Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-07-15 / 7. szám
10 “K R Ó N I K A” 1956 julius. POZNAN AMERIKAI VISSZHANGJA. Washingtonban, írja a N. Y. Times, “kormánykörök összefüggést látnak a Kruscsev Stalin ellenes akciója következtében Lengyelországban bekövetkezett nyíltabb szólási lehetőség és a poseni események között. Nézetük szerint bebizonyult, hogy tiz évi súlyos elnyomás után, a szabadságnak egy kis adagja is elég, hogy a fejbe szálljon. Nem kételkednek abban, hogy a varsói kormánynak megvan a hatalma, hogy ily helyi akciókkal végezzen és elriassza a továbbiakat”. A State Department (külügyminisztérium) nyilatkozatot adott ki, amelyben “mély megütközését” fejezi ki a poseni események felett, részvétet nyilvánít a halott munkások hozzátartozói iránt és megujitja Eisenhower elnöknek a rabnépek békés utón való felszabadításáról szóló felhívását: “Ez az epizód, mondja a nyilatkozat, drámailag festi alá, amit Eisenhower elnök mondott a Szovjet urainak Genfben, nevezetesen azt, hogy Kelet Europa népeinek, melyek közül számosán hosszú és büszke nemzeti létre tekinthetnek vissza, a háború alatti fogadalmunk értelmében meg kell adnunk a jogot, hogy maguk válasszák meg azt a kormányformát, amely alatt élni akarnak és önhatalmi (szuverén) jogaik visszaadandók”. • ® * A poseni események hatása alatt a rabnemzetek tanácsa, az Assembly of Captive Nations értekezletre jött össze és utána a lettországi dr. Vilis Masens, a tanács elnöke úgy nyilatkozott, reméli a Nyugat ezúttal nem éri be az áldozatok feletti sajnálkozással, mint a kelet berlini felkelés idején, hanem nemzetközi vizsgálatot fog kérni a Szovjet erőszakosságai, uralmi bitorlásai és gyarmati kizsákmányolásai miatt, amelyeket a rabnépek ellen elkövetett és elkövet. E számonkérés az Egyesült Nemzetekben történne, ahol azonban a Szovjetnek vétójoga van s igy Masens nem fűz sok reményt a sikerhez és úgymond, ez esetre nemzetközi konferencia összehívását kell kérni, melyet az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kezdeményezzen. Az értekezlet után a rabnemzetek tanácsának ötven tagja piketelte a new yorki Park Avenuen lévő palotát, mely az Egyesült Nemzetek orosz delegációjának szállása. Amerikai újságírók bekopogtattak a zárt kapun s a delegáció egyik szóvivője ki is jött. A tüntetőknek hátat fordítva, közölte az újságírókkal: “Ezek bennünket nem érdekelnek”. Nem volna e többre szükség, mint újabb megbélyegzésre, hogy a rabnépek igazsága végre érdekelje a Szovjetet? Például a yaltai egyezmény sorozatos megszegése ügyének kategorikus élére állítására? ÉENINIZMUS ÉS MAGYAR HAGYOMÁNY. Az Associated Press julius 3-iki jelentése szerint a menekültek hazacsábitására létesített “Szülőföldem” rádió félórán elhangzott egy “bejelentés”, amelyet egyes amerikai rádió-kommentátorok és lapok mint a magyarországi bitorló-kormány “függetlenségi nyilatkozatát” emlegettek, mások viszont óvatosan kihangsúlyozták, hogy be kell várni, mi van mögötte a gyakorlatban? A szöveget a hivatalos Magyar Távirati Iroda adta a rádiónak s igy hangzott: “A Szovjet módszerek szolgai utánzása gátolta a kommunista Magyarország gazdasági fejlődését és kárára volt a magyar belpolitikának, miért is Magyarország ezentúl oly belpolitikát fog folytatni, amely