Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-07-15 / 7. szám
8 “K R ó N I K A” 1956 julius. I Magyar földrajzi nevek sumir és akkad eredete Copyright 1956 by MRS. SUZANNE KOVÁCS TELEKI. Nehány évvel G. Childe kutatása előtt, Aarne Tallgren, a nagy finn régész állapítja meg, hogy Magyarország és főkép a gazdag, fejlett Erdély területéről a Kr. előtti második és első évezredben hatalmas kultur-térhóditás és minden bizonnyal népi kivándorlás irányult a Kaukázus, Ukraina, Turkesztán, Kisázsia területére. Az ókori földrajzi nevek világosan bizonyítják, hogy egy hatalmas, ural-altáji nyelvet beszélő nép részei, melyek különböző időkben és helyeken különböző kulturszinten .és más-más nevek alatt éltek, jöttek és mentek az Ezeréves Magyarország, a Balkán, Kisázsia, Ukraina, a Kaukázus, Turkesztán, Mezopotámia, Perzsia között. Ennek az ide-oda való állandó mozgásnak, hullámzásnak, melynek többféle oka van: kereskedelem, háború, menekülés, megélhetés, vagy’ csak pusztán vándorlási, ujra-települési vágy, egyik szakasza az, mikor a legősibb időktől Magyarországon élő nép egy része kimegy e területről (lásd Aarne Tallgren müvét), — majd később VISSZAJÖN a magyar “honfoglaláskor a Kárpát-medencébe. Gordon Childre és Aarne Tallgren e népmozgalmakra vonatkozó munkáira később visszatérünk. Magyar földrajzi neveink tanulmányozása kapcsán egyrészt e régészeti eredmények, másrészt a mezopotámiai szövegek vizsgálata meglepő felismerésekre vezettek: I. Bár e két korszakalkotó régészeti mü: A. Tallgren: “La Pontide Prescyhtique” és G. Ghilde: “The Danube in Prehistory”, melyek nagyfontosságuak Magyarország és a magyarság őstörténetére vonatkozólag, még az 1920-as években megjelennek, a magyar tudományos világ, történészek és nyelvészek s a nagyközönség nem tudnak róla. II. A “Scripta Pontifici Instituti Biblici” (Pápai Bibliai Intézet írásai) már az 1920-1930-as években kiadja német nyelven hatalmas, többkötetes “Sumir Lexikon”-át, ékjelszótárát. Ugyszólva nincsen nyelvészeti előképzettségre szüksége az érdeklődőnek, aki kinyitja, hogy számtalan magyar szót fel ne ismerne benne. A magyar nyelvészet egyáltalában nem tanulmányozta át, a nagyközönség figyelmét nem hívta fel reá, hanem folytatja azt az irányzatát, hogy etymologiai szótárakban tiszta sumir-akkad-magyar szavainkat legjobb esetben török, de többnyire szláv, orosz, tót eredetűnek minősiti, ezáltal politikai szempontból is nagy kárt okozva nemzetünknek. A magyar nyelv úgy tűnik fel, mintha nem volna önálló nyelv, hanem esetleg törökből, de leginkább szlávból származott lenne. III. A magyar honfoglalás eddig hivatalosnak tartott évszáma a Kr. utáni 895-96. esztendő. Minden olyan földrajzi nevet, melyet Magyarország területével kapcsolatban ez előtt az évszám előtt jegyeztek le ókori történelmi és földrajzi müvek, az általános, de téves felfogás IDEGENNEK tartott: görögnek, latinnak, keltának, thráknak, szlávnak. Mai földrajzi neveinknek is egy részét a nyelvészet szláv eredetűnek tartja, bár nem teljes biztonsággal. A neveknek, egy másik, jelentős részét “ismeretlen eredetűnek” jelzi a tudomány. A mezopotámiai szövegek