Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1957-04-15 / 4. szám
4 “KRÓNIKA” 1957 április. Mindszenty bíboros Irta: DR. DOBOLYI LAJOS. Egy szabadságharcos versei EISENSTADTI FOGADALOM. Tegnap még nem voltam senki, mert összesúgtak a nagyok tavaly nyáron Budapesten s kimondták, nem írók azok kik nem a párt utján járnak, nem rajongnak a kolhozért, Akiket verseny nem ihlet. S ki az ámításhoz sem ért, legjobb ha eldobja tollát, mert sokra úgy se viheti aki butított népével az igazságot hiteti. * Az eső két napja esik, úgy néz ki, el sem áll talán, s nő a sár itt Eisenstadtban a volt kaszárnya udvarán. Ebédért megyünk, hosszú sorban, DE NEHÉZ . .. Hej, de nehéz az ember dolga, hogyha nem akar lenni szolga, ha harcra kél az igazságért, kenyérért, családért, hazáért. Amikor-megpróbál remélni, hogy talán érdemes lesz élni, és vár valami nagy csodára más holnapra, nem mostohára. * Manapság igen sok szegény csak tengődik a földtekén s ha kérded, az mindnek szava; koldusnak nincsen igaza! Pedig a terheket viszi s a bibliát is ők hiszik, gyárban, földeken a dolog övék s az ő szivük dobog, ha önkény ellen lázadunk, és forradalmas századunk mutatja mindig hős a nép, mert oly nehéz, de győzni szép. * Indulók, biztató szavak, uj érzelmek a nap alatt BALOGH GYULA. mint aki soha nem evett, reménytől csillogó szemű, fáradt, menekült gyászmenet. Nézem magunkat s már látom előttem a célt, amiért jöttem vagy száz kilométert, gyalog, százezer magyarért. Erőt érzek! Magyar ügyért, értünk akarok dacolni, és nem fogok a sors előtt most, sem máskor meghajolni. Még ha torkom után nyúlnak, nagy, vörös bosszuló kezek, én megmutatom a világnak, hogy mégis szabad magyar leszek! 1956 nov. Eisenstadt. (Ausztria) szítsátok népek sziv-tüzét, vad szelek terjesszétek szét az eszmét, melyben bizhatunk, amelyért ha kell, meghalunk Nagy tervek, szépülő jövő máról-holnapra felnövő gyermekeid, mi emberek tudjuk, hogy dolgunk rengeteg s bár nehéz, építünk utat, ami egy szebb korba mutat. * Legnehezebb a költő dolga, mert az sohasem lehet szolga, ő bárhol, hazájától távol zsarnoki hatalmakat vádol. Nem lesz háza, autója, telke, szabad marad mindig a lelke, és talán egyszer majd megértik, hogy porból, miként növünk az égig. Olaszország, 1957. (Folytatás) MOST PEDIG NÉZZÜK, MIT JELENT MINDSZENTY BÍBOROS A VILÁGNAK?! A magyarság ezeréven át sok jeles hadvezérével, királlyal, államférfival, pappal és szellemóriással ajándékozta meg a világa,*. Gondoljunk Szent Istvánra, Szent Lászlóra, Nagy Lajosra, Hunyady Jánosra, Zriniyi Miklósra, llgrin és Tomory érsekekre, Madách Imrére, Líüzí Ferencre, Munkácsy Mihályra, Semmelweissra és másokra, kik ilyen, vagy olyan viszonylatban jelentős szolgálatot tettek hazájuknak és a világnak. Mindannyiok között világviszonylatban talán legnagyobb jelentősége Hunyady János nándorfehérvári győzelmének volt, mellyel közel egy évszázadra elhárította a veszélyt Hazánknak és a Nyugatnak az egéről! Mindszenty bíborosnak jelentősége sok hasonlóságot árul el Hunyady János nándorfehérvári győzelmével. Nándorfehérvárnál zilált lelki és szellemi viszonyok között élő Nyugatért is helyt kellett állnia Hunyadynak. Nyugat tudta, hogy a török előretörés, milyen veszéllyel fenyegeti, de érzéketlen, elfásult, enervált, tunya és tehetetlen volt minden szépre, nemesre és igazra. A pápa felhívásai süket fülekre találtak, a saját jelentéktelen dolgaikkal elfoglalt fejedelmek és uralkodók között. Nem sokat törődtek a fejük fölött tomboló viharral, hanem a magyarságot teljesen magára hagyták. A pápa elrendelte a déli harangszót, de annak hivő, buzdító, istenes szavát csak az árva, elhagyott magyar nép értette meg, hogy Hunyady és Kapisztrán nagyszerű vezetése alatt kivivja magának és a világnak szabadulását a török járom alól. Az örök emlékezetű fegyvertényt Nyugat azóta sem felejtette el s a múlt évben ünnepelte annak 500 éves évfordulóját. És mit tesz Isten?! Pontosan az 500 éves jubileum alkalmából kirobbant az 1956-os magyar szabadságharc, mely jelentőségében és kihatásaiban semmivel sem kisebb a nándorfehérvári győzelemnél, mert tanuságtétel amellett, hogy a bolsevizmus világveszélye elltn, a kis magyar nemzet indította el és vivta meg szabadságharcát minden nemzettől, elhagyva, magára maradva! Mindszenty biboros, mint annak idején a Pápa Őszentsége, igyekezett hiveket szerezni a magyar ügynek. Amerikai látogatása alkalmával tárgyalt jelentős állami és egyházi vezetőkkel, hogy őket a kommunizmus elleni küzdelem jogosságáról meggyőzze. Fájdalommal kellett azonban tapasztalnia, hogy kevés megértést s még kevesebb biztatást kap az ellenállásra, hanem annál több jótanácsot és rábeszélést az együttműködésre. El kellett szenvednie, hogy vaskalaposnak, modern időket megnemértőnek, merevnek, diplomáciai érzékkel nem rendelkezőnek s egyszerű falusi plébánosnak minősítsék a mindent jobban tudók és jólértesültek. Ahogy a pápát, Hunyadyt és Kapisztránt nem értette meg saját kora, úgy Mindszenty bíborost sem értették meg. Ez azonban nem szegte kedvét, nem lohasztotta energiáját, hanem amerikai biboros társainak nyíltan megmondotta: “Haza megyek meghalni a Hazáért!” Hazatérte után, kommunista részről, megkezdődött a keresztény intézmények tönkretétele: keresztény ifjúsági egyesületek feloszlatása, rendházak bezárása, a felekezeti oktatás megszüntetése, illetve kiszorítása az iskolából, papok, apácák üldözése, bebörtönzése és kivégzése, templomok lerombolása, szóval a kereszténység megfolytása. Mindszenty biboros nem egyezkedett a kommunistákkal. Nem lépett velük coexistenciába, hanem ezerév jogán védte az összes magyar intézményeket, védte a magyar alkotmányosságot, a magyar törvényességet. Megmozgatták ellene az utcát, igyekeztek papjait ellene fordítani, kémekkel vették körül, a Mária körmeneteket minden módon akadályozták, de a magyar nép meglelte benne vezérét s ahol nyilvánosan megjelent ott százezerszámra — vallásfelekezeti külömbség nélkül — ment utána! Mindszenty biboros küzdelmében a jogra és igazságra támaszkodott. Tudta, hogy a szabadvilág ugyanolyan érzéketlen, megalkuvó, gerinctelen, mint volt Hunyady korában, ezért segítségre nem számitott, hanem ment a saját egyenes, töretlen utján előre. * * * Pásztorleveleiben rámutatott a kommunista erőszakosságra, kifejtette a kereszténytanitás igazságait, bírálatban részesítette: Stalinnak, Marxnak, Leninnek érveit s óvta, figyelmeztette a magyarságot, hogy résen legyen s tartson ki a keresztény magyar eszmények szolgálata mellett. A szellem és lélek fegyvereivel ugyanazt a harcot folytatta, mit Hunyady vívott szegényes fegyverzetével, az állig felfegyverzett török ellen. Mindszenty biboros az álnok, hazug kommunista érveléseket és propagandát sikeresen visszaverte s a magyarságot úgy magához vonzotta, hogy ö egyet jelentett a magyar néppel. Az Ő elgondolása, felfogása, hitvallássá magasztosult a magyarok lelkében. Nyugaton látva egyedülálló küzdelmét — sokan melléje állottak, de voltak akik hitelt adtak a kommunista propagandának, szemére vetették, hogy nem akar az állammal egyezségre lépni, reakciós, ellene van a szegénynép boldogitásának, visszakivánja a nagy birtok rendszert, stb. Mindszenty biboros megcáfolta a rágalmakat és kihangsúlyozta, hogy csak igaz ságot és szabadságot akar. Megrágalmazásával a kommunista propagandának az volt a célja, hogy őt befeketítsék a rajtaütvénvégezhessenek vele! Karácsony ünnepét használták fel letartóztatására. Utána kegyetlen terrornak, testi-lelki tortúrának vetették alá, hogy a tárgyalására egy nekik engedelmeskedő bábot állítsanak, aki azt mondja és teszi, amit ők akarnak. De elszámitották magukat! Mindszenty biboros ugyanis még letartóztatása előtt írásban rögzítette, hogy nem követett el semmiféle bűncselekményt, nem mond le érseki tisztéről s ha azt mégis megtenné, az csak az emberi szervezet gyöngeségének tudható be, ami érvény télén és semmis! Tudta mi vár rá a kommunisták börtönében, tehát előre kinyilvánította, hogy bármit iratnak alá, vagy bármit mondatnak vele, az érvénytelen és semmis! Mikor a szabadvilág értesült Mindszenty megkinzatásáról és a tárgyaláson felvett fényképek igazolták, hogy az alig hat héttel előbb elfogott erős, egészséges ember, emberi formájából kivetkőztetve áll hóhérai előtt. Egyszerre megváltozott a felfogásuk és most már melléje állottak. Szimpátia tüntetéseket rendeztek mellette s a világ sajtó mélyen elítélte a kommunista erőszakot. A felháborodás hullámai nem ültek el a tárgyalás után sem, hanem Mindszenty biboros életfogytiglani elitéltetése nyitott seb maradt a szabad emberiség lelkén, mely idők folyamán egyre fájóbb és égetőbb lett. A menekült magyarság szinte egy emberként állott melléje. Egymásután jelentek meg könyvek, tanulmány, brossurák minden nyelven s úgy emlegették őt, mint a kommunizmus elleni harc zászlóvivőjét! Az emigrációban Mindszenty otthonok, akadémiák, árvaházak és collégiumok létesült^* s megalakult a Magyarok Mindszenty Mozgalma, mely feladatának tekintette és tekinti, hogy küzdjön a Mindszenty eszmények szolgálatában és lapjában —■ a Mindszenty Népében — mindig fenntartotta és fenntartja a Mindszenty szellemet. Amint Mindszenty börtönének sötét cellájában peregtek a végtelen hosszúra nyúló évek, úgy világosodott meg egyre jobban és jobban az a nagy szent áldozat, melyet a magyarságért és az emberiségért hozott. Most döbbent rá a világ, hogy igaza volt amikor nem egyezkedett a kommunizmussal, mert a kommunista agressió az ő malmára hajtotta a vizet. Belát-