a leninista marxista vonalat követi és összhangban áll az ország hagyományaival”. Az Associated Press jelentése megjegyzi, hogy Magyarország teljes orosz megszállás alatt áll s Bécsben, ahol a tudósítás kelt, a közlést úgy értelmezik, hogy a “szolgai utánzás” Rákosi stalinizmusára vonatkozik. Abból, hogy a közlés csak a belpolitikáról beszél, a külpolitikáról pedig hallgat, nyilvánvaló, hogy a Szovjethez való viszony változásáról nincsen szó. A belpolitikát illetően pedig ritkán találkoztunk ellentmondóbb kijelentéssel, mint amely a leninista-marxista vonalat összhangba akarja hozni az ország hagyományával, hiszen a leninizmus-marxizmus óriási és áthidalhatatlan ellentétben áll mindazzal, ami magyar nemzeti hagyomány. Azt hisszük, ezt részletezni is felesleges! ® # ® Az utóbbi időkben híresztelések, találgatások keltek szárnyra, hogy a “Hazafias Front” nevű, kommunista irányítású, kirakati alakulatban eltemetett egykori Kisgazda- és más csatlóspártok, kriptapártok látszólagos feltámasztására kerül a sor. Ha az bekövetkezne, — ami fölötte kétséges, — közönséges porhintő blöff lenne, amelynek eem a Nyugat, sem a magyar nép nem dőlhet be. Lehet e akárcsak belpolitikai függetlenségről beszélni, amikor előre bejelentik, hogy a leninista marxista vonal lesz az uralkodó, amelynek a diktatúra és kommunizálás, ami nem kell a magyar népnek, a lényege? Micsoda szemérmetlenség azt állítani, hogy ezentúl megszűnik a “Szovjet módszerek szolgai utánzása”, amikor lényegileg csak a teljesen szabad pártalakitásokkal, szabad választásokon megnyilvánuló népakarati többség érvényesülése az, ami valóban különbözik a Szovjet-módszerektől, akár Stalin a diktátor, akár együttes diktatúra dirigál a stalini birodalomból semmit feladni nem akaró Kruscsevvel, az élen! Várható ez akár Rákositól, akár Gerőtől, akár Nagy Imrétől, Moszkva bármely kiszolgálójától?! Rákosi és moszkvai gazdái nagyon lenézik a magyar nép szellemi képességeit, ha effélét akarnak bebeszélni neki, nem is szólva arról, hogy a rádió-bejelentés egyben beismerése annak is, hogy eddig Moszkva szolgái voltak. Továbbra is azok, bárhogy alakoskodjanak is. ÉLETVESZÉLYES LÉGI HARC ÁRÁN A SZABADSAGOT VÁLASZTOTTÁK. Hét magyar, aki szabadulni akart a kommunista paradicsomból, julius 13-án egy állami repülőgépen 12 más utassal együtt megérkezett az Ingolstadt bajor város mellett épülő katonai repülőtérre. Valamennyien sebesültek voltak, mert amikor vezetőjük revolverrel kényszeritette a pilótát a gép kormánya átadására, vasbotokkal viaskodás tört ki. Legtöbbjüket kórházi ápolás alá kellett venni. A bátor menekülési terv vezetője Pólyák György második világháborús katonai pilóta volt. Amikor a Szombathelyre menő gép elhagyta Győrt, leütötte a pilótát és a gépet kisérő detektívet. Az általános viaskodás tiz percig tartott és a helyzetet csak súlyosbította, hogy a vezetés nélkül maradt gép percekig bukfencezett a levegőben. Amikor Pólyák végre úrrá lett a gépen, a Duna vonalát követve, Ausztrián át, Bajorországba vezette, ahol vérző sebekkel csaknem aléltan sikerült Ingolstadtnál leszállnia. A többi utasok közül egyesek szintén úgy határoztak, hogy nem térnek vissza. Mások könnyes szemmel mondták, hogy otthoni viszonyaikra való tekintettel kénytelenek visszamenni. A budapesti rádió tajtékozva, csak mint “banditákról” beszélt azokról, akik hősi elszántsággal a legnagyobb kockázattól sem riadtak vissza, hogy a szabadságot választhassák. Az eset a poznani lázadás és a rabországi nyugtalanságok e napjaiban világraszóló jele annak, hogy a magyar nép szabadulni vágyik a kommunizmustól és várva-várja mielőbbi felszabadulását. BESZÁMOLD A WOODBRIDGEI KÉPKIÁLLIT ASRÓL. Tizenkét festőművész több mint 50 festménye, fafaragások, kerámiai dísztárgyak, színes fényképnagyitások és szebbnél-szebb magyar hímzések töltötték meg a woodbridgei Magyar Református Egyház auditóriumát junius 22-től 24-ig. A háromnapos kiállítás arra az időre esett, amikor a hőmérő és csapadékmérő 90-et mutatott. Ilyen hőségben csak a legbátrabbak mertek fedett helyiségben tartózkodni és igy sajnos, a kiállításnak nem volt annyi látogatója, mint amennyire a rendezőség számított és amennyit a rendezés fárasztó és költséges munkája megérdemelt volna. Feltűnést keltettek Dr. Szafirné Nagy Éva hivatásos festőmüvésznő allegorikus olajfestményei, különösen a 32-es számú “Struggle of the City Soul” cimü, amely Isten felé törekedő emberi lélek küzdelmét interpretált^ sötét és élénk színekkel. Schmiedt László olasz tájképe; tengerparti festménye, fivérének gyerekkori arcképe keltett tetszést a szemlélőkben. Vajtay Margit imádkozó kislányt ábrázoló festménye sok elismerést kapott. Faragó Gyula virágfestményei oly élethüek voltak, hogy az ember szinte érezte azoknak illatát. Markos Lajos elismert festőművész ezúttal csak egy portrait-t küldött a kiállításra. A látogatók javarésze magyar volt és igy csak természetes, hogy a kitűzött dijat Kun Erzsébet magyaros festménye (“magyar menyecske”) nyerte. EMLÉKMŰVET AZ ELSŐ AMERIKAI MAGYAR KÁT. PAP JELTELEN SÍRJÁRA! Decemberi számunkban megírtuk, hogy boldogult Msgr. Bőhm Károly halálának negyedszázados jubileuma alkalmából Most Rév. Edward F. Hóban clevelandi érsek engedélyével Bőhm-Bizottság és Bőhm-Alap alakult, amely méltó síremléket kíván állítani a magyarországi katolikus papnak, aki 1892-ben elsőül érkezett Amerikába, hogy a kivándorolt magyarok lelki gondozását megkezdje. Hatalmas egyházi és nemzeti munkát fejtett ki a teljes négy évtized alatt, amelyet haláláig Amerikában töltött. Élete egyetlen nagy, missziós ut volt Amerika magyar telepein és többi közt Ő alapította a Katolikus Magyarok Vasárnapja cimü hetilapot. A jeltelen sirra állítandó emlékművön kívül a Bizottság tervbevette egy 100.000 dolláros alap létrehozását is az elkövetkezendő tiz esztendő alatt az amerikai lelkipásztorok és híveik közös összefogásával elsősorban magyar kispapok nevelésére. A BŐHM-ALAPRA befolyt összegből tehát segítenék a magyar papnevelést a Vasfüggönyön innen és túl, gondoskodnának a szórványban élő magyar katolikusok lelki ellátásáról, megörökítik Msgr. Bőhm emlékét a Kálvária temetőben, minden magyar amerikai templomban, a washingtoni National Shrineben és még abban az ideggyógyintézetben is Clevelandban, amelynek betegeit Msgr. Bőhm hosszú éveken keresztül olyan hűségesen látogatta. Támogassuk a nemes és dicső célt! A Bőhm-Alapra szánt adományokat a Bizottság ohioi megbízottja gyűjti és nyugtázza: Rev. J. Viglás, 503 Plum Street, Fairport, Harbor, Ohio, USA.
