Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-02-15 / 2. szám
1956 február. "KRÓNIK A" 7 MEGHÍVÓ HERTENSTEINBE. BUDAVÁR VISSZAVÉTELE 270 ÉVES ÉVFORDULÓI ÜNNEPÉRE. Svájcban, a pompás vierwaldstatti tó legszebb pontján, Hotel Hertensteinben, 1956 szeptember 1-2-án (szombat, vasárnap) ünnepeljük a Déli Harangszó, Hunyady és Kapisztrán 500 éves ésfordulóját és Budavárnak 150 éves rabszolgaság után a töröktől való visszavétele (1686 szeptember 2.) 270 éves évfordulóját, mely felszabadulás után következett hazánk újjászületése! Azért Hertensteinben, mert itt van Benczúr Gyula hires festménye a Hotel tulajdonában: “Budavár visszavétele a töröktől”, Lotharingiai Károly és keresztény hadvezértársai. Azután itt volt száműzetésben 1921 május, októberben korán elhunyt mártirkirályunk, a békét akaró IV. Károly a Királyi Családdal. Emléke van a szép parkban. Találkozót akarunk nemcsak a Svájcban lakó, hanem a külföldi magyarság és a hazához hü nemzetiségek számára testvéri egyetértésben. Erőt akarunk meríteni a múltból a szabad jövőért! Már most felkérjük testvéreinket, intézzék úgy, hogy aki csak teheti, vegyen részt a találkozón. Mérsékelt áru szállodai ellátásról gondoskodunk, Luzernból hajójáratok. Szívesen adunk felvilágosítást. . Az előkészítő bizottság nevében KÓRÓDY-KATONA JÁNOS volt országgyűlési képviselő. (Luzern, Postfach 492) Hol hirdette Kapisztrán Szt. János a keresztesháborut meg. Ez az indítvány nagyon érthető nagy Amerika istenfélő vezetői részéről. Sokan örömmel hallották a beterjesztett indítványt. Oroszországnak azonban vétójoga van. Ha tiltakozását bejelenti, semmiféle indítványt elfogadni nem lehet. Ez történt most is. A muszka vörös képviselők kijelentették, hogy a nyilvános imádsághoz nem járulnak hozzá és ragaszkodnak ahhoz, hogy a gyűlések előtt ezután is egy percnyi csendet tartanak: imádságra és meditálásra. És akik akarnak, vegyenek részt azon. Amikor az ember ezt a hirt olvassa, csak elcsodálkozik azon, hogy a vallásnak nyilvánvaló ellenségei, a muszka vörösek, hogyan járulhattak hozzá ahhoz, hogy a Világtanács gyűlése a muszka vörös igában szenvedő Budapesten legyen, jóllehet az Egyesült Nemzetek gyűlésén való imádkozás ellen tiltakoztak. Vájjon nem a Budapesten keresztül Moszkvába guruló dollárok reménye okozza ezt az engedékenységet? TÍZESZTENDŐS MORÁLIS DEGENERÁCIÓ A CSATLÓS ORSZÁGOKBAN. Most volt tiz esztendeje annak, hogy az utolsó szabadválasztás volt Magyarországon. Jóllehet a kommunista párt nagy kisebbségben maradt, az orosz megszállók segítségével ekkor vette kezdetét a vörös aknamunka a legnagyobb terror alkalmazásával. Akkor kezdődött meg a nagy morális degeneráció: erkölcsi hanyatlás árva Magyarországunkon. A legújabb bécsi tudósítások beszámolnak az alkoholizmus, az ifjúsági bűnözés és a prostitúció óriási pusztitásairól. Ez a bécsi tudósítás a magyarországi viszonyokról ezt közli a magyar sajtó nyomán: ‘‘Az iszákosság terjeszti a mi szocialista társadalmunkban a polgári élet anarchiáját és romlottságát. .. . Az alkoholizmus átok.” Az ifjúsági bűnözéssel szemben hiábavalónak bizonyult a legszigorúbb rendőri intézkedés. A vallásos ifjúsági munka akadályozása és betiltása termelte ki ezt az állapotot. A prostitúcióval kapcsolatban a bécsi tudósítás megjegyzi, hogy nagy arányokat öltött a tizenhat éven aluliak között. A hivatalos