Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-02-15 / 2. szám
1956 február. "K R ó N I K A ” 3 Magyar válasz Kruscsevnek Kruscsev az orosz kommunista párt főtitkára válaszolt Eisen hower elnöknek a rabnemzetekhez intézett karácsonyi üzenetére, amelyben Eisenhower jelezte, hogy szabadságuk ügye mellett továbbra is kitart. Ezúttal nem a régi lemez álérvet hangoztatta, hogy a magyar nép szabadsága belügy, hanem azt állította, hogy Amerika a nagybirtok és nagytőke uralmát akarja visszaállítani , amit ő nem enged meg. Ki az, aki beavatkozik bel ügyekbe? Megírtuk már többször is, hogy a magyar közszabadságok nem csupán belügyet jelentenek, de a yaltai egyezmény, épp úgy mint a Szovjet által is aláirt 1941 -es Atlantic Charter, sőt nem utolsó sorban a magyar békeszerződés, tehát a legnagyobb jelentőségű nemzetközi, külpolitikai okmányok írják elő, hogy a magyar nép minden fia részesítendő a közszabadságokban, vagyis szabadon választhassa meg a rendszert és a vezetőket, amely, illetve, akik alatt élni akar. Az óhazai egypárt-diktatura és egylistás választás kétségtelenül a nemzetközi szerződések megszegése! Nem térünk ki Kruscsev legutolsó érvelése elöl sem. Nem igaz, hogy Amerika a nagybirtokosok és nagytőkések uralmát akarná visszaállítani Magyarországon. Sem erre, sem másra nem formál jogot, mert valóban nem akar beleszólást. De azt igenis akarja, mégpedig nemcsak saját szabadságszerető érzülete, de a fenti nemzetközi egyezmények alapján is joggal, hogy a rabországokban a nép szabadon, titkos választáson dönthessen a fölött, milyen rendszer és vezetők alatt kíván élni. Amerika nem a nagyvagyon külpolitikai, érdekvédelmi csatára, hanem az egyéni szabadságé, amely népe minden rétegének egyenlő joga. Azt áhitja, hogy igy legyen a rabországokban is. Arra fektet súlyt, azért dolgozik, hogy a népakarat szabadon érvényesüljön. Azonban a moszkvai urak nem engednek szabad választásokat, ragaszkodnak az egylistás álválasztá sokhoz, mert tudják, hogy a népmillióknak, még a fizikai munkások közül is sokaknak, nem is szólva a parasztságról, értelmiségiekről s a többi rétegekről, nem kell a kommunista rendszer, az államkapitalista monopol kizsákmányolás. Ha a nép akarja a kommunizmust, miért nem engedik, hogy imlóban szabad, titkos és nemzetközi ellenőrzés alatti becsületes választásokon nyilatkozhassék? A kommunista rendszert csak Moszkva és küldöncei és egyéb állás-koncban részesültjei akarják és csupán a megszálló haderők szuronyain, Szovjet nyomással tud uralmon lenni a rezsim! Sokszor kifejtettük már e hasábokon, hogy nem akarunk feudalizmust, reakciót Magyarországon, hanem azt akarjuk, hogy minden dolgozó ember jó polgári életviszonyok között élhessen, az . osztályok között a kölcsönös méltányosság és emberiesség jegyében konstruktiv, építő összhang, osztálybéke álljon fenn, — a jólét depolitizálja és a kommunista osztályuralmi izgatással szemben közömbösítse a tömegeket. Nem akarjuk egyetlen osztály diktatúráját sem, egyik osztály uralmát sem a másik felett, hanem valamenynyinek polgári jólétét egymás melleit. Ez minden szabadságszerető, igaz ember hitvallása. Soha többé mágnás-, gentry-, és bankár uralmat, de soha többé államkapitalista, osztályirtó, véres proletárdiktatúrát”, semmiféle osztályzsarnokságot sem Magyarországon, hanem azt az élni s élni hagyni világot, amelyben minden réteg megtalálja a maga tisztes polgári megélhetését, jólétét és megőrizheti emberi szabadságát, méltóságát. Ehhez legkevésbbé van szükség arra, hogy kommunista rendőrállammá, népbörtönné zülljék az ország. A kommunizmus csak egyik osztály egyrészének, egy elszánt klikknek uralmát jelenti a többi osztályok politikai és gazdasági tönkretételével, mitőbb egyes osztályoknak úgyszólván fizikai meg semmisítésével. Még a munkásnak sincs meg az elemi joga, a szakszervezetek függetlensége, a munkapiac szabadsága, hanem a nevében hamis jelszavak alatt diktátorkodó klikk igavonó rabszolgája, robotos páriája! A kommunizmus csak a pártbasák kiszolgálása, milliók szenvedése, sőt nagyrészt pusztulása egyes kiváltságosokért. Csak a párt-oligarchák jóléte, duslakodása érdekében veritékezik a munkás, a más osztálybelieknek, “osztály-ellenségeknek pedig kárhozat az osztályrészük. ... A kommunisták lefelé nivellálják az emberek egyéni helyzetét, mindenkit egyformán szegénnyé tesznek, hogy teljesen kiszolgáltatott munkapáriája legyen az ö államuknak, a párt államnak, amely a pártvezér diktátoroknak úgyszólván személyi tulajdona. ... A kommunizmus általánosította, intézményesítette a szegénységet, —< mi felfelé akarunk nivellálni, mindenkit felemelni a tisztességes életviszonyok szintjére. Mi az egész nemzetet, minden tisztes fiát akarjuk megelégedettnek