Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-02-15 / 2. szám
1956 február. "K R ó N I K A” 5 Mindszenty bíboros a szélsőségektől a keresztény szellemhez akarta visszavezetni nemzetét SLACHTA MARGIT ELSŐ NYILVÁNOS MEGSZÓLALÁSA AMERIKÁBAN: A HERCEGPRÍMÁS MARTIRIUMÁNAK LELKES ÉS MÉLYREHATÓ MÉLTATÁSA. (Slachta Margit nővér beszédének folytatása és vége.) Mi értelme uj szerződésnek, amig Yalta megszegését nem teszik jóvá? II. Eisenhower elnök február 2-án újabb levelet kapott Bulganin orosz miniszterelnöktől, melyben Bulganin megismétli a húsz éves barátsági szerződésre tett ajánlatát és hozzáteszi, hogy Anglia és Franciaország is csatlakozhat ily egyezményhez. Említi, hogy “nyitva van a lehetőség a NATO-orszagok s a varsói egyezmény (vörös Ellen-NATO) országai közötti barátsági szerződés kötésére is” Ez Moszkvának a rabnépek feletti uralma és a rabországi kommunista diktatúrák húsz évre való jóváhagyásával volna egyértelmű. . . . A “nyitott égbolt” kölcsönös inspekciós javaslatról azt mondja Bulganin, hogy annak megvalósítása “csak fokozná a fegyverkezési versenyt”. A német kérdésben ragaszkodik a Szovjet genfi javaslatához, amely tudvalévőén olyan megoldást ajánlott, amely a Szovjetzónában történt kommunizálásoknak Nyugat-Németországra való kiterjesztésére vezetne. Arra nézve, hogy minden népnek biztosítani kell, hogy szabadon választhassa meg kormányát, Bulganin az elcsépelt, tudatosan hamis érvet ismétli, hogy ez beavatkozás már népek belügyébe. Mintha ez kizárólag belpolitikai kérdés és a Yaltában kötött nemzetközi egyezmény sohasem is létezett volna! Ilyen megrögzött, erkölcsiséget nem ismerő ragadozókkal Írjon alá uj szerződést Amerika? Eisenhower a február 8-iki sajtókonferenciáján kijelentette, hogy tekintet nélkül a Szovjettel kötött szerződések körüli tapasztalatokra, válaszolni fog Bulganinnak. Folytatja a levelezést, amig a levelek másból is állnak, mint támadásokból, nehogy úgy lássék, mintha Amerika útjában állna a békének. Amig a Bulganin levelek hangja ilyen, mondotta, van némi halvány remény, hogy valami kialakulhat belőlük. * * * Ismételten megírtuk, hogy szerződés a Nyugat és Kelet között, mielőtt az ellentétek, köztük a rabországok ügye kellő, igazságos, jogszerű megoldást nem nyertek, — a mai helyzet, az országrablások megerősítése, elfogadása volna. Azt jelentené, hogy a béke igazi alapjainak szilárd lefektetése helyett, tetejétől kezdik építeni a béke házát. A meglévő, égrekiáltóan igazságtalan, szabadságfosztó helyzet hosszú barátsági szerződéssel való körülbástyázása a legerkölcstelenebb appeasement volna. Csak az igazság követelményeinek megfelelő helyzet állandósága biztosításának lehet erkölcsi értelme. Előbb minden igazságtalanságot, Szovjet önkényt helyre kell hozni, előbb szabadságot kell teremteni a letiprott népek számára és uj elrendezéssel meg kell szüntetni a barbár területi igazságtalanságokat is. Csak aztán, legvégül következhet a rendbehozott helyzet állandóságának, az igazságos helyzetnek biztonsági szerződé-PRINCIPIUMOKRA ÉPÍTETT ELVHÜSÉGE, JÓSÁGA, NEMESSÉGE, LELKI ELŐKELŐSÉGE. Mint köztudat, a kommunisták elvették az Egyház vagyonát, mely iskolák, intézmények, árvaházak, káptalanok fenntartását szolgálta. Az esztergomi egyházmegyét annyira kifosztották, hogy söpredék jött-mentek még a primácia kertjét, parkját is. elkaparitották. Abban az időben a kommunisták még nem voltak