Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1957-04-15 / 4. szám

1957 április.

"K R ó N I K Ar

8

Magyar földrajzi nevek sumir

és akkad eredete

A “Danub, Duna” név

Copyright 1957 by SUZANNE KOVÁCS TELEKI.

Mintegy 80 év ótan foglalkozik a nyelvészet azzal, hogy megoldja a “DAN UB, DUNA” nevének a jelentését. Bonyolult, szövevényes, több ezredéves történelmi és vallási-mythologiai távlatból bontakozik ki Magyarország és vele Középeurópa legnagyobb folyójának e “második” neve. Volt az ókorban még egy harmadik neve is a Dunának, amelyről még kutatók is alig tudnak: “MATO ASZ”, azonban a nagy folyó három neve közül a “DAN UB” az, amelyik túlélte az ókort. Mig a másik két neve: “ISTER” (a mezopotimiai Anya.... istennő neve) és “MATO ASZ” (sumir: FÖLD VIZE), el tűnt, “DÁN UB” és több változatra fennmaradt s ez a nagy történelmi folyó neve most már több, mint kétezer év óta. Ehhez a névhez fűződik Közép Európa története és jövője; a megrendítő magyar forradalom kapcsán ez az ősi sumir-magyar szó az, amelyet az egész világ újra emleget: “DÁN UB” (MEGY HAB), “DUNA” (MENŐ, FOLYÓ).

A rómaiak “Danubius”, vagy “Danuvius” néven ismerték, de nem ők nevezték el igy, hanem véleményem szerint csak leírták a már régen a “DÁN UB’ mellett élő sumir-magyar nép adta nevet.

Paul Kretschmer a Duna nevéről szóló nagy tanulmányában irja, hogy a Danubius nevet először Ceasar jegyezte le Kr. előtt az első században. Elkerülte volna Kretschmer figyelmét, hogy Herodos történelmi munkájában már Kr. előtt az 5. században többször megemlít a “DÁN UB” nevét?

A kelták “Danuujos”-nak nevezték. A későbbi germán (gót), szláv, magyar Írásokban mindenütt megvan az eredeti, ősi “DÁN”. A nyelvészet általában csak ezzel A “DAN”-nal foglalkozik, amelyik mindegyik változatban benne van. Azokkal a különös szóvégzetekkel, amelyek a “DAN”-hoz kapcsolódnak: “UB,-JO,-ÁR,-A” (DANUB, DANUUJOS, DUNÁR, DUNA) nem igen törődött, főképen azért, mert nem tudott magyarázatot találni reájuk vonatkozólag. Ezek a “végzetek’ pedig önálló magyar szavak: UB-HAB, JÓ-FOLYÓ (régi magyar nyelvben). ÁR-ÁRADAT. “DUNA” nevében pedig az ősi “A” a sumir jelenidejü melléknévi igenév képzője, mai magyarban “Ö “DUNA-MENŐ, FOLYÓ”.

Nagy nyelvészek kutatták “DÁN UB” nevének az eredetét. A 19. század második felében Zeuss, a kelta nyelvészet megalapítója, majd Max Müller, később Vasmer, Sobolenskij, Förster, Gamillscheg. Paul Kretschmernek a Dunáról szóló mélyreható, összefoglaló tanulmányát (“Zum Balkanskythischen” Glotta 1934) minden történésznek és nyelvésznek ismernie kell, aki csak a Duna nevével foglalkozik.

A nyelvészt több feltevéssel próbálta magyarázni a név jelentését, mely a kutatások szerint perzsa, indiai (indo-iráni), kelta, vagy skytha lehetne. Mindenesetre jogos ez ősi népek nyelvével hozni kapcsolatba a “DÁN UB” “DUNA” nevét. Egy feltevést azonban, amely szerint a “DUNA” eredetileg szláv szó lenne, eleve vissza kell utasítanunk, mint teljesen tudománytalant, alaptalant.

“DÁN UB” nevét Herodos már századokkal azelőtt jegyezte le, hogy a szlávok a Vistula melletti őstelepeikről kiindulva, a Kárpátok, a Balkán és Skythia (a mai Dél Oroszország) felé vándoroltak volna, vagy, hogy a szláv nevet a történelem egyáltalában először megemlítené Kr. után a hatodik században.