kormány különben is elősegíti a törvénytelen szüléseket, mert segélyt ad úgy a leányanyáknak, mint gyermekeiknek, akiket állami nevelésre kell átengedni. # * * Mindezek a tudósítások arról beszélnek és ez a napnál is világosabb, hogy ahol nincs meg a valláserkölcsi alap, beáll a nagy pusztulás. Ez az igazság áll az egyénre éppen úgy, mint a családra, a társadalomra és az állami életre! MINDENÁRON MENEKÜLNI MAGYARORSZÁGRÓL! A régi magyar ipar hires volt arról, hogy nagyszerű hidakat tud épiteni. A Duna-hidak mindegyike a legfőbb bizonyság erre. Ez a régi ipar még a vörös degenerációt is átélte; és a nemzetközi versenyben is megállja helyét. Egyptomban több hid fog épülni a Níluson keresztül. Ezekre kapta meg a megbízást a hídépítő magyar ipar. Magyarországról menekülni szeretne mindenki, aki csak teheti. A Dunántúli Napló egyptomi láz ról ir, egy bécsi tudósítás szerint. A láz oka az Egyptomba való kimenetel lehetősége. Mérnökök és technikusok kellenek a Budapesten elkészített hidak összerakására. A legszomorubb ebben az újsághírben az, hogy hü feleségek hajlandók elválni férjeiktől, hogy azok számára megnyissák az utat Egyptom felé, — mert csak nőtlen férfiak jelentkezését veszik számba. Rengeteg a jelentkező a híradás szerint. AKIK KIPRÓBÁLTÁK A “MUNKÁSHAZÁT”. Az amerikai magyar lapok részletesen beszámoltak arról, hogy az óhazai vörös kormány kiáltványt intézett a világ minden részében élő magyarsághoz, csalogatva őket a hazatérésre, fűt-fát ígérve a visszatérőknek. E propagandának nem volt nagy eredménye, de azért mégis voltak, akik engedtek a csábitgatásnak és hazamentek. Mert hiszen sok-sok magyar szívben él a hazavágyás. Ausztráliában is meghallgatta az édes, biztató, hazahívó szót egy dolgos magyar család. Elindultak a nagy útra, otthagyva jó munkát, biztos kenyeret. A hosszú ut után szegény Magyarországon, a behirdetett munkáshazában, a legnagyobb munkanélküliség s szegénység, — mondhatni: nyomorúság — várt a kis családra. Az élet elviselhetetlen volt számukra. Ezért aztán elhatározták, hogy életük kockáztatásával ismét megpróbálnak átszökni aknamezőkön, vasfüggönyön, két gyermekükkel. Istennek nem tudnak eléggé hálát adni, hogy sikerült átszökniök szabad földre és megkezdhetik az uj életet. Óva intenek mindenkit, ne higyjenek a csábitó, édes ígéretekben és senki ne gondoljon hazamenetelre, legalább is egyelőre, mert elviselhetetlen az élet a szerencsétlen óhazában. NAGY-MAGYARORSZÁG: ÁLDOTT FÖLD! Ezeresztendős történelem bizonyítja, hogy a szentistváni Nagy- Magyarország áldott föld. Minden megvan ott, ami egy egészséges állami élet felépítéséhez szükséges. A magyarság és testvérnépei a szörnyű megpróbáltatások nehéz esztendeiben kellett, hogy megtanulják, hogy a szentistváni Nagy- Magyarország az egyetlen záloga egy uj ezredévnek. A királyi korona “és a koronázási jelvények megvannak. Az isteni bölcseség rendelt méltó trónörököst Ottó Őfelsége személyében. Hisszük, hogy az isteni Gondviselés elhozza mielőbb azt az áldott korszakot, amikor a szentistváni gondolat jegyében, Ottó Őfelsége uralkodása alatt, elindulhat a magyarság testvérnépeivel együtt egy uj, boldog évezredre! Ez a vágy él minden igaz magyar szivében! Ebben az évben ünnepli a magyarság, de az egész keresztény világ a nándorfehérvári történelmi diadalunknak és a Déli Harangszó bevezetésének 500-ik