Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-07-15 / 7. szám
6 “KRÓNIKA” 1956 julius. VITA-FÓRUM “Alakítsuk meg a Magyar Nemzeti Bizottmányt” ] pen cím alatt jelent meg egy ciki az úgynevezett The Fe( ral Council of Hungarian Ásí ciations in Australia szócső inek, a Becsülettel cimü lap ík az 1956 junius hó 10 -én keli számában a lap szerkesztőjéni ■ a tollából. 1 Bcifcfe írója többekközött azt írja hogy a new yorki Bízottmái I nem létezik, mert nem rém dkezik megbízatással. A jogf lytonosságra hivatkoznak. Sze ntük Tildy Zoltán köz társast i elnökségének meg szüntetése után megszűnt a magyar alkc Tidnyos élet s így az egész akk> i garnitúra külföldön folytatjt a működését a magyar nép l kapott megbízatása érteiméi n. S érintem az orosz megszállás alat lezajlott választások nem tekii hetők érvényesnek, mert egy idegen hatalom katonai meg Uííása alatt egy ország nem diyih’ánithatja szabadon az , -atát. Ha elismerjük az orosz Megszállás alatti parlamentet és kormányokat, úgy ezzel egyúttal elismernénk a párisi béke érvényességét is, már pedig ezt úgy hiszem, nincs olyan magyar a világon, aki elismerné. Világ os tehát hogy a new yorkiMNB. nem hivatkozhat a jogfolytonosságra. A cikk egy másik szakaszában a szerkesztő azt irja, hogy a magyar államiság megszűnése nem Tildyék bukásával, hanem ellenséges megszállással, a köztársasági forma alkotmányellenes behozatalával következett be. “A cikk egy másik szakaszában pedig azt írja a szerkesztő, hogy ha valaki elfogadja alkotmányos alapnak az 1945-ben előállott de facto helyzetet és abból származó törvényhozást, akkor ép oly logikával és jogszerűséggel kell elismernie a politikai élet továbbfejlődését Vargáék szökése után. Önkényes határvonalat szabni, hogy a Szovjet uralom alatti Magyarország melyik időszaka alkotmányos és melyik már nem az, lehet politikai fogás, lehet ügyes önigazolás, de semmiesetre sem jogalap . Szerintem az alkotmányos élet Magyarországon már 1944 márciusában szűnt meg, amikor a németek megszállották Magyarországot, mert ezzel a ténynyel megszűnt a magyar nemzet szabad akarat nyilvánításának a lehetősége és annak kellett történnie, amit a német megszállók diktálnak. Német erőszak nélkül sohasem lett volna nyilas kormány és Szálasi sem került volna az úgynevezett “Nemzetvezetőig’ pozícióba. A m. kir. honvédség nem azért harcolt hősiesen, hogy ezzel a nyilas érát és Szálasit támogassa, hanem harcolt azért, hogy megmentse az országot a Szovjet csapatok megszállásától. Meg vagyok győződve arról, hogy a honvédség azon esetben, ha az amerikai és angol csapatok érték volna el hamarább az országot, mint az oroszok, úgy nem tanúsított volna ellenállást, mert Magyarország ily módon megszabadult volna úgy az orosz, mint a német megszállástól és egyúttal a nyilas diktatúrától is. A new yorki MNB. nem hivatkozhat a jogfolytonosságra és arra sem, hogy a magyar emigráció többségének a bizalmát bírja, de újabb MNB., melyet a nyilas éra alatt szerepet vitt magyarok kívánnak létesíteni, ugyancsak nem számíthatna sem az emiarációban élő magyarság többségének, sem pedig az otthoni magyarság bizalmára és támogatására. Úgy az otthon élő, mint a szabadföldön élő magyarságnak épen elege volt mind a kétféle diktatúrából. Egy mindenki által elismert MNB. csak oly magyarok részvételével lenne