A perzsa-indiai, kelta, skytha, szláv elméletet vizsgálni fogom tanulmányom során. Az alábbiakban önálló kutatásom eredményeképen a “DÁN UB”, “DUNA” név ezeknél ősibb sumir-magyar eredetére mutatok reá.

“DANA” feltűnik az ókorban, mint mythologiai név, de ez, véleményem szerint, a nyelvnek csak másodlagos, újabb jelensége. Ugyanez áll a történelmi “DANAUS” király és a “DANAI” nép nevéről is. A nép, — király, — és mythologiai név későbbi, másodlalagos fejlemény. Az ősi alapszó, amely a mythologiai neveknek is az eredője, “DÁN”, konkrét fogalom: “MEGY, HALAD”.

“DÁN UB” jelentése sumirban és archaikus magyarban: “MEGY (FOLYIK) HAB”.

“DUNA”: a “MENŐ (FOLYÓ)”.

Magyar földrajzi nevek eredetét kutatva, a magyar nyelv nagy családjának, az ural-altaji (másképen turáni) nyelveknek, s velük az emberiségnek legrégibb írott emlékeihez, a sumirhoz fordultam. “DUN” jelentését Francois Lenormant, nagy francia sumirologus “La langue primitive de la Chaldée et les idiomes touraniennes” (Chaldea ősi nyelve és a turáni nyelvek) cimü müvében találtam meg, melyet még 1875-ben adott ki.

E hatalmas munka annak a tudományos iránynak az alapvető tanulmánya, amely a sumir-ural-altáji (turáni) finn-ugor (magyar) nyelvek rokonságát hirdeti s a magyarság számára rendkívüli értékű, összehasonlításra kiválóan alaklmas anyagot tartalmaz. Lenormant számtalanszor idézi a magyart, mint a legjobban elterjedt és a legs

műveltebb turáni nyelvek egyikét. A magyar és nemzetközi nyelvészetre nézve felbecsülhetetlen kár, hogy Lenormant müve nemcsak, hogy általában nem volt ismert Magyarországon, hanem, mint a tények mutatják, nyelvészeink sem ismerték fel megállapításainak a jelensőségét. Az is feltehető, hogy a nagy közönség előtti elhallgatásukban szándékosság is volt.

A műhöz csatolt sumir-francia szótárban még aránylag kevés szó van, amennyit Lenormant a kutatások kezdeti éveiben felhasználhatott. Később e szavakat az újabban kiadott ékjel-szójegyzékek, — szótárak is újra közlik, igy a hatalmas, többkötetes “Sumerisches Lexikon” is, amelyet a római “Scripta Pontifici Instituti Biblici” (Pápai Biblia-Intézet Müvei) az 1925-30-40-es években adott ki.

Összehasonlítottam Magyarország nehány legfontosabb földrajzi elnevezését Lenormant ékjel-szótárában és müvében előforduló sumir és akkad szavakkal. Az elsők között a “DUNA” jelentését kerestem. A sokáig legrégibbnek tekintett Sanskrit és perzsa nyelvnek még semmi megfejtett emléke, írása, szava nincs, mikor már Kr. előtt háromezer évvel a sumir a művelődés magas fokán áll, téglákra irt gazdag könyvtárai vannak, bennük a “DUN” szavával. A Sanskrit és perzsa Írásban csak valami kétezerötszáz évvel később lehet kimutatni a “DUN” szavát, tehát a szó sumir eredete elvitathatatlan s az agyagkönyvtárak féltett sumir irodalmi müvei máig őrzik az eredetiség, a sumir nyelvi elsőség tulajdonjogát:

Sumir: “DUN"—MEGY, MENNI. Lenormant müvének 442.

lapján.

Mint modern nyelvekben, úgy a sumirban is, sőt még jóval nagyobb mértékben, egy kifejezés több fogalmat is jelent. “Menni” annyit jelent, mint “haladni, járni”. Következtetésem, hogy a “MEGY, HALAD” fogalom, ha vízre vonatkozik, feltétlen azt jelenti, hogy “FOLYIK, FOLYÓ“.

A “jár, előrehalad, folyik, folyó” fogalma össze-összefonódik, vagy egymást helyettesíti ma is a magyarban és más nyelvben is. A “JÁR A VIZE”, erdélyi hegyifolyó nevének a magyarázatánál újra fogjuk tárgyalni ezt a jelenséget. Mai magyarban a “folyó ügyek, folyamatos beszéd” kifejezésében is a “folyó” szót az előhaladás, előmenetel kifejezésére használja a nyelv.

“DUNA” sumirban a “DUN”—“MEGY” jelenidejü melléknévi igenév alakja. Jelentése: “HALADÓ MENŐ” s ha vízre vonatkozik ez a szó, akkor jelentése “FOLYÓ”. EZ A MAGYAR “DUNA” SZÓTANI ÉS NYELVTANI JELENTÉSE.

Nem figyelte meg senki, hogy a sumir “DUN” igét használjuk ma is a magyarban, még pedig a gyermeket dédelgető, selypítő nyelvben. A sumir “D” hang gyakran változik a magyarban “GY”-vé az évezredek folyamán, sőt a “D”—“GY” váltakozás még tovább tart ég megfigyelhető a mai magyarban is.

Gyermeket dédelgető nyelvben:

DÜN, DÖN, DÖLLÖN DELE, DELMEK, EDEM MED GYÜN GYÖN, GYÖJJÖN, GYERE, GYERMEK, EGYEM MEG.

“ ITT DÜN (vagy DÖN) az én édes DELMEKEM”, hallottam falusi asszonyt a feléje tipegő kis gyermek felé szólni. EZ ARCHAIKUS MAGYAR BESZÉD. (Itt gyön az én édes gyermekem.) Gyermekhez való beszédünk épp úgy része nyelvünknek, mint bármely “irodalmi” szó, vagy kifejezés s a “DUN”— “DÜN, DÖN” szavát úgy kell tekintenünk, mint nyelvünknek valóságos kincsét. Többezeréves sumir-magyar szavunk, amely a Dunához való kétezerötszáz éves, vagy annál is régibb jogunkat is bizonyítja.

A sumir-magyar “D—GY” fejlődésének példái:

Sumir: AS AD, MADA (föld), DE! DUN, UD (viz)

Magyar: Az agy, Megye, Gyé! Gyün, Ügy, (Fekete Ügy,

Gyi! folyónk Székelyföldön).

“D—GY” váltakozása mai magyarban:

Térd-térgy. Disznó-gyisznó, Ad-adjon (aggyon).

Sumir szövegekben a “DUN” szónak két fejlődési foka van meg; mind az ősi “D”, mind az újabb “G” alak: “DUN”—“GIN' (Gyön). A “G” fejlődési fok bejutott a germán nyelvekbe is, azonban bennük az ige ősibb sumir-magyar “DUN” alakja nincs meg.

Az alábbi táblázatban foglaltam össze a sumir “DUN” ige különböző fejlődési fokait, változatait:

DUN ................MEGY. Sumir. Általában véve haladó mozgást jelent.

DUN, DÖN.......JÖN! Magyar. Gyermeket dédelgető nyelvben.

DE! ....................MENJ! Sumir. Felszólitó mód.

GYÉ! ..................MENJ! Magyar. Felszólitó mód. Emberhez szólva.

(Népi).

GYŰ, GYI! .......MENJ! Magyar. Felszólitó mód. Lóhoz szólva.

GIN .....................MEGY! Sumir.

GEHEN, GONE, MENNI, MENT. Germán nyelvek (Német, angol). GYÜN, GYÖN, JÖN. Magyar. Népi nyelv.

JÖN, JŐ, JÜN, JÜ. Magyar. Irodalmi és népi nyelv.

Fontos tény, hogy “DUN” ige sem a szláv nyelvekben, sem a románban nincs.

* * *

A fentiekben semmi “csodálatos” nincsen. Az összefüggés egyszerűnek és logikusnak tűnik fel, ha a nyelvészetnek ezt a szakaszát is összevetjük a régészet megállapításaival, (lásd G. CHILDE: “The Danube in Prehistory” “A Duna a történelem előtti időben ” cimü müvét), Herodos értesítéseivel, a középkor krónikáival. Világosan alakul ki a kép: Mezopotámia (Sumeria) és Magyarország területe között állandó az összeköttetés már a Kr. előtti harmadik évezred óta. Allan-