és nyelvkincs tanulmányozása azonban kétségen felül meggyőzi a kutatót arról, hogy ezek a földrajzi nevek sumir és akkad szavak: megvannak a 3000-5000 éves mezopotámiai szövegekben. Sajnálatos, hogy 30-40 évvel ezelőtt nem végezte el a nyelvészet ezeket a kutatásokat. Talán azzal magyarázható, hogy a századforduló idején dúló Halévy-féle nyelvvita valósággal elriasztotta a kutatókat e területtől. Folyó- és hegyneveink egy része mezopotámiai istenségek nevét örökiti meg. Más folyó, — hegy, — és helységneveink olyan sumir és akkad szavakat őriztek meg, melyek pontosan kifejezik e földrajzi helyek lényegét, mivoltát, jellegét. Tisza, Ister (a Duna egyik ősi neve) a mezopotámiai anyaistennő nevei. Szamos, Temes, Bába, Z'azar, Túr, Latorca, Gyalui, Máramarosi Havasok: mezopotámiai istenség-nevek. Dán ub—Menő (folyó) hab. Duna—Folyó, menő. Kar pat—Heqy, heqy, védőqát. Olt (Aluta)-Élet. Maros—Ut. Körös—Hegy vize. Röviden itt közöltem e legfontosabbakat, melyeket a többi földrajzi névvel együtt e tanulmány során részletesen elemzek. Mint már feljebb említettük, ezek a földrajzi nevek, melyek, mint Magyarországra vonatkozó első feljegyzések jelennek meg előbb a görög, majd a római irodalmi-, történelmi müvekben 600-700-1,,300 évvel a magyar honfoglalás előtt, már akkor egy ural-altáji finn-ugor, mezopotámiai kultúrájú nép jelenlétét bizonyítják az Ezeréves Magyarország területén. Ezek az összefüggések bizonyára lényeges hatással lesznek a magyar és általános ókori, — és őstörténészetre. Hogy a magyar földrajzi neveket elemezhessük, először tanulmányoznunk kell a magyarországi TÖRTÉNELEMELŐTTI idők leleteinek a tanúságait, melyek olyan időkből származnak, mikor még írott adatok, nép. — ország, — folyó, hegy, vagy helységnevek a magyar területekre vonatkozólag nincsenek lejegyezve. A leletek olyan ELTEMETTÉK VITÉZ r M. KIR. HONVÉD ALTÁBORNAGYOT. Magyarok, akik az emigráció végzetes útjára léptünk, egyre többen és többen dőlünk ki a már nagyon megritkult sorból. A viszszatérés vágya és reménye, mint széttört gyöngy, csontjainkkal együtt idegen földben porlad és várja a feltámadást. Legjobbjainkat temetjük. Most vitéz Olgyai Károly honvéd altábornagy hagyott itt bennünket. A fényes katona sorsban, az otthon boldog, derűs napjaiban még nem ismertem. Egy alig pár házból álló kis bajor falucskában terelt össze bennünket sötét pásztorunk, a magyar sors. Ma is látom kedves, rokonszenves alakját, hátán a nyomor szürke hátizsákjával. Környezete rajongva szerette és tisztelte. Szívélyes úri modorában volt valami utánozhatatlan, valami veleszületett. Én különösen örök mosolyáért szerettem nagyon. Ezt a mosolyt se a nyomor, se a hontalanság egyébb nehéz megpróbáltatásai nem tudták letörülni. Talán még a halál se. Egyéni optimizmusa, derűlátása, az igazságban való rendületlen hite egészen átformálta környezetét. Reményt, életet varázsolt a csüggedökbe. Szinte gyógyulást jelentett a közelében lenni. Ha valaki vendége volt, csaknem a szivét is beleöntötte a magakészitette teába. Igazi, mély vallásos lelkülettel viselte az emigráció súlyos keresztjét. Soha nem panaszkodott, nem