tudni. Nem akarunk többé proletárokat látni a munkásosztályból, de az elkoldusitott csontig proletarizált, többi osztályokból sem! A nemzet minden rétege közkincsévé akarjuk tenni, általánosítani akarjuk a jólétet, a polgári életszínvonalat, exiszlenciális biztonságot! Amit önök eddig tettek, Kruscsev ur, önző, egyoldalú, kegyetlen, vérengző, vörös terroruralom volt, részérdekek klikkzsarnoksága, párt-feudalizmus, osztály-elnyomás a legembertelenebb, leglelketlenebb fajtából! azon céljáért, hogy a magyar nép maga dönthessen életéről, sorsáról és az ön minden nyelvöltögető fenekedése, szemérmetlen beavatkozása és öntelt, nagyzási mániája dacára, amellyel azt hiszi, hogy a világot egyetlen nagy nyomortanyává, a szegénység glóbusává tudják átalakita-Olvasóink köréből számos levél érkezett hozzánk, amelynek írói felvilágosítást kérnek a Magyar Katonai Emigráció Képviselet ügyében és különösen azt tudakolják, melyik az a "magasabb hely”, amely vitéz Sónyi Hugó vezérezredest a szervezet felállításával megbízta, Ottó trónörökös, a magyar trón törvényes várományosa vagy Horthy Miklós, a külhatalmi, fegyveres erőszakkal lemondásra Főméltóságu Kormányzó Ur! ni, hitien hisszük, nincs messze az idő, amikor a Nyugat kivívja annak lehetőségét, hogy a magyar nép szabad akarata megteremthesse az osztályok emberséges, nemzeti összhangját, testvériségét, közös boldogságát! Isten minket úgy segéljen, ahogy ez őszinte szándékunk és törekvésünk! kényszeritett kormányzó? Utalnak arra, hogy e kérdés körül homályos a helyzet s ennek kapcsán említést tesznek arról is, hogy némelyek kétségbevonják, Sónyi vezérezredes kapott-e valóban megbízást magasabb helyről? Válaszként és a kérdés tisztázására itt közöljük annak a levélváltásnak hiteles szövegét, amely 1955 karácsonyán Sónyi vezérezredes és Horthy Miklós között lefolyt: A karácsony ünnepe és a közelgő évforduló ismét alkalmat nyújt arra, hogy Főméltóságodat őszinte ragaszkodással köszöntsük és legjobb kívánságainkat hódolattal kifejezésre juttassuk. Immár tizenegy emigrációs karácsonyestén száll imánk az Egek Urához Hazánk rabságának megszüntetéséért és tizenegy újév hajnalán tölti el lelkünket a boldog hazatérés reménye. De üres volna az ima és hiábavaló a remény, ha nem társulna hozzájuk az a tudat, hogy nekünk is vannak kötelességeink, melyeket teljesítenünk kell, hogy az Isten js megsegítsen minket. Ezen kötelességek feltárását és ápolását ruházta rám Főméltóságod kitüntető megbízása akkor, amikor feladatommá tette az- emigráció katonai természetű ügyeinek vezetését, valamint a m. kir. Honvédség és Csendőrség dicső hagyományai és az ezeréves magyar katonaeszmény ápolását és átmentését a jövő számára. A magas megbízás óta elteft idő alatt meggyőződtem arról, hogy — bár szétszótság, távolság, anyagi nehézségek és az uj életkörülmények közötti létküzdelem munkánk ütemét késlelteti — a katonaszellem és hagyománytisztelet él és ha mutatkoznak is ezzel ellentétes jelenségek, azok annyira elszigeteltek, hogy a várva várt változás esetén nem zavarhatják meg a hűséges katonaiélek egységes tettrekészségét. Adja Isten, hogy az újévben ennek beigazolására alkalmunk nyíljék. Emigrációs katona- és csendőrtársaink legjobb kívánságát megismételve és azokhoz magam is igaz szívvel csatlakozva maradok Főméltóságod legalázatosabb alárendeltje vitéz SONYI HUGÓ m. kir. nyá. vezérezredes, a m. kir. Honvédség volt főparancsnoka, a M. K. E. K. főnöke. Kedves vitéz Sónyi! Köszönöm karácsonyi és újévi jókívánságaidat és azokat mindnyájatoknak őszinte szívből viszonzom. Örömmel értesültem munkád alkalmával szerzett azon meggyőződésedről, hogy a magyar katona és csendőr a világ minden részébe magával vitte a hazaszeretet, hagyományhüség és katona szellem örök értékeit. Ezen erények ápolását és átmentését óhajtottam elérni azzal a megbízásommal, melyet mint a Magyar Nemzet szabad akaratából legmagasabb katonai méltóságot is viselő legidősebb bajtársatok 1953 tavaszán adtam neked az emigráció katonatermészetü ügyeinek vezetésére. Az őseinktől örökölt és viszontagságos történelmünkben bevált katonaerények tiszteletbentartása és fenntartás nélküli követése biztosítéka a megingathatatlan összefogásnak és egységnek. Hazánk iránti hűség és kötelességteljesités szelleme mindenkor nagy teljesítményre lobbantotta Nemzetünket. Legyen ez a szellem a küszöbön álló uj évben is tartó pillére emigrációs életünknek és reményünknek. Az örök magyar katonaerényeket csorbítatlanul kell átadnunk a Nemzetnek és hivatásbeli utódainknak. Ezért kérlek törekvésed folytatására és kivános hozzá Isten bő áldását! Szívélyes és meleg üdvözlettel. Estoril 1955 karácsony. HORTHY MIKLÓS.------------------Felvilágosítás számos kérdezőnek
