Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1957-05-15 / 5. szám

1957 május.

"KRÓNIK A"

7

ban adom meg e nemes szervezet öt és fél hónapos tevékenységének ad'atait.

A 354 repülőgépen és 2 hajón Amerikába hozott 31,983 menekült magyar férfi, nő és gyermek közül 23,500-nak az ügye került a Vörös Kereszthez. 9525 sürgönyt küldött és kapott az iroda, 10,043 távolvidéki telefonhívást eszközölt a menekültek rokonaival való beszélgetés érdekében, $4,670-t költött a menekültek Magyarországba és más országokba küldött leveleink postaköltségére. Az érint kezés felvétel érdekében kifejtett munkateljesítmény mellett 11,928 uj pár cipőt, 2000 sárcipőt, ingek, alsóruhák, harisnyák tízezreit vásárolta a menekültek részére. Ezenkívül: 365 tonna használt ruhát gyűjtött és osztott ki közöttük. Cipőgyárosok és kereskedőktől 8000 pár uj cipőt és 3000 pár sárcipőt kapott ingyen a Camp Kilmer magyar vendégeinek. A

Vörös Kereszt 31 Chapter-je (osztálya vagy fiókja) személyzete végezte a munkát, akiknek tolmács és egyéb szolgálatot nyújtott 1607 amerikai magyar férfi és nő 92,056 munkaórával.

Végleges adatot e sor írásakor nem tudtam beszerezni arról, hogy dollárokban mennyit költött a Vörös Kereszt a magyarokra. Április közepén ez az összeg már meghaladta a $400,000-t. Május derekán még mindig hozzák a magyarokat Ausztriából, de már a Brooklyni St. George Hotelbe, „uker-a Vörös Kereszt le fogja zárni könyveit és végleges elszámolást készít, fogjuk csak tudni, hogy mit költött az Amerikai Vörös Kereszt magyar testvéreink megsegítésére. Azt hiszem, nem túlozok, ha készpénz kiadását fejenkint $20-ra taksálom.

És a hadsereg? Volt idő, amikor a táborban egy napon 3000 vagy több férfit, nőt és gyermeket kellett ellátni lakással, ágyneművel, élelemmel, fűtéssel, világítással, stb. Amikor a menekült a táborba érkezett és átesett a vizsgálaton, igazolványára írták annak a baraknak számát, amely ideiglenes otthona lesz. Ágyához 2 lepedőt, 2 takarót, 1 párnahuzatot kapott. Nyomtatott útbaigazítás alapján könnyen megtalálta segitőszervezetét, ahol átvette ebédjegyét, a Vörös Kereszt megbízottól á ruhautalványt. Megtudta, hol az ebédlő, mi a reggeli, ebéd és vacsora idő és hol van a templom, színházterem, társalgó, stb.

A második nap már otthonosan érezte magát, nem feszélyezte őt a sok katona, csak a szinesarcbőrü katonák és katonatisztek látása tett rá különösebb hatást és az a tény, hogy a táborban egyetlen katona sem viselt fegyvert. Még a kapunál őrséget álló fehérsapkás katonai rendőrök és a velük szolgáló cserkészkalapos határőrök (border patrol) is fegyvertelenek voltak. Igen sok amerikai tiszt, altiszt és közlegény kapott beosztást az első napokban és magam is elcsodázkodtam, amikor ilyen jó amerikai hangzású név, mint Gordon, viselőjéről kitűnt, hogy jól beszél magyarul, mert hiszen édesapja ugyan yankee, de édesanyja

DULLES A RABNEMZETEK FELSZABADÍTÁSÁRÓL,

John Foster Dulles külügyminiszter az Associated Press ezévi ünnepi ebédjén, New Yorkban 1957 április hó 22-én nagyszabású beszédében körvonalazta az amerikai kormány külpolitikáját a “Dinamikus Béke” (Dynamic Peace) tárgyában.

Itt közöljük beszédéből azokat a részleteket, melyek a rabnemzetek felszabadításának kérdésével foglalkoznak:

“Sehol sincs nagyobb nyomás a változások során, mint Szovjet érdekszférán belül, mivel ott a legerősebb az emberi jogok legtöbbjének elnyomása.