elképzelhető, akik a nyugati demokrácia alapelveit teljes mértékben a magukévá tették és akik semmiféle diktatórikus érát nem szolgáltak ki, tekintet nélkül arra, hogy milyen demokratikus irányzat hívei. Az elvitathatatlan, hogy a new yorki MNB., ha a magyarok többsége előtt nem is népszerű, óriási helyzeti előnnyel bir, mert igen hathatós támogatásban részesül a külföld részéről. Csakis egy olyan MNB. számíthat sikeres munkára, melyet a nagyhatalmak támogatnak, igy tehát ha egy újabb MNB-t kívánnak létrehozni, úgy annak két fontos előfeltétele van: \. Az uj MNB -nak kizárólag demokratikus elemekből kell állnia. 2. A nagyhatalmak támogatását kell kieszközölnie. Nem látszik valószínűnek, hogy egy uj MNB életrehivására az Austráliában élő magyarság csekély minoritása által támogatott The Federal Council of Hungarian Associations in Australia vezetősége vagy a Becsülettel cimü lap lenne alkalmas, mint kezdeményező. * * # Az Ausztráliában élő magyarság is méltó keretek között kívánja megünnepelni azt, hogy 500 év előtt, 1946 júliusában Hunyadi János Nándorfehérvárnál szétverte a török sereget. Ezen alkalomból az úgynevezett The Federal Council of Hungarian Associations in Australia egy angol nyelvű propaganda füzetet kíván az ünnepségen résztvevő Australok között szétosztani, melynek a szerzője Dr. Megay László, a Council elnöke. A gondolat egészen helyes lett volna, ha a propaganda füzet nem lett volna összekapcsolva egy oly irányú propagandával is, amelyre egyáltalában nincs szükség. Az ünnepség semmiesetre sem alkalmas arra, hogy ezzel kapcsolatosan egy szomorú és letűnt korszakot akarjon bárki is tisztára mosni. Vannak, akik még ma is az 1944 és 45-ös korszak ideológiájában élnek. Ez az ő magán ügyük, amely talán boldoggá teszi őket, de egy ilyen alkalomra kiadott propaganda füzetnek kizárólag csak olyat szabad tartalmaznia, mely a magyarság jóhirnevét propagálja és nem képezi egyúttal egy letűnt korszak itt élő kis csoportjának az önpropagandáját is. Boronia, Ausztrália. Vitéz RAPAICS DEZSŐ. Kufárkodás a Szent Koronával A "Südostdeutsche Heimatblätter’^ -München), a kitelepített délkeleteurópai németség (hazai dunavölgyi svábság, erdélyi és szepességi szászság, stb.) reprezentációs folyóirata 1955. évfolyama 1. számában feltűnést keltő és mondhatnám, szenzáció számba menő cikkben számol be a legújabb “királykeresőkről”, amely nézetem szerint a KRÓNIKA széleskörű olvasó táborának érdeklődésére tarthat számot. Ez természetesen nem az első eset, hogy az utolsó félévszázad alatt ilyen kalandos ötletekről hallunk. “Szabadkirályválasztókról” már 1900 körül is sokat rebesgettek, amikor is a porosz, azaz a német császári dinasztiát szerették volna ebbe az akcióba belevonni. Eitel Frigyes porosz királyi herceget (akit a jobb hangzás kedvéért az első világháború alatt "Attila” hercegre kereszteltek át) emlegették nemsokára mint "komoly” jelöltet. Az 1920 után felbukkanó "jelöltekről” most nem akarunk szólni, de megemlítjük, hiszen ki ne emlékeznék még Rákosi Jenő mozgalmára Rothermere lorddal kapcsolatban? A második világháború alatt megint akcióba léptek a királykeresők, de most — ellentétben az eddig ill. 1900 óta lefolyt "privátvállalkozásokkal” — maga a kormány! És ez az, ami az egész ügynek komoly, de egyúttal kínos jelleget is ad. A következőkben tehát közöljük a fentemlitett cikk tartalmát, illetőleg helyenként szószerinti fordítását. A cikk cime: “EIN ITALIENER KÖNIG VON UNGARN? (Olaszt Magyarország trónjára?) “Ciano gróf naplójából hosszabb idő óta ismeretes, hogy Budapesten 1939 és 1942 között egy a szavojai házból származó király választását mérlegelték”. Horthy Miklós kormányzó azonban emlékiratai eredeti, német kiadásában ("Ein Leben für Ungarn”, 248.1.) erről röviden csak ennyit ir: “Ich bin über derartige Absichten, wenn sie überhaupt bestanden haben, nie befragt worden, habe noch weniger selbst eine solche Initiative ergriffen und hätte, wenn man mir einen derartigen Plan vorgelegt hätte, meine Zustimmung nicht gegeben”. (Azaz: "Engem ilyen szándékakról, ha egyáltalában léteztek, sohasem kérdeztek, még kevésbbé kezdeményeztem én magam efféle vállal kozást és ha elém terjesztettek volna ilyesféle tervet, nem hagytam volna jóvá”.) De közben megjelentek az olasz külügyminisztérium okiratai, amelyeknek a segítségével a kérdés megoldható, ~ legalább is olyan értelemben, —• hogy 1939-ben komoly lépés történt ebben az irányban. Mielőtt a meglévő adatokat boncolgatnánk — irja a magát közelebbről megnevezni nem akaró szerző — “Regiomontanus” fedőnév alatt —» szükséges annak a kérdésnek ill. jogállásnak a megvizsgálása, amely a magyar alkotmány szerint a királyt és a kormányzót megillette. A kiindulópont a Szent István koronájáról szóló tan. "Király” és "Nemzet" a Szent Korona tagjai, a király a Szent Korona feje.(Caput sacrae regni coronae). A vörös tanácsköztársaság bukása után abból indultak ki, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918 november 13-ika óta szünetel. 'Mindazonáltal azon a véleményen voltak, hogy az államfő kérdése viszonylag rövid időn belül megoldható lesz". Addigra is "átmenetileg” (vorübergehend”) a nemzetgyűlés az 1920. évi I. t. c. alaján kormányzót választott. A kormányzóság "átmeneti jellege” (vorübergehender Charakter) már abból is kitűnik, hogy alkotmányjogi hatáskörét “eredetileg nagyon szűkre szabták”, 1937-ig azonban mindig tágították. A kormányzói jogkör kiterjesztése miatt vitéz nagybányai Horthy Miklós a magyar politika fontos tényezője lett. "Alapjában azonban Magyarország mégis királyság maradt — királyság király nélkül. De amíg ezzel szemben a magyar alkotmányjog szerint a 'király' és a ‘nemzet’ a szent korona egyenlőjogú tagjai, a kormányzó hatáskörileg mint ‘nem egészen egyenjogusitott’ (nicht ganz gleichberechtigt) tagja határozandó meg”. De ez a kisebb hatásköre csak a belpolitikára vonatkozott; a külpolitikában körülbelül akkora befolyással birt mint annak idején a király. 1938 junius 18-án Horthy tengernagy 70 éves lett.' "Amikor 1939 februárjában Európa helyzete kiéleződött”, felvetődött Budapesten a kérdés, hogy nem lenne-e jogos és célszerű, ha az állam vezetését egy emberre bíznák, akinek “alkotmányjogi tekintélye nagyobb s aki egyúttal fiatalabb is”. Az 1937-iki XIX. t. c. 7. paragrafusa értelmében a kormányzót nem lehet felelősségre vonni; “Gyakorlatilag tehát a második világháború kitörése előtt az volt a helyzet, hogy egy változás az államvezetésben csak úgy lett volna lehetséges, ha most döntés történik az 1920-ban még eldöntetlen kérdésben a király személyét illetőleg”. Ciano gróf azt irja emlékirataiban, hogy Csáky István gróf ma-