teljesen egyeduralmon és igy bizonyos méltányosságot kellett tanusitaniok, ami abban fejeződött ki, hogy a létalapjuktól megfosztott egyházi személyek statusukhoz alkalmazott állami “fizetést” vagy mondjuk havi “váltságdíjat” kaptak. Az esztergomi érseké nem volt megvetendő, számára ugyanazt az összeget jelölték ki, mely a miniszterelnököt illette. Őeminenciája közölte papjaival, hogy mindenki cselekedjék lelkiismerete szerint, hiszen jogalapon nem annyi, hanem sokkal több járna neki, — ő azonban a rablóktól nem fogad el ellenértéket. így a primási palotába beköltözött a szegénység, talán még annál is több, adott esetekben a nélkülözés. Az első enyhítést Őeminenciája Édesanyjának ajándéka jelentette: egy fejős kecskét küldött a szerény körülmények közt élő anya, szeretett fiának; evvel ha bármily szűkösen, de a palota kislétszámu lakói legalább tejjel el voltak látva. Őeminenciája azonban másoktól nem fogadott el semmit, még szegényei részére kapott ajándékokat sem, mint pld. a C. A. R. E. képviselője audienciája után, felajánlott neki értékes csomagokat. Ő ezekről sem maga disponált, hanem átküldte az Esztergomban dolgozó Szociális Testvéreknek, hogy oszszák ki a rászorulók közt. Egy alkalommal Amerikából érkezett az én címemre, a primicia háztartásának szóló nagy cacao küldemény. Tudva, hogy Őeminenciája ez elől is kitérne — bocsánatot kérek tőle most utólag is, — tudta nélkül vittem el azt a háztartást vezető nővérek főnöknőjéhez, aki háziasszonyi gondjai közt nagy örömmel és nagy csendben átvette. Pár hónap múlva a küldemény ismétlődött. Ismét csak sekkel való alátámasztása, körül bástyázása! Bulganin árulás csapdájába akarja becsaligatni Amerikát. Nincs kétségünk, hogy erre az Egyesült Államok kormánya továbbra sem kapható. a főnöknőt kerestem fel. Egészen megrendült ennek hallatára. Kézen fogott, bevitt a konyhába, kinyitotta az üres faliszekrényt és kiemelt belőle egy dobozt a benne levő kanállal és megmutatta nekem: az utolsó kanál cacaonál tartott. És nem tudta, hogy mivel helyettesítse azt. A Gondviselés által küldött megoldást látta, választ imáikra és magyarázatul mondta, hogy evvel oldotta meg úgyszólván nap nap mellett a primási asztal vacsoráját. Nem tudta, hogy a következő nap, mit adjon be. Az Ur Isten válasza az imáikra. Ilyen szigorúan elvhü volt Őeminenciája minden vonatkozásban. És másokhoz jóságosán megértő. Elfogatása előtt a kormány csatlósai megjelentek iskolák tantestületi irodáiban, gyárakban, intézményekben és állásvesztés terhe alatt kényszeritették az embereket, hogy aláírásukkal Őeminenciájának a politikai életből való eltávolítását követeljék. Az emberek kétségbe voltak esve, hogy ilyet tegyenek avval szemben, akin a szeretet, bizalom, mélységes tisztelet érzelmével csüggtek. Hogy megenyhitse őket, Őeminenciája egy pásztorlevelet adott ki és olvastatott fel a templomokban. Ebben az állt, hogy ő nem kívánja, hogy miatta bárki kenyerét veszítse, főleg nem kívánja ezt a családapáktól vagy olyanoktól, akiknek kötelessége, hogy másokról gondoskodjanak. Aki tehát aláírja, gondolhatja azt, hogy kényszer hatása alatt cselekedett. Akinek azonban megvan a lehetőség, kegyelme, ereje, az járjon az egyszerű becsület és köteles hűség utján és ne engedjen a kényszerítésnek. A lelkűkben megkínzott hívek könnyes szemmel és hálás lélekkel hallgatták ezt a fejedelmi nemességü eligazítást. Vagy milyen előkelőség fejeződik ki abban, hogy börtönét nem hagyta ef, bár tehette volna. A kommunisták állítólag felajánlották neki egy alkalommal, hogy szabadon bocsájtják. Azt felelte: én leszek a kétszázegyedik, aki börtönét elhagyja. Ugyanis akkoriban kétszáz pap volt elzárva. Ennél továbbmenőleg: mikor még a Gyüjtöfogházban volt, kiszivárgott a hire annak, hogy a kikötőbe befutott egy, valószínűleg, kereskedelmi hajó. Ennek megbízatása az volt, hogy Őeminenciáját hozza ki külföldre. Ez könnyen lehetséges lett volna, mert hiszen nagyságának lélekben a fogházban is hódoltak. A terv szerint mindenkit kivittek volna, aki kiszabadításán közreműködik. Sőt nemcsak azokat, hanem családjaikat is és vállalták a kivitteknek külföldön való elhelyezését, öregjeikről való gondoskodást. A hajó három napig tartózkodott a kikötőben és visszafordult, mert akiért küldötték, az maradni akart. * * * A fentiekben töredékvonásokkal megrajzoltam Főpásztorunk lelki arcát és mi elmerültünk annak nézésében. De e pillanatban még munkaidőben vagyunk. Nem elég örülnünk az erkölcsi szépnek és hódolnunk a lelki nagyságnak, nekünk együtt kell működnünk Hercegprímás atyánkkal, hogy megvalósuljon, amiért ő magát feláldozta. Kitérek azokra az aggasztó hírekre, melyek hazuról érkeznek. Nincs kizárva, hogy igazak. Az hírlik, hogy szentségtörőleg "brain-Washnak” vetik alá és azután tényleg szabadon fogják bocsátani avval, hogy neki majd hivatalosan a kommunista kormány mellett kell szólnia. Szent kötelességünk, hogy mindenkit tájékoztassunk arról, hogy ha ez megtörténik, ez senkit félre ne vezessen, hanem lássuk ebben a tényben Őeminenciája feláldozottságának befejezettségét. Mert ki van a világon, aki elhinné, hogy ő lenne, aki a világ legna gyobb szerencsétlenségének ügynökeit, a kommunistákat elismeri vagy dicséri? Ha ilyen szavak hagynák el ajkát, az nem ő volna, hanem a sátáni Svengáli, aki szent ségtörő kézzel behatolt a Teremtő jogkörébe, megfosztott egy lelket szabad akaratától, világos tudatáról és belefogta romlásba rohanó harci szekerébe, hogy azt huzza. Nehogy valaki is botránkozzék, félre értvén a jelenséget. Egy alkalommal egyik papi emberrel beszéltem. Azt mondotta, kinzatásra készen lenne, de arra, hogy belőle technikával és psicho fizikai eljárásokkal bábot faragjanak, arra nem. Ez a legnagyobb áldozat, melyre egy lélek vállalkozhatik. Mielőtt a palotából elvitték, erre is gondolt és egy szelet papírra irta, hogyha oly kijelentéseket tenne, melyek nem felelnek meg eddigi énjének, tudja meg előre mindenki, hogy az nem ő, hanem csak tudatától és akaratától megfosztott alakja. Minden fórumon kopogtatnunk kell, tiltakozva, hogy a világ csúfjára ilyen megtörténhessék és felszólítani mindenkit, hogy vesse latba minden erejét, ragadjon meg minden lehetőséget arra, hogy Főpásztorunkat ettől megvédje. És imahadjáratot is kell indítanunk. Ha a föld hatalmai csütörtököt mondanak, az Ur Isten mindenható, ostromoljuk Őt, hogy akár csodák árán, de védje meg Főpásztorunkat a pokol hatalma' elől. A Catholic Nniverse clevelandi hetilap hozta azoknak az imáknak és erénygyakorlatoknak, lelki csokrát, melyet a hívek nemzetiségre való tekintet nélkül felajánlottak az Ur Istennek Őeminenciájáért. Ezt a gyönyörű mozgalmat Mr. Joseph Breig indította be és folytatta le és eredményét 1955. év folyamán beküldötte a Szentatyának. Ezen féléves campagne-nak eredménye a következő volt:
