Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1957-05-15 / 5. szám

1957 május. "KRÓNIK A" 7 ban adom meg e nemes szervezet öt és fél hónapos tevékenységének ad'atait. A 354 repülőgépen és 2 hajón Amerikába hozott 31,983 menekült magyar férfi, nő és gyermek közül 23,500-nak az ügye került a Vö­rös Kereszthez. 9525 sürgönyt küldött és kapott az iroda, 10,043 távolvidéki telefonhívást eszkö­zölt a menekültek rokonaival való beszélgetés érdekében, $4,670-t költött a menekültek Magyaror­szágba és más országokba küldött leveleink postaköltségére. Az érint kezés felvétel érdekében kifejtett munkateljesítmény mellett 11,928 uj pár cipőt, 2000 sárcipőt, ingek, alsóruhák, harisnyák tízezreit vá­sárolta a menekültek részére. Ezenkívül: 365 tonna használt ru­hát gyűjtött és osztott ki közöt­tük. Cipőgyárosok és kereskedők­től 8000 pár uj cipőt és 3000 pár sárcipőt kapott ingyen a Camp Kilmer magyar vendégeinek. A Vörös Kereszt 31 Chapter-je (osztálya vagy fiókja) személy­zete végezte a munkát, akiknek tolmács és egyéb szolgálatot nyúj­tott 1607 amerikai magyar férfi és nő 92,056 munkaórával. Végleges adatot e sor írásakor nem tudtam beszerezni arról, hogy dollárokban mennyit költött a Vörös Kereszt a magyarokra. Április közepén ez az összeg már meghaladta a $400,000-t. Május derekán még mindig hozzák a ma­gyarokat Ausztriából, de már a Brooklyni St. George Hotelbe, „uker-a Vörös Kereszt le fogja zárni könyveit és végleges elszá­molást készít, fogjuk csak tudni, hogy mit költött az Amerikai Vö­rös Kereszt magyar testvéreink megsegítésére. Azt hiszem, nem túlozok, ha készpénz kiadását fe­­jenkint $20-ra taksálom. És a hadsereg? Volt idő, amikor a táborban egy napon 3000 vagy több férfit, nőt és gyermeket kel­lett ellátni lakással, ágyneművel, élelemmel, fűtéssel, világítással, stb. Amikor a menekült a táborba érkezett és átesett a vizsgálaton, igazolványára írták annak a ba­­raknak számát, amely ideiglenes otthona lesz. Ágyához 2 lepedőt, 2 takarót, 1 párnahuzatot kapott. Nyomtatott útbaigazítás alapján könnyen megtalálta segitőszerve­­zetét, ahol átvette ebédjegyét, a Vörös Kereszt megbízottól á ru­hautalványt. Megtudta, hol az ebédlő, mi a reggeli, ebéd és va­csora idő és hol van a templom, színházterem, társalgó, stb. A második nap már otthonosan érezte magát, nem feszélyezte őt a sok katona, csak a szinesarcbő­­rü katonák és katonatisztek látása tett rá különösebb hatást és az a tény, hogy a táborban egyetlen katona sem viselt fegyvert. Még a kapunál őrséget álló fehérsapkás katonai rendőrök és a velük szol­gáló cserkészkalapos határőrök (border patrol) is fegyvertelenek voltak. Igen sok amerikai tiszt, al­tiszt és közlegény kapott beosztást az első napokban és magam is el­­csodázkodtam, amikor ilyen jó amerikai hangzású név, mint Gor­don, viselőjéről kitűnt, hogy jól beszél magyarul, mert hiszen édes­apja ugyan yankee, de édesanyja DULLES A RABNEMZETEK FELSZABADÍTÁSÁRÓL, John Foster Dulles külügyminiszter az Associated Press ezévi ünnepi ebédjén, New Yorkban 1957 április hó 22-én nagyszabású beszédében körvonalazta az amerikai kormány külpolitikáját a “Dinamikus Béke” (Dynamic Peace) tárgyában. Itt közöljük beszédéből azokat a részleteket, melyek a rabnem­zetek felszabadításának kérdésével foglalkoznak: “Sehol sincs nagyobb nyomás a változások során, mint Szov­jet érdekszférán belül, mivel ott a legerősebb az emberi jogok leg­többjének elnyomása. “ A Szovjet Kommunista Pái^ 20-ik kongresszusán, egy évvel ezelőtt Kruscsev azzal hivalkodott, hogy a kommunizmus, a gondolat és kormányzás rendszerének érdemei okából, mindenütt a győzelem felé halad. “Októberben azonban vájjon mennyi kommunistát lehetett Magyarországon találni? Néhány száz titkos rendőr, kik reményte­lenül bűnrészesei voltak a rezsimnek és egy maroknyi áruló kormá­nyoznak a szovjet tankok segitségével. “Hogy az Egyesült Államok miként cselekedjen ebben a kér­désben, erre nem könnyű válaszolni. Történelmünk azoban Útmuta­tásul szolgál. Az Egyesült Államok akkor született meg, mikor a vi­lágot idegen despoták uralták. Ez volt az a tény, melyen reméltük, hogy változtatni tudunk. Azt akartuk, hogy a mai példaadásunk felvil­lanyozza a felszabadító erőket az egész világon és olyan légkört te­remtsen, melyben lehanyatlik az önkény. És ez tényleg sikerült is nekünk. “Hiszek abban, hogy ez a korábbi elgondolás most is hasznos útmutatónk lesz. “Mutassunk példát, mely bebizonyítja a szabadság áldásait. Terjesszük ezt az egész világon. Törődjünk azzal, hogy a két részre szakadt nemzetek és a rabnemzetek érezzék, hogy nem feledkeztünk meg róluk: hogy sohasem fogunk az ő kárukra politikai megegyezést kötni; és hogy szivből üdvözöljük őket, kikre uj lehetőségek várnak mihelyt több szabadságot kapnak. “Mondjuk meg világosan igazi célunkat a szovjet vezetőknek. Mi elitéljük az ő imperializmusukat és ellenállunk annak. Mi keresztül akarjuk vinni a rabnemzetek felszabadítását. Ezt akarjuk, azonban nem azért, hogy ellenséges erőkkel vegyük körül Oroszországot, hanem mert veszélyben van a béke és a szabadság mindaddig guny-szó, amig nem egyesülnek a kettéosztott nemzetek és a rabnemzetek nem nyerték vissza szabadságukat. “Mi tiszteljük és becsüljük azokat a vértanukat, akik elverez­tek a szabadságért. De mi magunk nem szitunk fegyveres forradalmat. Mi inkább a szabadság kifejlődését mozdítjuk elő. “Mikor Magyarországot megszállották és letiporták a szabad­ságot, mi szorgalmaztuk az Egyesült Nemzeteknél a Szovjet Unió elitélését. “Az elmúlt esztendő azt mutatja, hogy a szabadságvágy nö­vekszik. “A Szovjet Union belül több személyes biztonságot, nagyobb szellemi szabadságot és a munka gyümölcsének több élvezetét köve­telik. “A nemzetközi kommunizmus elméleti nehézségekkel küzd. És a szovjet kommunizmus könyörtelen magyarországi viselkedése az egész világon a kommunista pártokból való kilépéseket eredményezett. “A rabnemzetek mint odadó erőforrás, többé nem növelik a Szovjet erejét. Valójában a Szovjet katonai és gazdasági erejét meg kell osztania azok elnyomására is, akik nyíltan lázadoznak a szovjet uralom ellen.” • • • Dulles e beszéde annak az irányzatnak ad hangot, amely sze­rint a rabnemzetek szabadságát az elkövetkező években lassanként, “fokozatos fejlődéssel” sikerül majd elérni. E felfogás élénk vita tárgya. magyar nő és igy anyanyelve ma­gyar. A nyomtatott angolnyelvü uta­sítást a tábor katonai parancsno­ka irta alá. Neve fölött a záró mondat szövege igy hangzik ma­gyarul: Fogadják mindannyian legjobb kívánságaimat jövőbeni jó egész­ségük, boldogságuk és sikerük ér­dekében. SIDNEY C. WOOTEN, Brigadier General U. S. A. Commending. A Vörös Kereszt javára rende­zett februári hangverseny alkal­mával levélváltásom volt ezzel a generálissal. Meleghangú levelé­ben “wonderful” jelzővel illette a gondjaira bízott magyarokat. Nem is volt semmi komoly baj a tábor­ban. Úgy a katonai személyzet (egyidőben meghaladta a három­ezret) mint a vendégek maguk között és egymással szépen meg­fértek. Ezt a Vörös Kereszt igaz­gatója Mr. William Richardson külön is hangsúlyozta előttem. Meg kell említenem még egy amerikai katonatiszt nevét. Di Leia őrnagy kapta a megbízást, hogy Camp Kilmert hozza rendbe Hálaadás napja előtt, amikorra az első menekült transzportot várták. Mint eudjuk, a tábort a világhábo­rú után lezárták. Amerikai katonai nyelven molyirtóba tették. Az őr­nagynak alig adtak két heti időt, hogy a villanyvezetékeket, víz­csapokat a fűtőberendezést hely­rehozza, a betört ablakokat kija­víttassa, egyszóval a “ghost town”-ból lakótelepet varázsol­jon. Igaz, hogy mig a javítási mun­kák folytak, a Vörös Kereszt iro­dahelyisége, raktára, stb. fütetlen volt és a hivatalnokok kabátban is dideregve, de végezték előké­szítő munkájukat. Amire az első menekültek megérkeztek és az autóbuszuk behajtott a tábor ka­puján, amely felett az “ISTEN HOZTA AMERIKÁBA” ma­gyar köszöntés fogadta őket, a barakokban már volt villanyvilá­gítás, meleg és hidegvizszolgálta­­tás és a helyiségeket fütötték. Kel­lemes meglepetés volt nekik a tá­gas ebédlő is, ahol kényelmes asztalok mellett fogyaszthatták el első ebédjüket és a dupla porcio­­zás is megengedett volt. Leves, hús, főzelék, sütemény, kávé, fagylalt és NARANCS is került az asztalra, az utóbbi a kis gyer­mekek részére jelentett nagy él­ményt, mert hiszen legfeljebb csak hirből ismerték a narancsot. # * * Visszatérvén a Vörös Kereszt­hez, az alantiakban közlöm, mit kapott ettől a szervezettől minden menekült magyar, mig a táborban volt. A férfiak egy pizsamát, egy al­sóinget és alsónadrágot, egy fehér inget, két pár harisnyát, két zseb­kendőt. Ez mind uj volt. Azonkí­vül a cipőt. A nők hálóinget vagy pizsamát, alsószoknyát, melltar­tót, nadrágot, egy pár nylon haris­nyát, harisnyakötőt vagy tartót, két zsebkendőt. A gyermekeket ugyanígy ellátták, a csecsemők teljes babakelengyét kaptak. Ezen kívül a raktárban sok szvetter, blúz, kabát, öltöny, nyakkendő, stb. állt rendelkezésre. Ezzel talán be is fejezhetném a reportot. Jól esett hallanom, hogy a Woodbridge Chapter, amelyhez nőm is tartozik, az ösz­­szes osztályok között a második helyet érdemelte ki önkéntesei száma és azok munkaidejének összegezése alapján. A Camp Kilmer környékén sok a magyar. New Brunswick, Perth Amboy, Trenton, Red Bank Woodbridge, Rahway, Elizabeth, Linden, Newark, stb. mind küldött önkéntes vöröskeresztest a tábor­ba. Merem hinni, hogy most, ami­kor a Vörös Kereszt Brooklyn­­ban végzi áldásos munkásságát a többi jótékony szervezettel, New York, Brooklyn és Long Island magyarjaiból fölös számban fog­nak jelentkezni a St. George Ho­telben, hogy tolmácsolással segít­sék a Vörös Keresztet, hogy segít­hessen a most érkező menekült testvéreinken. Tudom, hogy a statisztika unal­mas. De van alapja annak, hogy Wooten generális bámulatos nép­nek nevezte a gondjaira bízott menekülteket. Mert a Camp Kil­­merbe érkezettek között nem volt analfabéta. És 5721 nyilvántar­tott munkaképes közül 8 csak 4 vagy kevesebb osztályt végzett. 2,106 elvégezte a négy elemit. 1,166 még négy ipariskolai év­ben tanult. 1,175 gimnáziumot járt. 607 négy évi egyetemet. 71 mérnöki vagy más diplomá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom