx müveit. 1934-ben a bölcs Stalin kijelentette, hogy “a fascizmus nem akadálya annak, hogy Hitler birodalmával jó viszonyunk legyen, hiszen a fascizmus Olaszországban nem gátolta meg a Szovjet Uniót, hogy a legjobb viszonyt létesítsük azzal az országgal.” Mégis, amellett, hogy tagja lett a Népligának, a Szovjet ötéves szerződést kötött Franciaországgal, hasonló katonai szövetséget Csehszlovákiával. Az előbbit Laval, az utóbbit Benes irta alá. Orosz részről pedig Litvinoff. Egy évvel később már Stalint aggasztani kezdte Hitler fészkelődése. A Comintern 1935. évi nyári kongresszusának azt az utasítást adta, hagyjanak fel az eddigi bomlasztó taktikájukkal, lépjenek közös frontra a szocialista és demokrata elemekkel, akik Hitlerrel szembeszállnak, felejtsék él a tőkeellenes jelszavakat, támogassák a fegyverkezést szolgáló törvényjavaslatokat, dolgozzanak együtt a szakszervezetekkel, stb. Máról-holnapra eltűnt a vörös sajtóból az “angol-francia imperialista” jelző. Mindenütt a világon azt hitték, hogy Stalin felhagy a világforradalmi rögeszméjével. A liberálisokat, neves írókat, tudósokat megtévesztette Stalin« nak ez a pálfordulása. Romain Rolland, az ismert francia iró, a francia kommunisták körében ezt a kijelentést tette. “A népét vezetni kell saját boldogsága felé, ha kell, akarata ellenére is.” .Amerikai oldalról Corliss Lamont, a J. P. Morgan cég egyik társának a fia volt a feje annak a társaságnak, amely “American Friends of Soviet Union” néven üdvözölte Stalin rezsimjét nagyszerű teljesítményeiért. Angol részről Hawlett Johnson, Canterbury dean-je beutazta Szovjetoroszországot, ahonnan visszatérve odanyilatkozott, hogy ott a demokrácia uj formáját találta, teljes egyenlőséggel, félelem nélkül. 1936-tól 1939-ig Hitler a bolsevizmust, Stalin a hitlerizmust szidta. Náunk, az Egyesült Államokban igen sok müveit, egyetemet végzett fiatal nő és férfi esett áldozatul ennek a tévhitnek. De Stalin magát, az orosz népet, saját közvetlen elvtársait is félretudta vezetni, mert propagandája olyan fejlett, bizonyitékai olyan alaposak voltak, hogy tultettek Göbbels, a názi propaganda miniszter propagandagépezetén is. AZ ELSŐ MOSZKVAI TISZTOGATÁSI PER: Említettük, hogy Stalin titkosrendőrségének nyilvántartó kartotékrendszere volt. Azonkívül maga Stalin is tartott ilyen nyilvántartást, amit egy Georgi Malenkov nevű fiatal ember vezetett. (Róla később többet). 1936 elején hírek kezdtek kiszivárogni a Szovjetből, hogy Stalin ellen merénylet készült. Az összeesküvést állítólag Trotsky irányította volna külföldről és a társaság tagjai (a szovjet lapok közölték a névsort) azok a régi kommunista vezérek voltak, akik Leninnel egyidőben kerültek hatalomra. Itt adjuk a “világhírű” kommunista vezérek névjegyzékét. Zinoviev, a Comintern feje, Kamenev, a moszkvai párt vezetője, Piatakov, a Központi 'Bizottság tagja, volt vésztörvényszéki biró, Serebryakov, párttitkár, Radek propaganda népbiztos. Ezeken kívül még 12 vezető került a Szovjet Unió Legfelsőbb Bíróságának Hadi Kollégiuma elé. A vádat Andrei Vyshinsky képviselte, amely több pontból állt: hazaárulás, kémkedés, hűtlenség, romboló tevékenységek, terrorista cselekedetek előkészítése és a legfőbb vádpont: a Trotskyval való cimboraság. A Szovjet Igazságügyi Népbiztossága a tárgyalás egész menetéről 1937-ben Moszkvában 580 oldalas angolnyelvü könyvet adott ki. Egy példány a könyvtáramban van. A könyv utolsó oldalán közlik az ítéletet. Tizenhétből