évfordulóját. Az ottomán-török erőkön aratott nagyszabású harcitényünk megérdemli, hogy végig kisérjük kialakulásának helyi menetét is, annál is inkább, mert múltúnkról és hősi erőfeszítéseinkről van módunk elmélkedni, de másrészt — a mostoha helyzetünk miatt — mentsük meg a történelmi helyeink nagy nevét, amit éppen a “keresztesháboru” magyarországi kihirdetésének az egyik elfeledett, a történészeinktől nem felderített “Sistag” is megkövetel. Bölcskey neves cisztercita történészünk a fenti hellyel kapcsolatban ezeket irta könyvében: “Az országfővárosában Budán tanácskozó rendek is melegen üdvözlik (Kapisztrán Szt. Jánost, aki 1455 május 18-án érkezett a zalai Lendvára!) és arra kérik, hogy siessen Győrbe, ahova az országgyűlést áttették. Erről a határozatról értesíti Dénes esztergomi érsek is s kéri, hogy sietve jöjjön Győrbe, ahol az országos rendek nagy számban fognak megjelenni. A felszólítás értelmében tehát Kapisztrán János Győrbe siet, hova junius első napjaiban meg is érkezett. Itt a győri országgyűlésen nyílt először alkalma a magyar nemzetet megismernie. S miután Hunyadi János felvilágosította az ország szerencsétlen helyzetéről ... s a bibornoki testület közli az uj pápa trónra léptét, — a pápa (III. Kallixtus) pedig közié velük azon esküt, amelyet pápává választása után a bibornoki testület előtt elmondott, (esküvel kötelezte magát III. Kallixtus pápa, hogy a törököket Európából kiűzze.) Mindkettőnek levele nagy hatással volt az egybegyült rendekre, akik kitörő örömmel vettek tudomásul a pápa nyilatkozatát. Kapisztrán János is kapott levelet a pápától, amelyben megbízta keresztesháboru hirdetésével Magyarországon. “Majd a győri országgyűlésről” 1455 junius 21-én tudósítja a pápát Kapisztrán János, egyben Hunyadi terveiről és a küldött levelek hatásáról. Annak dacára az országgyűlés “érdemleges dolgot nem végzett, mivel a következő hónapra Budára tették át. Mielőtt a rendek azonban szétoszlottak volna, 1455 junius 25-én megesküdtek, hogy legjobb tehetségük szerint szolgálják az ország ügyeit”. (Bölcskey: A nándorfehérvári győzelem.) A fenti adatokból világos, hogy a kapott pápai levél után Kapisztrán János, ezen a “győri” országgyűlésen hirdette ki a keresztes háborút Magyarországon, mert de facto a rendeket meg is eskette. Ez a hires “győri országgyűlés”, azonban nem Győrben volt, hanem Sistagon, ahol Hunyadi Jánosnak hatalmas vadászkastélya állt. Mai neve Sistag és a 1945. a bencés rendnek volt a birtoka. Győrtől keletre, a bécsi és budapesti országút mellett, 3 kilométerre. Mintegy 300 kt. hold remek cserjés és fenyves elrejtett vadonábán pihennek az ősi romok, amiket igen megrongáltak, amikor a nagyországutat építették az 1900-as évek táján. A Sistag hivatalosan Győrszentiván nagyközséghez tartozik s még 3 nagy bencés birtok zárta be: nyugatról Hecse, Tábiró tanya és Keletről Uj Major. A pesti országút (Győrtől kiindulva) jobb oldalán fekszik, most az újabb építkezések (1948 után) Szentistván teleppel vették körül. Bal oldalon, mintegy 200 méterre az országuttól folyik a: Szigeti-Duna. A Szigeti-Duna bal partján épült Bácsa és Vének, a nagy Bangha családnak az ősi fészke, (innen származott a halhatatlan P. Bangha ősi családja.) A győrszentiváni hagyományok és mégpár ma is elő ősi család leszármazottjai is igazolják megállapításunkat, Szentmihályi, Udvar-