zúgolódott csak vigasztalt és dolgozott. És ez a kiváló, rokonszenves egyéniség, ez a menekülés kopott ruháiban is magyar altábornagy nincs már közöttünk. Az Úristen megelégelte földi küzdelmeit és magához emelte. Megmásíthatatlan és bölcs a Te végzésed Uram, de érző emberi szivünk mégis lázadozik egy kissé. Nem tudunk egyszerre és hirtelen beletörődni, hogy valaki, akit nagyon szerettünk, akivel összenőtt a sorsunk, ne legyen több. Együtt ővele könnyebb volt nekünk. Úgy látszik, hogy nem akarod, hogy könnyebb legyen, Azt akarod, hogy vezér és vezető nélkül hordjuk tovább a száműzetés, a hontalanság súlyos keresztjét. Elégeld meg Uram a büntetést. Ne növeld tovább magyar halottakkal az idegen temetőket.*A szülőföldnek szüksége van a csontjainkra is. Engedd haza a vissza vágyókat a felszabadult magyar hazába. Az Olgyai Károly és a sok-sok ezer magyar hősi halála legyen kiengesztelő áldozat a magyar nemzet bűneiért és a magyar szabadság feltámadásáért. Ennek a magyar feltámadásnak biztos reményében teszem sírodra, vitéz Olgyai Károly honvéd altábornagy a magyar hősöket megillető babér koszurut. Nyugodj alatta békében. ' CSIGHY SÁNDOR. DEMOKRATIZÁLÁS - A KOMMUNIZMUS FENNTARTÁSÁVAL? Tito lapja a belgrádi “Borba” írja a posnani események kapcsán, hogy “a keleteuropai országokban megindult egy demokratizálódási folyamat”. Mi a csudát? Kruscsev nem akarja, hogy a rabországok népe szabad pártalakitásokkal és szabad választásokkal maga dönthessen, milyen rendszert és vezetőket akar, csupán a KOMMUNIZMUSON, MINT ÉRINTHETETLEN ALKOTMÁNYOS KERETEN BELÜL hajlandó esetleg mellékes részletkérdésekben némi egyéni nézeteket engedélyezni. EGY DIKTATÓRIKUS MÓDON FELERŐSZAKOLT RENDSZERRE demokratikus véleményszabadságot építeni: a népakarat közönséges meghamisítása. A népnek magának kell szavazati többségével lefektetni az alapokat! Minden más becsapás, népcsalás! Tito épp oly hívatlan arra, hogy demokratizálást emlegessen, mint moszkvai kommunista diktátortársai! megállapításokra vezetnek, melyek bizonyítják Magyarország Mezopotámiával való kapcsolatát Kr. előtt már a harmadik évezredtől kezdődőleg. A történelemelőtti időkre vonatkozólag idézzük a kiváló régészeti szaktekintély, edinburghi egyetemi tanár, Gordon Childe müvét: “ The Danube in Prehistory'!, melyben nagy tárgyilagossággal és részletességgel vizsgálja. azokat a régészeti leleteket, melyek az Ezeréves Magyarország, Erdély, Dunántúl, Felvidék, azonkívül Ausztria, a Balkán, Schweiz, Németország területén többnyire ásatások folytán kerültek napvilágra. Childe müvének főcélja megtalálni azt az összekötő útvonalat, kapcsot, melyen át az Egei tengeri kultúra jóval Ceasar hódításának az ideje, a Kr. előtti első század előtt Britanniába jutott. Gordon Childe a régész, az ezredévek tanulmányozásához szokott tudós, a bölcs szemével vizsgálja a magyar földet. Fordításban idézzük sorait: “Van egy hatalmas egység, melyet az elmúlt ezredév alatt, kevés megszakítással igy ismertek: Magyarország. Jelenleg Jugoszlávia, Románia, Ruthenia, Slovákia és Magyarország között van felosztva. Régészet és földrajz szempontjából sokszor hivatkoznak
