Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1957-05-15 / 5. szám

10 "KRÓNIKA” 1957 május. got fenntartani semmiféle hazug­ság, szemforgatás és ígérgetés alapján nem lehet! Idegenbe szakadt és az otthoni magyarságnak szorosan együtt kell küzdenie. Ez esetben nem fogja az otthoni magyar azt mon­dani az emigránsnak, hogy ne­ked, barátom semmi beleszólásod a magyar ügyekbe, mert mi vérez­­tünk, hanem kéz a kézben együtt haladva, egymást megbecsülve harcoljuk ki szabadságunkat és építjük fel rombadötött Hazánkat. Jegyezzük meg, hogy a magyar szabadságért fegyverre, vagy fegy vertelenül minden magyarnak küé denie kell. Nem szabad engedni, hogy a magyar egységet bármifé­le címen megbontsák! Nem követ­kezhet el ismét az az idő, amikor érdektelenül nézte a magyarság egyrésze, hogy a magyar királyi csendőröket töme­gesen kivégzik a kommunisták, vagy elégedett kézdörzsöléásel szemlélték vitéz magyar katonák­nak, tábornokoknak, diplomaták­nak, politikusoknak kivégzését s jaj volt annak, akire rá mondták, hogy "ur vagy “kulák”! Ne feledjék otthoni Testvéreink, hogy az idegenbe szakadt ma­gyarság szenvedése, nem kisdo­­log, amit a most érkezetteknek lesz alkalmuk önmagukban és önma­­gukon megtapasztalni. A haza iránti mélységes szeretet, a szü­lőföldtől való elszakitás, a hon­vágy olyan seb minden magyar szivén, mely nem gyógyul soha. Kérdezzük meg öreg amerikás Testvéreinket, hogy igy van-e? A seb nem gyógyul, hanem egyre mélyebbre és mélyebbre ássa ma­gát, még akkor is, ha otthoni test­véreinknek jó soruk, szabadságuk van, hát amikor otthoni szerette­inktől állandóan a jaj, kétségbe­esés, a panasz és segélykérés sza­va érkezik hozzánk. Ki tudna szá­mot adni arról a rengeteg segítés­ről, szájától megvont falatról, mit a világba szétszórt magyarság otthoni testvéreinknek küldött és küld. Ki tudna számot adni arról a kemény, megnem alkuvó harc­ról, melyet az emigráns magyarok szellemi vonalon könyvekben, hir lapokban, brossurákban és minden téren vívtak és vívnak otthoni testvéreikért és a magyar igaz­ságáért! A válvetett küzdelem ki­zárja, hogy otthoni magyarság az emigránsokat másodrendű ma­gyaroknak deklarálja, akiknek sza vük nem lehet az otthoni dolgok vitelében és a Haza felépítésének mikénti intézésében! Hát csak se­gíteni, csak könnyeket letörölni, csak adni és áldozni szabad az emigránsoknak, egyébhez joguk nincsen?! Ugye olyan kérdés ez az elgondolás, melyre csak egy he­lyes válasz adható. A magyar Ha­za nem egyeseké, nem pártoké, nem kivételezetteké, hanem a ma­gyar Haza minden igaz magyaré, bárhol éljen a világon. Az emigráns magyarok között sokan vannak, akik a hazai ese­ményeket nem otthoni mestersé­gesen korlátozott, szűkre szabott szemüvegen keresztül nézik hanem szabadvilágban élve, szabad szel­lemmel töltekezve, s az ezeréves magyar alkotmányosságot vezér­fonálnak tekintve már eddig is rengeteget használtak és fognak használni jövőben is a! magyar ügynek. A világ közvéleményének általi nos megmozdulása és szim­­pátiá a, amit, eddig a magyarság magi nak kivívni nem tudott, nem véletlenül, nem önmagától robb; int ki, hanem szabadsághar­cunk cal egyidőben minden igaz mag] ar megmozdult, kérvénye­zett, könyörgött, táviratozott, költő getett és propagandázott, hogy a magyarság harca ne vesz­­szen hiába. Ez az együttműködés jövől en erősebb, nagyobb és még eredi lényesebb kell legyen és an­nak érdekében mindnyájunknak dóig» znunk kell. Dirsekvés nélkül, a jó munka szent tudatával közölhetem, hogy a M< gyarok Mindszenty Mozgal­ma, i íely abban a pillanatban kelt életr;, amikor Mindszenty