“ A Szovjet Kommunista Pái^ 20-ik kongresszusán, egy évvel ezelőtt Kruscsev azzal hivalkodott, hogy a kommunizmus, a gondolat és kormányzás rendszerének érdemei okából, mindenütt a győzelem felé halad.

“Októberben azonban vájjon mennyi kommunistát lehetett Magyarországon találni? Néhány száz titkos rendőr, kik reménytelenül bűnrészesei voltak a rezsimnek és egy maroknyi áruló kormányoznak a szovjet tankok segitségével.

“Hogy az Egyesült Államok miként cselekedjen ebben a kérdésben, erre nem könnyű válaszolni. Történelmünk azoban Útmutatásul szolgál. Az Egyesült Államok akkor született meg, mikor a világot idegen despoták uralták. Ez volt az a tény, melyen reméltük, hogy változtatni tudunk. Azt akartuk, hogy a mai példaadásunk felvillanyozza a felszabadító erőket az egész világon és olyan légkört teremtsen, melyben lehanyatlik az önkény. És ez tényleg sikerült is nekünk.

“Hiszek abban, hogy ez a korábbi elgondolás most is hasznos útmutatónk lesz.

“Mutassunk példát, mely bebizonyítja a szabadság áldásait. Terjesszük ezt az egész világon. Törődjünk azzal, hogy a két részre szakadt nemzetek és a rabnemzetek érezzék, hogy nem feledkeztünk meg róluk: hogy sohasem fogunk az ő kárukra politikai megegyezést kötni; és hogy szivből üdvözöljük őket, kikre uj lehetőségek várnak mihelyt több szabadságot kapnak.

“Mondjuk meg világosan igazi célunkat a szovjet vezetőknek. Mi elitéljük az ő imperializmusukat és ellenállunk annak. Mi keresztül akarjuk vinni a rabnemzetek felszabadítását. Ezt akarjuk, azonban nem azért, hogy ellenséges erőkkel vegyük körül Oroszországot, hanem mert veszélyben van a béke és a szabadság mindaddig guny-szó, amig nem egyesülnek a kettéosztott nemzetek és a rabnemzetek nem nyerték vissza szabadságukat.

“Mi tiszteljük és becsüljük azokat a vértanukat, akik elvereztek a szabadságért. De mi magunk nem szitunk fegyveres forradalmat. Mi inkább a szabadság kifejlődését mozdítjuk elő.

“Mikor Magyarországot megszállották és letiporták a szabadságot, mi szorgalmaztuk az Egyesült Nemzeteknél a Szovjet Unió elitélését.

“Az elmúlt esztendő azt mutatja, hogy a szabadságvágy növekszik.

“A Szovjet Union belül több személyes biztonságot, nagyobb szellemi szabadságot és a munka gyümölcsének több élvezetét követelik.

“A nemzetközi kommunizmus elméleti nehézségekkel küzd. És a szovjet kommunizmus könyörtelen magyarországi viselkedése az egész világon a kommunista pártokból való kilépéseket eredményezett.

“A rabnemzetek mint odadó erőforrás, többé nem növelik a Szovjet erejét. Valójában a Szovjet katonai és gazdasági erejét meg kell osztania azok elnyomására is, akik nyíltan lázadoznak a szovjet uralom ellen.”

• • •

Dulles e beszéde annak az irányzatnak ad hangot, amely szerint a rabnemzetek szabadságát az elkövetkező években lassanként, “fokozatos fejlődéssel” sikerül majd elérni. E felfogás élénk vita tárgya.

magyar nő és igy anyanyelve magyar.

A nyomtatott angolnyelvü utasítást a tábor katonai parancsnoka irta alá. Neve fölött a záró mondat szövege igy hangzik magyarul:

Fogadják mindannyian legjobb kívánságaimat jövőbeni jó egészségük, boldogságuk és sikerük érdekében.

SIDNEY C. WOOTEN, Brigadier General U. S. A.

Commending.

A Vörös Kereszt javára rendezett februári hangverseny alkalmával levélváltásom volt ezzel a generálissal. Meleghangú levelében “wonderful” jelzővel illette a gondjaira bízott magyarokat. Nem is volt semmi komoly baj a táborban. Úgy a katonai személyzet (egyidőben meghaladta a háromezret) mint a vendégek maguk között és egymással szépen megfértek. Ezt a Vörös Kereszt igazgatója Mr. William Richardson külön is hangsúlyozta előttem.

Meg kell említenem még egy amerikai katonatiszt nevét. Di Leia őrnagy kapta a megbízást, hogy Camp Kilmert hozza rendbe Hálaadás napja előtt, amikorra az első menekült transzportot várták. Mint eudjuk, a tábort a világháború után lezárták. Amerikai katonai nyelven molyirtóba tették. Az őrnagynak alig adtak két heti időt, hogy a villanyvezetékeket, vízcsapokat a fűtőberendezést helyrehozza, a betört ablakokat kijavíttassa, egyszóval a “ghost town”-ból lakótelepet varázsoljon.

Igaz, hogy mig a javítási munkák folytak, a Vörös Kereszt irodahelyisége, raktára, stb. fütetlen volt és a hivatalnokok kabátban is dideregve, de végezték előkészítő munkájukat. Amire az első menekültek megérkeztek és az autóbuszuk behajtott a tábor kapuján, amely felett az “ISTEN HOZTA AMERIKÁBA” magyar köszöntés fogadta őket, a barakokban már volt villanyvilágítás, meleg és hidegvizszolgáltatás és a helyiségeket fütötték. Kellemes meglepetés volt nekik a tágas ebédlő is, ahol kényelmes asztalok mellett fogyaszthatták el első ebédjüket és a dupla porciozás is megengedett volt. Leves, hús, főzelék, sütemény, kávé, fagylalt és NARANCS is került az asztalra, az utóbbi a kis gyermekek részére jelentett nagy élményt, mert hiszen legfeljebb csak hirből ismerték a narancsot.

# * *

Visszatérvén a Vörös Kereszthez, az alantiakban közlöm, mit kapott ettől a szervezettől minden menekült magyar, mig a táborban volt.

A férfiak egy pizsamát, egy alsóinget és alsónadrágot, egy fehér inget, két pár harisnyát, két zsebkendőt. Ez mind uj volt. Azonkívül a cipőt. A nők hálóinget vagy pizsamát, alsószoknyát, melltartót, nadrágot, egy pár nylon harisnyát, harisnyakötőt vagy tartót, két zsebkendőt. A gyermekeket ugyanígy ellátták, a csecsemők teljes babakelengyét kaptak. Ezen kívül a raktárban sok szvetter,

blúz, kabát, öltöny, nyakkendő, stb. állt rendelkezésre.

Ezzel talán be is fejezhetném a reportot. Jól esett hallanom, hogy a Woodbridge Chapter, amelyhez nőm is tartozik, az öszszes osztályok között a második helyet érdemelte ki önkéntesei száma és azok munkaidejének összegezése alapján.

A Camp Kilmer környékén sok a magyar. New Brunswick, Perth Amboy, Trenton, Red Bank Woodbridge, Rahway, Elizabeth, Linden, Newark, stb. mind küldött önkéntes vöröskeresztest a táborba. Merem hinni, hogy most, amikor a Vörös Kereszt Brooklynban végzi áldásos munkásságát a többi jótékony szervezettel, New York, Brooklyn és Long Island magyarjaiból fölös számban fognak jelentkezni a St. George Hotelben, hogy tolmácsolással segítsék a Vörös Keresztet, hogy segíthessen a most érkező menekült testvéreinken.

Tudom, hogy a statisztika unalmas. De van alapja annak, hogy Wooten generális bámulatos népnek nevezte a gondjaira bízott menekülteket. Mert a Camp Kilmerbe érkezettek között nem volt analfabéta. És 5721 nyilvántartott munkaképes közül

8 csak 4 vagy kevesebb osztályt végzett.

2,106 elvégezte a négy elemit.

1,166 még négy ipariskolai évben tanult.

1,175 gimnáziumot járt.

607 négy évi egyetemet.

71 mérnöki vagy más diplomá-