Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1957-05-15 / 5. szám
1957 május. "KRÓNIKA' 3 A RATO állásfoglalása és Kruscsev válasza KÁDÁR MÉG EGYPÁRT-LISTÁVAL SEM MER "VÁLASZTANI”. A Kádár bitorló kormány háromnapos ülésre hívta össze a "parlamentet”, hogy elfogadtassa a "mandátumok” két évvel való meghosszabbítását. Moszkvai gazdái ezt igy látják szükségesnek, mert tisztában vannak azzal, hogy a forradalom erői a szörnyű emberirtás dacára, sőt annál inkább továbbélnek a nép lelkében és parazslanak, izzanak a szabadságharc véres üszkei alatt. Még az eddigi egylistás álválasztásokat sem merik megkockáztatni, mert félnek attól, hogy csak nagyon kevesen mennének el az urnákhoz, bármily nagy volna is a nyomás. Bejelentették az első napon, hogy harminc képviselő "lemondott” mandátumáról, köztük a Krímben üdülő Rákosi Mátyás is. Kádár kijelentette beszédében, hogy a "választók” túlnyomó többsége helybenhagyná rezsimjét, de most a károk helyreállítására kell minden erő és nincs idő “szavazni”. Hivatkozott arra, hogy úgyis csak egy párt áll fenn az országban és ha több párt létezne, úgymond, "abból csak baj származna”. De még mekkora!! Kádár három más javaslatot is elfogadtatott a vörös Fejbólintó Jánosaival. Az egyik szerint felveszik a Szovjet-csillagot a magyar címerbe. A másik, amely mintegy az előbbinek enyhítésére kívánt szolgálni, de mitsem enyhít rajta, az hogy a piros fehér zöld nemzeti zászlón ezentúl semmiféle címer nem lesz rajta, (a kommunista cimert a szabadságharcosok tudvalévőén kivágták belőle). A harmadik javaslat szerint a kormány ezentúl hivatalosan a Forradalmi Munkások és Parasztok Kormányának nevezi magát. Úgy látszik, ezzel akarja tagadásba venni, hogy a munkások, parasztok és értelmiségiek óriásilag túlnyomó zöme, mely a kommunizmus ellen felkelt, forradalmár volt. Pedig hát a Vörös Hadsereg mérhetetlen túlerejével felerőszakolt zsarnokság nem forradalom és igy ellenforradalomról sem lehet beszélni, hanem szabadságharcról. Kádár leghelyesebben tenné, ha a nemzetáruló Quislingek és rendőrállami terroristák kormányának nevezné bandáját! Végül azt is állította, hogy a nép óriási többsége helyesli a szabadságharc leverését, aminek bizonysága, hogy — javaslatainak óriási többsége van a parlamentben. De ezt a parlamentet a stalinista Rákosi, nem pedig a nép választotta ki és Kádár, a háta mögött a megszálló divíziókkal és tankokkal, még felparancsolt jelöltekkel is óvakodik megkérdezni ‘‘a népet, fél, hogy széttörik az urnáit, felgyújtják a "választási helyiségeit”. Kijelentette még Kádár, hogy a varsói egyezményt továbbra is támogatják és az oroszok az országban maradnak. Mi lenne vek"1 emberke, ha nem maradnának?! Fel kell még jegyezni, hogy Ilku Pál "tábornok”, az uj hadsereg politikai főnöke javaslatot terjesztett be, amely szerint újabb forradalmi kísérlet esetén minden katonai egység vezetője felsőbb parancs nélkül is azonnal lövethet, ha a rendszer iránti lojalitásból ennek szükségét látja. Nagy Imrét és a hadsereg “tehetségtelen tehetetlen és illetéktelen” tisztjeit okolta a hadsereg összeomlásáért. Mint mindent, ezt is kéz-felemeléssel elfogadták. Aztán elnapolták a "parlamentet” bizonytalan időre. Még nem tudják, mikor lesz a legközelebbi parancskiadás Moszkvában. . . . A NATO, az Atlanti Egyezmény Országai Szövetsége katonai szervezetének külügyminiszteri tanácsa május 2 és 3-án Bonnban Nyugatnémetország fővárosában tartotta ülését Dulles és tizenöt más külügyminiszter részvételével. Brentano nyugatnémet külügyminiszter hangoztatta beszédében, hogy Európában addig nem lehet tartós béke, amig Németország egyesítve nincsen és az oroszok által régóta sürgetett euro pai biztonsági hálózat megvalósítása a német egyesítés nélkül "vulkánra épített rendszer” volna. Miért, csak a német Szovjetzónáról beszél, miért nem Magyar országról és a többi európai rabországokról is? Az ő ügyük legalább oly igazságos és sürgős, mint a német Szovjetzónáé. Megoldása nélkül épp úgy nem lehet igazi béke és mint az elmúlt évek során ismételten is rámutattunk, kölcsönös biztonsági rendszer addig nem építhető ki Európában, amig a rabnépek ügye becsületesen megoldva nincs, különben a kölcsönös biztonsági szerződések csupán a jelenlegi igazságtalan szörny helyzet véglegesitésére, állandósítására szolgálnának. Van-e egyáltalán értelme ily szerződést kötni a notórius szerződésszegő Szovjettel, amelynek nyíltan hirdetett célja a kommunista világuralom, — kivált amig a yaltai szerződésszegését jóvá nem tette? Enélkül minden biztonsági szerződés hálózat nem csupán egy, de annyi szunnyadó vulkánra volna építve, amennyi az európai rabországok száma. És ha a keletnémet vulkán kitör és Nyugat- Németország nem hagyja cserben véreit, meg fognak mozdulni a többi rabországok is, a polgárháborúk futótüze fog végigszáguldani rajtuk s — a Nyugat beavatkozása kényszerűvé válik, elkerülhetetlenné, hogy teljesítse, hogy történelmi, erkölcsi rendeltetését. * # * A SZOVJET csak olyan német egységhez járulna hozzá, amely kiterjeszti a Szovjet-zóna bolsevizálásait és a kommunisták hatalmát Nyugatnémetországra is. A Kreml urai nem is titkolják ez álláspontjukat. Brentano hangsúlyozta beszédében, hogy a nyugatnémet kormány mindent elkövet, hogy a keletnémeteket felkelés veszélyétől óvja, de úgymond, megtörténhetik, hogy az elkeseredés lávaszerüen tör ki. Utóbb egy sajtókonferencián Brentano nem volt hajlandó beszélni arról, mi történne, ha a Szovjetzónában felkelés robbanna ki. Csak azt remélhetjük, mondotta, hogy semmi olyan nem fog történni, ami az 1954 júniusi kelet berlini és a legutóbbi magyarországi tragikus eseményekre emlékeztet”. Vájjon azt értj ezalatt, hogy az fog történni, — ami az említett két esetben elmaradt? * * * A KONFERENCIA végén kiadott közlemény, amelyet Spaak belgiumi szoedem. külügyminiszter, a NATO-nak a következő öt évre megválasztott uj főtitkára szövegezett meg és az összes külügyminiszterek aláírták, nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a NATO kizárólag védelmi alakulat. Céloz a Szovjetnek számos NATO tagországgal szemberi mesterkedéseire, amelyekkel figyelmeztette őket, hogy tartózkodjanak a nukleáris (atom) fegyverkezéstől és megállapítja, hogy e mesterkedéseknek az a céljuk, hogy a Szovjet monopóliumot, egyeduralmat biztosan magának az atomfegyverek terén Európában. Inti a Szovjetet, hogy minden fegyveres támadást az összes rendendelkezésre álló fegyvernemekkel, beleértve az atomfegyvereket is, fognak megtorolni. Ha a Szovjet fél az atomfegyverektől, mondja aztán a közlemény, legjobban teszi, ha elfogadja a nyugati hatalmak által ismételten tett leszerelési javaslatokat. ‘‘Jelenleg azon ban, amig a Szovjet veszély továbbra is fenn áll, a NATO-nak a régi és uj fegyvernemekben való erősítése folytatására van szükség, hogy minél elriasztóbban tudjon hatni”. * * * A NÉMET EGYESÍTÉS kérdésére nézve kijelenti a közlemény, hogy a NATO-hatalmak folytatni fogják békés fáradozásaikat a szabad választások utján való egyesítésre. Az őszi német általános választások előtt azonban nem sok várható e kérdésben. Kivált a Szovjet meg akarja várni Adenauer koncellár keresztény demokrata koaliciója vagy a szociáldemokrata párt lesz-e a győztes? A középkeleti helyzet ügyében a mai helyzet, az ottani országok terülei érinthetetlensége s függetlensége fenntartása mellett szögezi le magát a NATO és nem megy részletekbe, nem is említi a suezi szerződésszegés ügyét. A kilenc pontos közlemény ötödik pontja sort kerít a magyar szabadságharcra is és ezeket mondja: “A legutóbbi magyarországi események megerősítik, hogy a szabadság nem számit a Szovjet szemében s készen áll, hogy fegyveres erőszakkal semmisítse meg a nemzetek jogos szabadság követeléseit. A Tanács tagjai megegyeztek abban, hogy a hős magyar nép szabadságharcának brutális elnyomása továbbra is megnehezíti a Nyugat és Kelet közti viszony megjavulását”. Tizenhat ország, a szabad világ legnagyobb katonai szervezete bélyegezte meg ezzel a magyar szabadságakaratot vérbefojtó, bolsevik népirtást és adta tudtára a Szovjetnek, hogy addig nem jöhet létre a Kelet és Nyugat közti viszony megjavulása, az igazi béke, amig a magyar nép vissza nem nyerte szabadságát. * * * KRUSCSEV orosz kommunista pártfőtitkár május 10-én Moszkvában hosszú nyilatkozatot adott Turner Catledgenek, a New York Times Moszkvába látogatott ügyvezető szerkesztőjének. Ebben azt a régi propaganda-állítást ismétli, hogy Amerika és a NATO háborúra készülnek és a Szovjetet ismét a békeszeretet színében igyek szik feltüntetni. Uj államvezetői csúcskonferenciát javasol és, mondotta a szerkesztő kérdésére, azon a haderő-leszállitás, a nukleáris fegyverek és a légi ellenőrzés ügyét kellene tárgyalni. A német ügyről nem kíván tárgyalni, mert az úgymond, Adenauerre és Grotewohlra (a keletnémet bábminisztelnök) tartozik, nekik kell azt egymásközt elintézniük. Ez persze csak kifogás. A magyar ügyről is nyilatkozott a Kreml főbasája és azt mondta a Times szerkesztőjének, hogy az nem hasonlítható össze egyes nyugati államok ázsiai és afrikai gyarmataival, m,ert ‘‘a magyaroknak saját független államuk és független kormányuk van és saját független politikájukat követik”. Csak azt felejtette el elmondani a Kádár féle “magyar” tank-kormányról, hogy kitől független. Valóban az, de — a magyar nép akaratától, miként azt az októberi szabadságharc teljesen meggyőző erővel dokumentálta a világ előtt! A rabországok szabadságáról pedig úgy nyilatkozott, hogy azt nem szabad egy uj államvezetői konferencia napirendjére kitűzni, mert, “akkor kétszáz év is eltelhetik, mig létrejön az összejövetel”. És hozzátette: “Mi ebben a dologban hajlithatatlanak (inflexible) vagyunk”. íme, a Szovjet válasza a magyar ügyben, a NATO állásfoglalására! Kruscsev szemérmetlen, zsarnoki megrögzöttsége mi mást kell sugalljon a Nyugatnak, mint azt, hogy tovább kell menni a NATO elismerésreméltó, de negativ állásfoglalásán és pozitív formában kell fellépni a rabnemzetek ügyében? Mint oly régóta sürgetjük, élére kell állítani szabadságuk helyreállításának, a yaltai egyezmény megszegésének kérdését, a Nyugatnak végre a sarkára kell állnia ebben a száz millió ember életét, szabadságát oly végzetesen érintő nagy ügyben! Kruscsev mostani elvakult, konok nyilatkozata akaratán kivül a legnyomósabb érvet szolgáltatja ennek feltétlen szüksége mellett!