bíboros harc;. otthon a kommunizmussal szem aen megkezdődött, a lefolyt 8 év alatt ezt az utat járta és ezt fogja követni a jövőben is. A Mint :szenty Mozgalom azoknak az i szményeknek szolgálatában végz feladatát, melyekért Mind­szent y bíboros harcolt, amelyekért mai: tápig is szenved. A Magyarok Mindszenty Moz­­galm i az ezeréves keresztény Ma­gyar írszágért küzd. Nem akar nagybirtokot, nem akar született arisz :okráciát, nem akar kivétele­zett ársadalmi réteget, vagy osz­tályt hanem egyforma jogokat és arán /os kötelezettségeket akar, azt a karja, hogy mindenki érdeme, mun] ;ája, szorgalma és becsületes­sége által boldogulhasson. Sza­­bads »got, testvériséget, megbecsü­lést i kar minden magyar számára, de u jyanazt adja nemzetiségeinek is és szomszédaival békés egyetér­tési » kíván élni, elsősorban a mos! olyan nagy szívvel és test­véri szeretettel rajtunk segítő osztrákokkal de azt akarja hor­­vát, német, szlovák, szlovén, ruthi n, román testvéreinkkel is. A cseh rknek mea-kulpáéásra lesz szükségük, mert rengeteget vét­keztek a magyarság ellen, de ha bűneiket belátják s megtérnek, nine. ;en kizárva számukra sem, az egyi ttmüködésnek és összefogás­nak lehetősége! A Magyarok Mindszenty Moz­­galn a küzd a magyar egységért s a nagyar alkotmányosságért, mely ezeréven át minket fenntar­tott. Nekünk a magyar királyság nem :sak államformát jelent, ha­nem annak lényege rányomta bé­lyeg it jellemünkre, magatartásunk ra é;; magyar mivoltunkra. Ahogy Amerika nem képzelhető el köz­­társ; ság nélkül, úgy mi is össze vagyunk forrva a magyar király­sággal, mely a sok nemzetiséggel rend elkező Nagymagyarországot béke s együttműködésben és szere­tető; n összefogta és összetartotta. A Magyarok Mindszenty Moz­galma meg van győződve, hogy Min iszenty bíborosnak hősi áldo­zató ssága s a magyarságnak a vi­lág figyelmét magára vonó hősi szabadságharca nem lesz ered­­mén / nélkül. Az elvetett mag már s csirába szökkent és meg lesz annak a termése is, ha hittel, biza ómmal, lelkesedéssel nézünk jőve nk elé és nem egymás elleni acsa rkodásban, csüggedésben, vág r beletörődésben emésztjük önéi őnket. Isten a kommunizmus elleni harcban vezető szerepre hi­vott el minket, mint annak idején a török félhold ellen. Legyünk büszkék, állhatatosak s áldozato­sak, hogy a ránk ruházott felada­tot elvégezve magunkat és a vilá­got a bolsevizmus ördögi uralmá­tól megmentsük. Emigráns hontalanságunk ter­hét hordozzuk panasz s zokszó nél­kül. Higyjünk harcunk igazságá­ban és ne tántorodjunk meg Ígér­getésektől, fenyegetésektől, vagy megfélemlítéstől. Szeretetben, meg értésben összeforrva otthoni test­véreinkkel küzdjünk és dolgoz­zunk, hogy megérjük a boldog pil­lanatot, amikor a kék Duna men­tén, a szőke Tisza táján, a lankás Dunántúlon, a Tátra és Hargita gyönyörű vidékein, az Alföldön, Bácskában, Bánátban boldog bé­kességben újra összeölelkezhetik egymással, szabad, független Ha­zában, Szent Istvánnak, Mind­­szentynek népe, a magyar! Magasztositsuk imádságunkká Mindszenty bíborosnak jelmonda­tát és álljunk mi is egyenként és összesen: Istenért, Egyházért és Hazáért, mert ezt a kötelességet rójja ránk a nagyvilágon legár­vább népünk történelmi szolgá­lata! Mikor mártír Bíborosunkat édes­anyja első Ízben látogatta meg börtönében, fia azt kérdezte tőle: "Imádkoznak-e még az emberek anyám?!" "Naponta milliók imád­koznak érted fiam! . . . Ne értem, hanem szándékomért imádkozza­nak, felelte a Bíboros! . . . Igen! Imádkozzunk és dolgozzunk nagy Bíborosunk szándékáért: a függet­getlen, szabad, boldog Nagyma­­gyarországért! Elitéltetésének mai nyolcadik évfordulóján adjunk hálát az Is­tennek, hogy őt nekünk adta, akit a kommunisták semmiképpen sem tudnak elnémitani s aki a börtön sötét némaságából is tovább vívta győzelmes harcát. A kinzatások és szenvedések nyolc éve olyan erkölcsi tőkét eredményezett, mely átsugárzott a börtön falain, szét­árad az egész Hazába s hitet, re­ményt ébreszt a magyar milliók lelkében, mellyel szemben a sátán hatalma tehetetlen s kénytelen tűrni, hogy azokban a lelkekben Krisztus Király uralkodjék! Néma felállással tisztelegjünk a magyarság eszményképe előtt, aki világitó fény az emberiség egén, mint a szabadságnak és hithüség­­nek megtestesítője. Az Ö lelki és szellemi vezetése alatt vívja ma­gyar népe azt a csodálatos sza­badságharcot, mely az egész vilá­got bámulatba ejtette s a mely for­dulópontot jelent a világ-esemé­nyek történetében. Bizonyosak le­hetünk afelől, hogy megfogjuk érni a kommunizmus bukását és édes Hazánk felszabadulását! Egy szivvel-lélekkel mondjuk, hogy nagy Bíborosunkat Isten él­tesse, segítse és áldja, hogy szán­déka, melyért egyedülálló elszánt­sággal küzd és imádkozik, valóra váljék és megérhessük a szabad, független Nagymagyarország fel­támadását! Mindszenty bíboros, a magyar­ság példamutatója és vezére, éljen, éljen, éljen! (Clevelandban, 1957 február 14-én tartott beszéd). Az uj szabadságharc történelmi okmányaiból DR. ORDAS LAJOS, ev. püspököt 1948-ben az egyházak el­len indított támadások alkalmával elsőnek tartóztatták le és hamis vallomások segítségével 2 évi fegyházra ítélték. 1950-ben történt kiszabadulása után még 6 évig volt hallgatásra kényszerítve. Novem­ber 2-án hivatalába visszatérve, elsőizben szól az ország közönségéhez: DR. ORDAS LAJOS PÜSPÖK BESZÉDE. —Az első érzés, melyet szóba öntök, legyen a hálaadás és ha­talom egyeüen és örök urának, Istennek! Az Ő sújtó keze jelenti szá­munkra a megpróbáltatást, fölemelő keze juttat minkén minden örö­münkhöz. Ha sújt, ha áld, őt magasztaljuk! — Ifjúságunk meglátta, hogy az az ut, amelyen vezetni akar­ták, nem magyarságunk útja. Éppen ezért nem lehet a magyar jöven­dőt hordozó ifjúság útja sem. Ennek a felismerésnek első következ­ménye az volt, hogy az ifjúság nemzetünk szabadságáért síkra szállt. Az a reménység éltet, hogy ugyanez az ifjúság felismerte, vagy most ismeri fel, hogy magyarságunk jövője csak az örök Isten vezetése mellett található meg. Kegyelettel adózunk mindazoknak, akik ebben a harcban életüket áldozták. Hálával azoknak, akik sebeket viselnek; Részvéttel azoknak, akikre az őket ért veszteség mint gyász borul. Édes hazánk evangélikus egyházának gyülekezeteihez és lelki pász­toraihoz: Mi néhányan, akik a fővárosban össze tudtunk gyülekezni, kinyila tkoztatjcuk, hogyí népünk szabadságharcával azonosítjuk magunkat Ezt kérem most mindannyiótoktól: Meggyőződésem, hogy egyházunk népe a nemzet összeségének legjobban fölfogott ügyét ak­kor szolgálhatja a legnagyobb hűséggel, ha életét és cselekedeteit Isten szent igéjének irányítása alá helyezi. Végezzük el mindannyian az emberszeretet annyi munkáját, amennyire csak képesek vagyunk a nekünk adott erőből. Végezzetek hü szolgálatot a megbékélés érde­kében, kapcsolódjatok be az újjáépítés munkájába. És most beszélni akarok a külföldön élő hittestvérekhez is. Isten szent nevében intézek néhány szót hozzátok a nagyvilágban élő hittestvéreim! A közelmúltban jártak itt közöttünk képviselőitek. Megtapasztaltuk azt a szeretetet, mellyel egyházunk szabadságáért folyó küzdelmünket támogatjátok. A szabadság utján elinduló egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom