Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-07-15 / 7. szám
n “KRÓNIKA” 1956 julius. Anticommunist AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY Editor Kommunista-ellenes AMERIKAI MAGYAR HAVILAP ESTABLISHED 1943 SÁNDOR TARCZ — szerkesztő KRÓNIKA Published every month by "KRÓNIKA” Hungarian Press 370—7th AVE. SUBSCRIPTION! IL S. of AMERICA and CANADA $2.00 PER YEAR NEW YORK I, N.Y. ELŐFIZETÉSI Dili az Egyesük Államokban és Canadában $2.00 EGY ÉVRE PRICE PER COPY - 10c. - EGY PÉLDÁNY ÁRA TITO MOSZKVAI ÚTJA ÉS A RABNÉPEK. A közös közlemény, amelyet Tito háromhetes Szovjet látogatása végén a jugoszláviai kommunista diktátor és a Szovjetdiktátorok együtt kiadtak, örömét fejezi ki, hogy 16 országot (köztük a magyarországi bitorló kormányt) felvették az Egyesült Nemzetekbe és ennek kapcsán afelett siránkozik, hogy a kommunista kinai kormányt, amely szintén nem szavazólappal, hanem erőszakkal került a hatalomba, még mindig nem vették fel. Elismerik a kommunista Kina “törvényes jogait” Formosa birtokára. Úgy látják, hogy a Nyugat és Kelet közt fennálló ellentétek nem oldhatók meg gyorsan s ezért a haderők leszállítása és a biztonság kérdését már mostan is megoldhatóknak tartják. Az atom fegyverek kiküszöbölése mellett foglalnak állást, anélkül, hogy az ellenőrzés kérdését érintenék. Meg kell szüntetni, vélik, Európának katonai blokkokba való megosztottságát és fokozni kell a gazdasági és kulturális kapcsolatokat. A német egyesítés kérdésében közvetlen tárgyalásokra látnak szükséget Nyugat- Németország és a Keletnémet Köztársaság a (Szovjetzona) kormánya között, melyet Nyugat Németország nem ismer el. Az egyik pont szerint a két ország a “béke és szocializmus jegyében” kölcsönösen tiszteletben fogja tartani egymás függetlenségét, a másiknak ügyeibe való beavatkozástól tartózkodni fog és mindent elkövet barátságuk erősítésére. A rabországok ügyéről nincs szó a hosszú nyilatkozatban, amely oly sok mindenre kiterjed. Egyik helyen ismét hangsúlyozza, hogy a békés együttlétezés egyik kelléke a más országok belügyeibe való beavatkozástól való tartózkodás és miután Kruscsev és Bulganin mindig ezzel a hamis kibúvóval szoktak kitérni a yaltai szerződésszegés helyrehozatalának kérdése elől, csak azt lehet feltételezni, hogy Tito rabországi vonatkozásban is egyetért velük. Annyi bizonyos, hogy a deklaráció hideg zuhany azok számára, akik azt hiszik, hogy Tito exponálná magát a rabországok függetlenségéért, a moszkvai járom alóli szabadulásáért. Eszeágában sincs ezzel újra elrontani a barátságot... (Felesleges ismételni, hogy “nemzeti kommunista” uralom nemzeti szempontból csak látszat-függetlenséget, népbolonditó blöfföt, a kommunizmus fennmaradása szempontjából pedig még nagyobb veszedelmet jelentene. Csak a szabad választásokon megnyilvánuló, többségi népakarat szerinti államberendezkedés jelent igazi megoldást!) Tito a Szovjet látogatásának teljes három hete alatt egyetlen kijelentést sem tett, mely a rabnépek szempontjából biztató volna. Mélyen hallgat erről, de kívánja a kinai kommunista erőszak-bajnokok felvételét az E. N.-be és Formosa és a környéki szigetek átadását reklamálja számukra. Tenné e ezt, ha nem helyeselné a hatalomnak erőszakos utón való megszerzését, miként az Kínában és az európai rabországokban egyaránt történt? Tárgyalást kíván a nyugatnémet és a keletnémet kormány között is, amit Amerika céltalannak tart, mert ily tárgyalásokon a német kommunisták nem szabad választást, hanem a keletnémet bolsevik újításoknak a nyugati részre való kiterjesztését követelnék és természetesen nagyarányú részvételüket az egyesitett kormányban. Mindent egybevetve, semmi sincs a deklarációban, ami a Nyugatnak megérné azt a hatalmas anyagi támogatást, amellyel Titónak sikerült megtámasztania kommunista uralmát és fel kell jegyezni Titónak azt, a N. Y. Herald Tribune junius 20-iki moszkvai tudósítása szerinti kijelentését, hogy “ha a Nyugat nem szereti Jugoszláviának a Szovjettel érlelődő barátságát, arról ő nem tehet semmit”, vagyis neki a Szovjet fontosabb, mint a Nyugat. Ezt mindig is tudtuk és nem lehet némi csodálkozást magunkban elnyomni némely, olyan nyugati nézet felett, mely szerint “nincs jel arra, hogy a Szovjetvezetők átvitték Titót a saját táborukba”, ügy hisszük, mint, aki országa belpolitikájában a Stalinnal való ellentétei idején is mindenkor kommunista irányt tartott fenn, voltakép az eszmei közösség alapján mindenkor is ottvolt és ottlesz abban a táborban, kivált ha a Szovjetet végveszély fenyegetné, hiszen ez Jugoszláviában is a kommunizmus végóráját jelentené. . . i Ezt bizonyítja sgy második nyilatkozat is, amelyet Tito mint a jugoszláviai kommunista párt vezetője és a Szovjet vezetők, mint pártemberek adtak ki és amely a legszorosabbra fűzi a két párt közös, kommunista célokra való együttműködése szálait. • mm A rabországokra a hosszú látogatás alatt csak egyszer történt célzás, azt is amerikai tette. Röviddel a hazautazás előtt egy, Tito tiszteletére rendezett banketten Voroshilov tábornok, Szovjet elnök a békére akarta üríteni poharát. Charles Bohlen, U. S. A. moszkvai követ közbeszólt, hogy előbb igazságot kell tenni és csak aztán van értelme a békének. Tito erre azt kérdezte, Bohlen azt akarja e ezzel jelezni, hogy itt valaki az igazság ellen van? Bohlen ezt válaszolta: “Nem akarok semmit sem jelezni, csak azt akarom mondani, hogy az igazság ai béke előfeltétele”. Útban hazafelé Tito három napra meglátogatta Romániát, barátkozott a néhány év előtt vele szintén szembenállóit Georghiu Dej éS| a többi romániai kommunista vezérrel, kereskedelmi szerződést kötött velük s nem firtatta, a moszkvai super-kolonializmus helytartó-cselédei e csupán. . . Magyarországot oda is, vissza is, elkerülte és aligha fogja, meglátogatni, amig ott Rákosi az ur. Ezt könnyen kibírja az antikommunista magyar nép, de Rákosi további uralmát annál keservesebben. SHEPILOV A “BÉKE LEGFŐBB AKADÁLY ÁRÓL”« Dimitri Shepilov, az uj orosz külügyminiszter, a Pravda volt főszerkesztője az első sajtókonferenciáján sietett megmondani a Szovjetben dolgozó amerikai újságíróknak, hogy a béke legfőbb akadályát “az amerikai sajtó hazudozásaiban” látja s hogy a Kelet és Nyugat közti béke mindjárt könnyebben jönne létre, ha, mint magát oly finoman kifejezte, “betömnék az amerikai sajtó száját”. Shepilov határozottan uj dolgot mondott, mert eddig úgy tudtuk, hogy a békének a Szovjet makacs, megrögzött vonakodása, amellyel nem hajlandó visszaállítani a rabországok szabadságát, hoz-, zájárulni a német egységhez, stb., képezik a legfőbb akadályát. Ö. azo. oan abban látja a legnagyobb bajt, hogy Amerikában sajtószabadság van és ennek megszüntetését óhajtja. A sajtószabadságnak mindig azok a legdühösebb ellenségei, akik félnek az igazságtól. Ezért haragszik a szókimondó amerikai sajtóra Shepilov is, « de némi csekély tévedésben van. Az amerikai sajtónak nem lehet betömni a száját, nem lehet elnémitani: nem vagyunk a “népi demokrata” Oroszországban, sem a szerencsétlen rabországokban! OLVASÓINK FIGYELMÉBE! ELŐFIZETÉS: külföldről megfelelő számú international coupon levélben való beküldésével lehet legegyszerűbben lapunkra előfizetni. A couponok minden ország postahivatalaiban kaphatók. (Itten a posta darabonként 8 cent értékben váltja be.) Az U. S.-ben élők money ordered (postautalvánnyal) vagy a zethetnek elő. (Befizetési laprendszer nincs a U. S.-ben.) levélben papírpénzt mellékelve fi* LEGÚJABB ELŐFIZETÉSEK Hálásan köszönjük a következő előfizetéseket: British Embassy, Washington; $8.00, M. E. Cleveland $4.00, Sz, I. Cleveland $4.00, L. C. I. Caracas $3.00. i VÁGJA KI! SZELVÉNY KÜLDJE BE! A KRÓNIKA kiadóhivatalához 370—7th AVE., NEW YORK 1, N. Y. Mellékelek $2.00t, amelynek fejében kérem a KRÓNIKA című képes havilapot egy évig az alanti cimre küldeni: Névt Utca __ Vácps................................................................... Állam............................................ (Csekket, money ordert közönséges levélben, készpénzt CSAK ajánlott levélben küldjön.) * A KRÓNIKÁVAL - A MAGYAR FELTÁMADÁSÉRT A Krónika független lap s a világ minden részében élő, szabad magyarok közt közkézen forog. A névaláírással közölt cikkek nem fedik feltétlenül mindenben lapunk álláspontját. A Krónikának soha semmiféle más jövedelme nem volt és nincs, mint a lapunkban minden számban kimutatott előfizetések, amelyek a lap kiadásainak csak parányi, töredék részét fedezik. A Krónika sem a múltban, sem most soha semmiféle anyagi támogatást senkitől, semmilyen forrásból nem kapott és nem kap. Tizenegyedik éve amerikai magyar alapítója áldozatos erőfeszítéséből tartja fenn magát, hogy hazafias hivatását betölthesse. Évek sora óta több ezrével küldjük a lapot a világban szétszórva élő honfitársainknak, tekintet nélkül arra, volt vagy van-e módjukban az előfizetési dijat beküldeni. A jövőben is örömmel küldjük tovább a lapot mindenkinek, de kérjük lapunk azon olvasóit, barátait, AKIK TEHETIK, hogy előfizetések beküldésével és uj előfizetők szerzésével könnyítsék meg a Krónika terheit. Csatlakozzunk a Krónika táborához, a restaurációnak, a törvén nyes magyar királyság maradandó, virágzó, történelmi s egyben korszerűen szociális megújulásának harcosai sorába! ^