tizenhármat agyonlőttek, három vádlott börtönbüntetést kapott. Trotskyt távollétében nem tudták kihallgatni. Az elítélteket 1937 január végén kivégezték. A MÁSODIK MOSZKVAI PER. Ugyanannak az év májusának első napján a Vörös Téren felállított emelvényről katonai szemlét tartott Stalin és a Politburo. Előttük, kissé alacsonyabb emelvényen a Vörös Hadsereg öt marsallja sapkához emelt kézzel tisztelgett az elvonuló, keménylépésü orosz bakáknak. Egyenes lábszárral léptek az orosz katonák, akár a németek. A szemléttartó főtisztek Tukhachevsky (az előző évben Párisban volt a francia-orosz katonai szövetség megerősítése érdekében, előzőleg résztvett VI. György angol király koronázásán) Bielov, Voroshilov, Yegorov és a nagybajszos Budyenny, nem sejtették, hogy Stalin és Yezhov, az uj rendőrfőnök, szeme rajtuk van. Tukhachevskyt, aki az orosz katonákat vezette Pilsudsky ellen 17 évvel ezelőtt, hat hét múlva kivégezték. Bielov és Yegorov, a Vörös Hadsereg Vezérkari főnöke röviddel ezután hasonló jutalmat kapott Stalintól, amiért Kolchak, Wrangel, stb. cári tisztek seregei ellen harcoltak. A vád ezúttal is lázadás volt. Álljunk meg itt egy pillanatra, hiszen nem politikusokról, hanem katonákról van szó. Mikhail Tukhachevsky körülbelül 40 éves lehetett ebben az évben. Arisztokrata családból számazott, katonai nevelésben részesült és hogy az összeomlás után visszamaradt a katonaságnál, megérthető. Okos, finom modorú katonatiszt maradt, Trotsky megbecsülte, a Pilsudsky elleni háborúban vitézül megállta helyét. De egy hibát elkövetett. Eljárt a szája. Visszatérvén Londonból tisztikarának beszámolt élményeiről. Mint hivatásas katonatiszt és parancsnok, nem volt ínyére, hogy neki is követni kellett a hadsereghez beosztott politikai komisszárius komiszságait. Összehasonlította tehát az orosz hadsereg rendszerét az angoléval, ahol nincs Scotland Yard detektív a hadseregben. A katonának nem kell tudni a Labor Party történetét, de a világ földrajzát ismeri. A királynak sok kitüntetése van a mellén, de nincs hatalma. A tiszttől két dolgot követelnek. Személyes bátorságot és hivatásos szaktudást. A beszámolót hallgató másik tábornok felbátorodott és hozzátette. Nálunk más a helyzet. Lenin szerint szakács is lehet államfő, a varga meg generális. Szovjet őfelsége (Stalinra célzott) senkitől sem kapott kitüntetést, de korlátlan a hatalma. Tisztjeinktől két dolgot követel . . . hízelgést felfelé, brutalitást lefelé.” Stalinnak fülébe jutott a társalgás. Kémkedés és lázadás címén Tukhachevskyt, Yegorovot és Bielovot agyonlövette. Yezhov, az uj NKVD rendőrfőnök szállította a hadbíróságnak az adatokat. Az ítéletet kihirdető biró neve V. Ulrich volt, az első moszkvai tisztogatási per elnöklő bírája. Ezt a kivégzést nyomon követte junius 12-én a másik tömeges kivégzés. A Szovjet hivatalos sajtója közölte kilenc generális, majd a Szovjet Haditanács mind a 80 tagjának kivégzését, vagy eltűnését. A hadseregből és haditengerészetből 30,000 tisztet végeztek ki. A tömeges kivégzést azzal magyarázták a népnek, hogy ezek a tisztek a nazi Németországgal tartottak fenn összeköttetést a rezsim megdöntésére. Sem a Gestapo, sem a Nazi Párt, sem pedig a Német Vezérkar irataiban, amelyek a szövetségesek, vagy az oroszok kezébe kerültek 1945- ben, nyoma sem volt annak, hogy az orosz generálisok vagy tisztek ilyen irányú tevékenységet fejtettek volna ki. A nürenbergi tárgyalásokon az orosz ügyész meg sem merte említeni ezeket a kivégzett orosz tiszteket, tudván, hogy felsült volna. MÉG EGY TISZTOGATÁSI PER. Stalin a vértől megrészegedett. A következő év márciusában Vyshinsky húsznál több főkommunistát ültetett a vádlottak padjára, akik mint elődeik, szintén mindent vallottak, egymást megvádolták, majd életükért könyörögtek. Ezek között ismerős nevekkel találkozunk: Bukharin, Rykov, Yagoda ... a Cheka, illetve Ogpu, azaz NKVD főnöke, Rakovsky, stb. A vád? Többek között megmérgezték Maxim Gorkyt, a jeles írót, Stalin személyes barátját (az igazság az, hogy Gorky elfordult a kommunizmustól, megvetette Stalint és egész gárdáját) és ami ebben a perben a legérdekesebb, az a tény, hogy a vádlottakat Stalin utasítására arra késztették, vallják be, ismerjék be, hogy a cári titkosrendőrség kémei és ügynökei voltak. Bukharin volt az első a bűnösök listáján, az a Bukharin, aki 1936-ban megszerkesztette a Szovjet uj alkotmányát. Stalin azzal vádolta őt és Rykovot, hogy húsz év óta állnak összeköttetésben a németekkel, lengyelekkel, japánokkal és angolokkal, akinek segítségével felakarják darabolni Oroszországot. Trotskyt visszaakarják hivni, Lenint 1918-ban megakarták gyilkolni és megmérgezték Gorkyt. Erről a tárgyalásról is kiadott a Szovjet Igazságügyi Népbiztossága egy 800 oldalas angolnyelvü könyvet. Ez a példány is birtokomban van. Volt a vádlottak között olyan is, aki a rendőrségen kínzás folytán tett vallomását a nyilvános tárgyalóteremben visszavonta. A tárgyalást ilyenkor felfüggesztették. A vádlottat vísszavitték cellájába és amikor kihallgatását Vyshinsky folytatta, a vádlott a viszszavonást visszavonta. (Ez a jeles Vyshynsky cocktailezett a nyugati államférfiakkal, amikor nagykövet és U. N. delegátus volt.) V. Ulrich hadbíró a 21 vádlóiból 18-at halálra, hármat börtönbüntetésre Ítélt. Rykov lett Lenin utóda. Stalin ezért végeztette ki. Bukharin, a Pravda szerkesztője, sokat tudott Stalinról. Éppen mint, Yagoda, a rettegett titkosrendőrség feje. Utóda Yezhov, aki a marsalókat végezte ki és az egyszerű emberek százezreit küldte a lassú, kínos halált jelentő munkatáborokba, maga is vesztőhelyre került. Lavrenti Beria küldte oda. (Beriát pedig, mint tudjuk, Malenkov és Khrushchev. Beria még ezekről tudott volna sokat mondani.) Stalin időközben egy kis próbaháborutól sem riadt vissza, hiszen nem az ő országában folyt le. Támogatta a spanyol kormányt Franco ellen. Kipróbálta repülőgépeit, tankjait, gépfegyvereit élő embereken, asszonyokon, gyermekeken. Amikor ez a külföldi háború befejeződött, a názi háború vészes felhői borították Európa egét. Az oroszországi belföldi tisztogatások emlékét betemette az idő. A világ már felejteni kezdte Stalin bűneit, mert időközben Hitler lett a világ első számú ellensége. Ez az egykori osztrák bakakáplár (noha a német hadseregben szolgált) Napóleonná nőtte ki magát. Étvágya óriási volt. A gyarmatokon, Elzász Lotharingián s Danzigon kívül mindent visszakapott. Sőt elnyelte Ausztriát a Burgenlanddal, egész Csehországot, Szlovákiát. Nem volt elég neki. Amikor az angolok és franciák megálljt parancsoltak neki, sértett önérzettel Stalinhoz fordult, szövetséget kötött vele és egy gyors háború után felosztották maguk között a békés Lengyelországot, Magyarország egyetlen, velerokononszenvező szomszédját. Ahogy az a két diktátor leigázta Poloniát, Batu Khánt is megszégyenítette volna. Lengyelország felosztása után a Szovjet a kis Magyarország szomszédja lett. (Folyt, köv.)
